Vasgyúró! – mondta rám édesapám, amikor gyerek voltam. Mégis beleestem minden korabeli gyerek fertőző betegségbe. De ha nem én hoztam haza az iskolából a járványt, akkor az öcsém hozta haza az óvodából, így egy menetben letudtuk a betegséget. Azonban néha önálló betegségeink is voltak. Vesemedence gyulladást kaptam, amelynek a fő ellenszere a cékla – mondta az orvos. Két hétig voltam kórházban, ahol reggel-délben-este céklát kaptam enni. A 10 nap után az egyik szobatársammal megbeszéltük, hogy felezünk minden ételt. Ő nagyon szerette a céklát, és pedig már minden ételt szerettem, kivéve a céklát. A nagyviziten a cselédkönyves orvos bejelentette, hogy lelassult a gyógyulásom, valószínűleg nem engedhetnek haza szombaton, még egy hétig a kórházban kell maradnom. Villámsebesen lemondtam az étel cseréről, így – gyógyultan - kiszabadultam a cékla fogságából.
Sok-sok évig nem ettem céklát. Azonban minden rosszat egyszer csak elfelejt az ember – kivéve Spiró regényének hőseit, akik a rosszat soha nem felejtik el – így néha-néha ettem céklát savanyúságként. Az apai nagymamám készítette a legfinomabban a céklát: erősen ecetes volt, a tormától csípős és rá lehetett harapni. A magyar konyha egyik gyengesége a zöldségek túlfőzése. A húslevesben olyan puhák a zöldségek, hogy kenyérre lehetne kenni és a zöldségeket nem fűszerezik kellően. Nemcsoda, hogy a gyerekek utálják a zöldségeket már óvodás korukban.
A céklával való barátkozásom nyitányát az unokám indította el. Egy családi ebédhez hozott magával egy tálkában kóstolásra. Megmondta a receptjét is: nyers, hámozott reszelt cékla, kétszerannyi reszelt alma, összekeverni, állni hagyni a hűtőszekrényben, majd kevés só és tört dió. Heuréka! Nagyon finom, magam is elkészítettem egy párszor.
A véletlen hozott össze "Nusika savanyúsága" cégtáblája alatt Som Petivel a Fehérvári úti piacon. Kerestem egy új savanyúságot árusító helyet, mert a korábbi becsapott, és belebotlottam egy fiatalemberbe, aki a hagyományos savanyúságok mellett újdonságokat is árult, sőt ugyanazt a savanyúságot különböző csomagolásban is lehet kapni: nylon zacskóban, műanyag pohárban, vagy ha viszel saját dobozt, akkor annak a súlyát nem méri bele a savanyúságba Nagyon megtetszett nekem, hogy 25 dkg reszelt tököt is lehetett nála vásárolni, anélkül, hogy megjegyzéseket tett volna a kevés mennyiségre. Így Som Peti pultja lett a megszokott vásárló helyem. Egyszer vettem nála 50 dkg céklát. Amikor otthon megkóstoltam, akkor a feleségem csodálkozására így kiáltottam fel: Ezt a nagymamám főzte! A cékla ecetes volt, tormás és harapható! Nagyon megszerettem az ecetes cékla salátát és kifejezetten keresem az alkalmat, hogy családi vagy baráti összejövetelekre valamihez mellékelhessem. A nagymamám céklájának az ízét vajon honnan tanulta Som Peti? Bizonyára az édesanyjától, aki mosolyogva szolgálja ki a savanyúságos pultból a - néha zord - vevőket.
P.S. Jóval később tudtam meg, hogy nem Som Peti a neve, ez csak egy e-mail cím, amelyet a nevéből rövidített. Nekem már mindig Som Peti marad!
