Szalma sonka
A barátomtól (Feri) kaptam egy darab füstölt, nyers sonkát. Elsőre vágtam belőle egy darabot, és megpróbáltam beleharapni, ami nem sikerült: ruganyos és kemény volt a falat. Ráadásul sósnak éreztem. Gondolkodtam - nehezen ment -, hogy miképpen tudnám ehetővé tenni, mert az illata fenséges volt, de így, ehetetlen.
Gondoltam tovább, és kockákat készítettem a sonkából és felvert tojással megsütöttem. Így már jobb volt, de a sós íz erősödött és a szívósság növekedett.
Az Eötvös gimnáziumi kémia tanárom (Bogyó) a következőt mondotta a fiúknak: „Idefigyeljetek országos méretű nokedlik! Jusson eszetekbe, hogy az sztöhiometria egyenlet mind a két oldalát megszorozzuk mínusz eggyel!”. Nekem soha nem jutott eszembe semmi, de alkalmazva a tanárúr megoldó képletét, kijött a helyes eredmény. (Máig sem tudom miért.) Nos, a füstölt és nyers sonka okán az jutott eszembe, hogy vágjuk fel a nagyobb darab sonkát vékony (1-2 mm) szeletekre, és a szeleteket nagyon vékony csíkokra. (Lásd a képen!)
Az indítás nagyon jó volt, az alkalmazás kreatív, az étkezési élmény SZUPER! Vegyen a hentesnél (drága) nyers és füstölt sonkát! Köszönöm a barátomnak, hogy elindított a nyers és füstölt sonka élvezeti útján.
Készítettem egy töltött tojást és meghintettem szalma sonkával: finom és attraktív!
Jóétvágyat kívánok!
