Disznózni tilos!
A normaalkotó (országgyűlés, kormány, miniszter, önkormányzat) az általánosan kötelező magatartási szabály megalkotása után egyes személyek (természetes és jogi személyek) vonatkozásában nem dönthet úgy, hogy konkrét esetben kivételt tesz, és egyeseknek nem kell eleget tenni a normában megállapított kötelező feltétel/ek teljesítésében.
Konkrét példákat is felsorolhatunk azokra az esetekre, amelyekben az egyedi esetekben a jogalkotó hatáskörrel rendelkező állami szerv nem tehetett volna kivételt a normától eltérően egyes személyek vagy jogi esetek vonatkozásában, például: alkotmánybírói kinevezésekben, külügyi tisztségek betöltésekor, adófizetési kötelezettség megállapításánál, környezetvédelmi , közbeszerzési kötelezettségek teljesítése esetén, büntetőeljárások megindításakor.
Ha az állam kivételt akar tenni egyes társadalmi csoportokkal, akkor előbb a normát kell módosítania, és csak ezt követően állapíthat meg a társadalmi csoporthoz tartozó személyek számára az általánostól eltérő magatartási szabályt. Ha nincs olyan norma, amely a konkrét esetre eltérő elbírálásra ad lehetőséget, akkor az ilyen döntés jogellenes, alkotmánysértő és büntetőeljárás megindítására ad okot a döntés meghozója ellen.
A jogállamiság alapelve szerint az általánosan kötelező magatartási szabály alól egy konkrét személyre vonatkozó kivétel teremtése az visszaélés a jogalkotó hatáskörrel. A jelenlegi kormányzat 58 esetben alkotott olyan törvényt, amely egy-egy konkrét személy számára az általánostól eltérő – kedvezőbb – elbírálásra adott lehetőséget állami állások betöltésére.
Jelenleg ilyen gyakorlatot folyik egyes külügyi tisztségek betöltésénél. Egyes politikai kegyenceknek nem kell nyelvvizsgával rendelkezniük, szakmai vizsgát tenniük.
Akik nem értik meg vagy szándékosan nem alkalmazzák állami tisztségükben a jogállamiság elvét, azok számára egyszerűbben kell megfogalmazni a magatartási szabályt:
Disznózni tilos!
