Kivárjuk a Jézuskát! - döntöttük el közösen az öcsémmel karácsony előtti éjszaka. A Jézuska és a karácsonyi ajándékok mindig december 25-én reggel érkeztek az otthonunkba. Az öcsém kétéves volt, én öttel több. Így a közösnek álcázott döntés valójában az én kijelentésem volt. A szobában sötét volt, csak a konyhából szűrődött be némi fény, ahol apám és egy barátja beszélgetett egy üveg bor társaságában. Az édesanyám az éjféli misét hallgatta a Szent Mihály templomban. A szoba sötétjében lassan kihűlt a kályha is, így be kellett bújnunk az ágyunkba a paplan alá. Megerősítettem magamban, hogy kilessük a Jézuskát.
Arra ébredtem, hogy fényesen égnek a gyertyák a karácsonyfán. Még sötét volt, de a ragyogó fény betöltötte a szobát. Ahogy a kiáltásom is betöltötte a szobát: Hol van a Jézuska?! Anyám és apám álltak az ajtóban és a karácsonyfára mutattak. Mit sem törődtem az öcsémmel, aki még aludt és mezítláb rontottam a karácsonyfa alá. A földön csomagolópapírba göngyölt valamik voltak, de én azonnal felfedeztem a színes dobozban lapuló lendkerekes kisautót. Hetek óta bámultam a Váci utcai Marklin játékbolt kirakatában ezt a pléhből készült meseautót. Arra nem emlékszem, hogy az öcsém mit kapott ajándékba, de ő is örült valaminek. A többi „ajándék” nagyon hasznos volt: fehérnemű, zokni egy-egy darab fejenként. Anyám sírt egy kicsit, mert apámtól egy selyemsálat kapott. Apám tudta, hogy most is inget és zoknit kap ajándékba. A karácsony reggel fénypontja két darab narancs volt. Anyám igazságosan elosztotta az öcsém és köztem. Azt mondta, ő nem szereti a narancsot. Apám a narancs vonatkozásában az osztozkodásnál nem számított.
Az 1950-es években a Váci utcában az első emeleten laktak a főorvosok, az ügyvédek, a pártitkárok és a papok. A második-harmadik emeleten éltek a kisegzisztenciák (tanárok, államosított kereskedők, tanácsi dolgozók, szövetkezetesített iparosok - társbérletben. A magasban laktak – feljárat a cselédlépcsőn – a bejárónők, a sofőrök és a kurvák. A földszinti házmesterlakásokban, a hátsóudvarok földszintes részében a prolik húzták meg magukat: szoba-konyha, a közös wc 100 méterre a folyosó végén, „fürdőszoba” - heti egyszeri melegvízzel - a leválasztott falú mosókonyhában. Az utcafront földszintjét a bezárt vagy még éppen vegetáló üzletek foglalták el. Ez a társadalmi tagozódás meglátszott a karácsonyfákon is. Az első emeleten az ablakokban ott pompáztak a plafonig érő – szaloncukorral, üveggömbökkel díszített - plafonig érő fenyőfák. Aki tehette, az kirakta az ablakba a fenyőágat, gazdagon díszítve. A többi ablakban nem látszott semmi, mert otthon nem is volt több egy zöld ágnál, amelyet legfeljebb „angyalhaj” díszített, amit egyébként vízcsövek burkolására használtak. A testvérek ádáz küzdelmet folytattak egy-egy-egy íztelen és porlékony habcsókért vagy egy-egy kőkemény szaloncukorért.
Meg sem fordult a fejünkben, hogy boldogtalanok vagyunk a cselédlépcső környékén, bár irigyeltük a főorvos fiát, aki bőrfocit kapott karácsonyra. Tudtuk, hogy tavasszal ő lesz az a csapatkapitány, aki először választhat játékost a saját csapatába, holott egyszerre kétballába van.
