A budaörsi piac dicsérete
-4 fok C reggel 7,30-kor a piacon. Még parkolóhely is volt a piacot övező úton. A jó időhöz képest kevesebb az árus. Zöldséges nincs egy sem. (Majd a bevásárló központba kell menni zöldségért.) Azonban a tej-sajt, savanyúság, húsárusok itt vannak, sőt egy mézes is kinyitott.
A kenyér-pékárunál kezdünk, mert ennek van a legnagyobb sikere, 10 órakor szedi szét a sátrát, mert már mindent eladott. Egy fél parasztkenyeret veszünk két családnak és egy gyönyörűséges kalácsot. 60 évvel ezelőtt a nagymamám lisztet cserélt a péknél kenyérre (1 kg lisztért 1,5 kg kenyeret kapott), és minden alkalommal megkérdezte a péket: krumpli van benne? Minden alkalommal azt a választ kapta: egy krumpli – egy kila lisztbe’! Tudniillik a burgonya nem engedi gyorsan kiszáradni a kenyeret, így még az utolsó morzsa is ehető marad. (Kenyértudományi tapasztalatom az is, hogy a legfinomabb pirítós a friss parasztkenyérből készült pirítós – próbálják ki egyszer Önök is!)
A tej–sajt árus maga kezdi a vitát magával arról, hogy melyik a jobb juhtúró? Ízesebbnek mondja a brindzát, de krémesebbnek a magyart. Az eladópult mögül kihömpölygő népi konzultáció véleményalkotásra ösztönzi a sorban állókat is. Pillanatok alatt két párt alakul ki: szlovák pártiak és a magyarok mellett lándzsát törők. (Hová álljanak a tótok? Bölcsen hallgatok és a brindzából kérek. Otthon megnézem a címkét: Tökölön készült!)
A körözött nagyon szép színes: pirospaprikától rózsaszínű a krém és petrezselyem, chilipaprika pöttyök a díszítés. Pusztazámoron készült, de elolvasva a címkét szlovák juhtúró is van benne. Ím, így olvad csendesen édes eggyé a szlovák-magyar szomszédság!
Tessék mondani mi az a cipőfűző szerű valami? Füstölt sajt! – hangzik a gyors válasz és maroknyit már bele is tesz egy zacskóba.
A tej-sajt pulton meglátok egy valamivel töltött zöldpaprika halmot. Csípős a zöldpaprika? Hangzik a kérdés, mire a válasz: feta sajttal van töltve. A mögöttem sorban állókból feltámadó türelmetlen zaj azonnali döntésre késztet: kérek kettő darabot! – és gyorsan előkapom a pénztárcámat, hogy zajgók lenyugodjanak. Miközben szerencsétlenkedem a szatyorba pakolással, az utánam következő vevő jóvoltából megtudom, hogy „nem kell nekem senki se, elvagyok a gyerekkel egyedül is!”. Nem is merek hátranézni, hogy férfi vagy nő mondta-e ezen súlyos szavakat, mert a hangjából nem tudtam megállapítani, hogy az alaptörvény szerint apa vagy anya az illető.
A savanyúságosnál gyönyörűséges káposztával töltött almapaprikák és csemege uborkák halmai kelletik magukat, de nem tudnak elcsábítani az ecetes-cukros lében úszkáló chilipaprikáktól. Veszek egy nagy marokkal, mert mindenhez lehet reggeli ébresztőnek enni belőle: juhtúróhoz/brindzához, kolbászhoz vagy cipőfűző kinézetű füstölt sajthoz.
Már-már indulunk haza, amikor hirtelen felvillan előttem egy doboz humusz chilivel. Régmúlt arab-izraeli utazások szállodai reggelijei horgadnak fel bennem: humusz kovásztalan kenyérrel! A nem várt eredménnyel a szatyromban térünk meg otthonunkba, ahol azonnal megkóstolom a cipőfűző kinézetű füstölt sajtot. Ahogy pakolok be a hűtőszekrénybe, akkor látom, hogy még ki sem nyitottam a családi barátunktól kapott tojáskrémet: születéskori neve zsidótojás, azonban leánykorában lengyeltojásra magyarította a nevét. Új döntés születik: nem ebédelünk, inkább most egy krémes reggelit rendezünk! Még szerencse, hogy van itthon kápia paprika, és tegnap felkockáztam egy fekete retket, megsóztam és beletettem egy befőttesüvegbe. Most csak előveszem a piaci zsákmányokkal együtt és jól indul a hétvége!
Tartalomjegyzék: szlovák brindza vagy magyar juhtúró; feta sajttal töltött zöldpaprika; körözött; parasztkenyér, fonott kalács; lengyel/zsidó tojás; cipőfűző füstölt sajt; humusz chilikrémmel; kápia paprika; fekete retek, savanyított zöldchili. Ebéd helyett séta a Kőhegyre!
Jó étvágyat!
Fotó: Cipőfűző füstölt sajt. Kiss Katalin
