Séta a Gellért-hegyen.
Karácsony második napján, délelőtt, süt a nap, szép az idő, sétáljunk a Gellért-hegyen. Autóval könnyű, csak negyedóra. A parkoló zsúfolt, de éppen kiáll egy autó, beállunk a helyére. Ingyen lehet Budapesten parkolni a két ünnep között, kivéve a Gellérthegyen. Ez a parkoló óra nagy strapának lehet kitéve, mert olyan ütött-kopott…, de a pénzt beszedi. A parkolóból gyalog kimenni életveszély, mert percenként jönnek-mennek a buszok, szűk a hely a forgolódáshoz, turisták százai szállnak ki- és be, a terepjárók erőszakosan csörtetnek (hol nem?), eltévedt autósok szerencsétlenkednek a káoszban.
Süt a nap, és mindenütt szemét. Ahol sok a turista, és nincs takarítás, ott bizony gázolni lehet a műanyag poharakban, zacskókban.
Induljunk a Citadella körül egy sétára. Ember áradat a járdán, az úttesten néha egy-egy autó. Csodálkozom, hogy a gyalogosok miért nem az úttesten mennek, de nyilvánvaló: a úttesten gyalog menni nem lehetséges, mert olyan töredezett a burkolat, mint amilyen Erdélyben volt a Ceausescu rendszer utolsó éveiben. Ja, és persze a kosz.
Süt a nap, lengedez a szellő. Kiérkezünk a Szabadság szobor elé, ahol emberáradat jön-megy, fényképezkedik, szelfizik, nézi a csodás kilátást a Dunára. Hangos ricsajra leszünk figyelmesek, orosz, arab és angol szavak keverednek a légben. „Itt a piros, hol a piros?” játék a közepe az embergyűrűnek. A játékmester egy vastag pénzköteggel a kezében vezényli a szerencsét, és a hangosan kiáltja: juró, forint, dollár! és egy kézzel keveri villámgyorsan a poharakat. Sorban állnak az emberek és tolják a pénzt a szerencse ördögének. Egy másik sor is ácsorog, ahol egy motorbicikliről forral bort és colát árusít egy mosdatlan ember, többször használt műanyag poharakból.
Hamar megelégeljük a budapesti látványosságot, és indulunk a Citadella körül a Duna parti oldalon. A Citadella oldalán óriás plakátok tartóelemei, de a plakátok leszaggatva, összefirkálva. Talán Budapest történetét voltak hivatva megismertetni a turistákkal, mert az egyetlen épen maradtan a lebombázott Lánc-híd pillérei gyászolnak. A fal mellett turistacsalogatónak 3 euro 5 lövés felirattal az íjász mester hirdeti magát, de kuncsaft hiányában a mobilját nyomogatja. A fal tövében kilőtt nyilak hevernek tépett céltáblák mellett, hogy fokozzák az íjazás vágyát a népekben.
Csodálatos a kilátás Pestre. Keressük, hogy laktunk korábban, könnyen eligazodunk, mert nekünk térkép e táj. A turisták számára nincs egyetlen tájékoztató tábla sem, amely a más fővárosokban tájékoztatást adnak a látványosságokról.
Mi kikerüljük a szemetet az úton, a gyerekek azzal fociznak az úton. A Citadella bejáratától jobbra és balra 5-5 fabódéból árusítják a turul madarakat, tegezeket és nyilakat, az ősmagyar emléktárgyakat, a hűtőmágnes 3 euró vagy ezer forint. Korábban árusok százai szegélyezték az utat, most már rend van, csak a kivételezettek árusíthatják a gagyit. Gyorsan végzünk a mustrával, és már el is érkeztünk a Pestre néző rotundához. A látkép gyönyörű, és az se nagyon zavar, hogy üres sörösüvegek és műanyag poharak sorakoznak a párkányon, a szeméttárolóból már rég kidőlt a szemét. Mindenki fényképez és fényképez.
Vissza a parkolóhoz, ahol a buszok változatlanul tolatnak, és utasra várnak vagy ontják magukból a turistákat.
Süt a nap, szép az idő. Sétáltunk egyet a Gellért-hegyen!
(Fotó: turautak.com)