Karácsony előtt elgondolkodom az éves veszteségen. Barátaim, kollégáim közül ki/k távoztak el ebben az évben örökre. És felhívom a hátramaradt felesége/ke/t egy „kellemes karácsonyt és boldog új évet!” mondatra. Ebben az évben István távozott a végtelenbe, így keresem a telefonlistában Judit mobilszámát, mert tudom, hogy jól fog esni neki néhány baráti szó, hiszen többször is voltak nálunk vacsorázni, és mi is meglátogattuk őket a kertjükben.
István a barátom volt, néha kollégám, néha a főnököm. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, akkor is ha a főnököm volt. Megértettük egymást, és kiegészítettük egymás munkastílusát: ő visszafogott, nyugott, mérlegelő ember volt, én dinamikusabb és hajtósabb. Többször voltunk együtt külföldön dolgozni, így a szabadidőnket is együtt töltöttük, együtt ettük a reggelit és a vacsorát a szállodában, ezért ismertük egymás családi körülményeit is. Hirtelen ment el, különösebb betegség „előzmény” nélkül. A temetésen találkoztam több (volt) kollégával, és a közös téma az volt, hogy „fogyatkozunk”. A hátramaradottaknak kondoleálunk és mindenki ment a maga útjára.
István feleségének, Juditnak, nem találom a mobilomban a telefonszámát. Hogy lehet ez? Hiszen többször is beszéltünk telefonon közéleti ügyekről?! Eszembe jutott, hogy mindig ő hívott fel, és ezek szerint nem mentettem el a számát. Hívom István régi számát: „Előfizető nem kapcsolható.” Sebaj, itt van István egyik gyerekének a mobilszáma, küldök egy sms-t, hogy „Édesanyáddal szeretnék beszélni, kérem a mobil számát.” Két nap múlva jön egy ismeretlen számról egy üzenet egy mobilszámmal. Gondolom, hogy ez biztosan Judit száma lehet, rányomok, kicseng, egy ismeretlen, de kedves női hang szól bele: Tessék! Bemutatkozom: Tóth Zoltán vagyok és a Juditot keresem. Kis csönd után egy rövid közlés a válasz: Judit meghalt. Rövid szünet ismét. Indoklásként meghallgatom, hogy István fia azért küldte meg neki az én telefonszámomat, mert tudta, hogy neki van neki is Tóth Zoltán nevű ismerőse, de az egy másik Tóth Zoltán. Szakmai múltamból egy morzsát megemlítek: 8000 Tóth Zoltán van az országban, de mivel a Zoltán keresztnév már nem olyan népszerű, mint az előző században volt, ezért a létszámunk csökken. Udvarias elköszönés.
Fogyatkozunk.
