Kipcsakok levese
A kipcsakok[i] levesének a receptjét egy rovásírásos kutyabőrön fedeztem fel. A feltalálás helye az elköltöztetésre váró levéltár épületének a jövőbeni alapkövének a belseje volt.
A rovásírás a magyar közigazgatás jövőbeni betűvetési formája, amelynek széleskörű elterjesztésére a kormány már létrehozta a Magyar Nemzeti Kipcsakok Tudományos és Vallásügyi Intézetét (MNK TVI).
Elkészült egyéni javaslatként[ii] (Spiró György) az alaptörvény újabb módosítása. Ennek lényege, hogy a magyar állampolgárság elnevezése „kipcsak-magyar állampolgárság”-ra változik. Kétharmados törvény ösztönözni fogja az állampolgárokat arra, hogy elsajátítsák a rovásírást: „Előnyt élvez a közigazgatási indítvány elbírálásánál, ha az indítványozó rovásírásban adta be kérvényét az illetékes hivatalhoz.”
Nos, miután megfejtettem a kipcsakok levese receptjét, ezúton közre is bocsátom:
A kipcsakok levesének az alapanyaga a nyereg alatt puhított hús[iii]. Egy kipcsakra fél nyerget számítsunk. (Három gyermekre és szülőanyjukra egy egészet.) A vasedényben egy kevés birkafaggyút olvasztunk, majd a tarisznyából vereshagymát teszünk hozzá. A kockára vágott nyeregalattit marokkal beleszórjuk a kiolvadt faggyúba. Kissé puhítjuk, majd kancatejből készült kumisszal[iv] felöntjük. A sózás a Nemzeti Népélelmezésügyi Intézet (NNI) által ellenjavalt. Hagyományos módon körbe üljük a lábast. Elsőre a nemzetségfő (lófő) merhet a kipcsak levesből. Midőn jóllaká, utána a legidősebb fiú merhet, majd kor szerint következnek a többiek. Ügyeljünk arra, hogy a szülőanya is kapjon belőle, főleg, ha még szoptat egy kicsit.
A jövő heti receptben beszámolok a nyereg alatt puhítás rovásírásos emlékeiről.