Az 1960-as években megváltoztak a karácsonyi ajándékok. A legfontosabb változás, hogy a gyermekek egyre több játékot kaptak ajándékba. Ez az időszak a társasjátékok időszaka. Ki nevet a végén? Gazdálkodj okosan! Sakk és malom, síró hajasbaba, pöttyöslabda, stb. A hasznos ajándékok értéke is növekedett: új cipőt akkor is találhattál a dobozban, ha a réginek még nem volt lukas a talpa, új kabátot akkor is kaphattál, ha réginek az ujja nem a könyöködnél ért véget, klott gatya helyett fürdőnadrágra is tellett.
Az 1970-es évek karácsonyi ajándéka az új (51 négyzetméteres tanácsi vagy szövetkezeti) lakás berendezésére vonatkoztak. Gyerekeknek egy-egy játék, egyébként előszoba-fal vagy konyhabútor vagy kanapé vagy gyerekágy vagy szőnyegpadló vagy feleségnek egy meleg télikabát, a férjnek nyakkendő és bőrkesztyű.
Az 1980-as évekre az ország gazdaságilag a tönk felé halad, de a kialakuló középosztályban a karácsonyi ajándék a nyaralás és a telelés ajándékozása válik divattá. Húsvét, május 1., augusztus 20, november 7, karácsony és szilveszter ajándékozása kerül a családi ünnepek középpontjába. A szegény családoknak is még telik bőséges evésre-ivásra. Az emberek társadalmilag számított összsúlya 30%-kal megemelkedik. „Kiesszük magunkat a szegénységből!”
Az 1990-es években megindul a társadalmi rétegek közötti differenciálódás. 1,6 millió munkanélküli karácsonyai az evés-ivás szintjén stabilizálódnak. A küzdelmes középosztály még őrzi az illúziókat és elindul Nyugat-Európa felé az ünnepeken. Megjelennek Budapesten a luxus bevásárló helyek, a luxus lakások és a luxus kurvák. A menő cégek karácsonyra a nagy ügyfeleknek „tartalmas konferencia programot” ajándékoznak, amelyeket a családi karácsony időszak tiszteletben tartásával később lehet meleg tengeri szigeteken igénybe venni.
2000-2010 között veszedelmes különbség alakul ki a karácsonyi ajándékozásban. Az ország keleti felében a szegénység általánossá válik. Az ajándék általános tárgya az evés-ivás, egyes kivételes városokban erősödik a középosztály és a legvékonyabb, de leggazdagabb oligarcha réteg alakul ki. Az újgazdag társadalmi mikro-csoport mindent megvehet, ami szem-szájnak ingere: hatalmat, tudást, szórakozást. A kultúrát azonban nem szereti, kivéve, ha kormányzati támogatást is élvez. Az ország nyugati felében erősödik a középosztály, akinek nincsenek napi megélhetési problémái: még a hónap végén is tud tankolni az autójába. Körükben erősödik az „élményt ajándékozzunk” az ünnepekre: színház, mozi, koncert, hazai wellnes, rövid külföldi utazás.
2010 után kétszer négy részre szakad hazánk: földrajzilag kelet, Budapest, nyugat, külföldön dolgozók társadalmi csoportja. Egzisztencia szerint: mélyszegénység, egyre több szegény, vékonyodó középosztály, kevés oligarcha állami talpnyalókkal és bérencekkel. A vékonyodó középosztályban új ajándékozási formák jelennek meg: tandíj a gyermekeknek és egészség-kártya az időseknek. A karácsonyi ajándékok is különféle módon alakulnak: bármikor-bármit-bármennyiért az egyik véglet, cipő-ruha-kaja a szociális támogatóktól, az a másik véglet. Összességében a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek. Egyre kevesebb a gazdag és egyre több a szegény.
Mi a legnagyobb ajándékot kaptunk a gyermekeinktől és unokáinktól: beszélgettek velünk karácsony napján az elmúlt évtizedekről és elmondták elgondolásaikat az elkövetkező évtizedekre. A családon belüli információ- és véleménycsere ingyen van. A szeretet és a bizalom jele. Társadalmilag ez hiányzik.
(kép: almák december 23-án)
