A szavazatok erejével ...

A szavazás nyílt és titkos módszerei

Előzmények

Magyarországon a 1848-1924 között minden választáson nyílt szavazás volt[i]. A m. kir. belügyminiszter 1870-ben az Országgyűlésben azt mondta, hogy a „magyar nép lelkétől idegen a titkolódzás”. A magyar írók részletesen és pontosan leírták a nyílt szavazás módját[ii]: a kocsmaudvaron felállított pódiumra (asztalra) kellett felállnia a szavazónak és hangosan bemondani a támogatott képviselő jelölt nevét, amelyet a szavazatszámláló bizottság írásban rögzített.

A titkos szavazás bevezetésére 1922-ben miniszterelnöki rendelet született a városok vonatkozásában. Azonban vidéken (választókörzetek 2/3-a) továbbra is a nyílt szavazás módszere volt kötelező. A gyakorlatban is alkalmazott[iii] általános titkos szavazást az 1945. évi VIII. törvény vezette be.

A közjogi (országgyűlési, önkormányzati, európai parlamenti) választásokon kötelező a titkos szavazás.

A társadalmi szervezetekben (pártok, egyesületek, kamarák, stb.) általában titkos a személyekre való szavazás, míg a dötéshozatal aktusa (tervek, programok, dokumentumok, stb. elfogadása) általában nyílt szavazással történik.

Fogalmak

A nyílt szavazás az a módszer, amelyen a szavazó személyazonossága és az általa leadott szavazatának a tartalma konkrétan megállapítható, összefüggésbe hozható.

Titkos szavazás az a módszer, amelyen a szavazó személyazonossága nem hozható semmilyen összefüggésbe a szavazatának a tartalmával.

A nyílt szavazás már ismert módszerei

A történelemből ismert nyílt szavazási módszer a pódiumon[iv] (asztalon) történő szóbeli szavazás. Ennek a módszernek egy továbbfejlesztett változata a parlamentben a képviselők szavazásának a módja, amelyet „név szerinti” szavazásnak neveznek: a képviselő az ülőhelyén felállva (vagy a miniszteri expozé pódiumára fellépve) a levezető elnök név szerinti felszólítására) hangosan bemondja a szavazatának a tartalmát, amelyet a jegyzők írásban rögzítenek. A mediatizált világban a névszerinti szavazást általában a televíziók közvetítik.

Gyakori nyílt szavazási módszer a képviselőtestületekben, társadalmi szervezetekben az ülésteremben a székeken ülőknek a „kézfeltartással, kézfelemeléssel” történő szavazása.  E módszer kiegészülhet azzal, hogy a szavazók a kezükben valamilyen dokumentumot (színes papírlapot, igazolványt, névjegykártyát, stb.) kötelesek feltartani, az üresen feltartott kéz érvénytelen szavazatnak számít.

Ritkább nyílt szavazási módszer a társadalmi szervezetekben „a terem sarkába vonulás”. Ennek lényege, hogy a terem megjelölt sarkába vonulnak a meghatározott tartalommal szavazók, anélkül, hogy egy szót is szólnának.

Elfogadottá vált a nyílt szavazásnak az elektronikus módszere[v]. A szavazók szavazatuk tartalmát (igen, nem, tartózkodás, jelenlét) egy gomb megnyomásával fejezik ki, amelyet egy számítógép a személyazonossághoz köt egy adatbázisban, amely utóbb reprodukálható, de megváltozhatatlan.

Valamennyi már ismert – és még ismeretlen – nyílt szavazási módszer lényege az, hogy a szavazó személye és a szavazat tartalma megismerhető. Természetesen a megismerhetőségnek az emberi érzékszervek határt szabnak, de az emberi felfogó képességet ezért általában kiegészítik technikai megoldásokkal: fényképek, videók, hangfelvételek készítése, tanúvallomások, dokumentumok, stb.

A titkos szavazás már ismert módszerei

A cserépszavazás[vi] görög módszere azt jelentette, hogy egy színes cserépre karcolták a száműzendő polgár nevét, és a cserepet egy nagy edénybe dobták. A Fórumon mindenki látta, hogy ki szavazott, de azt nem, hogy mi volt a szavazat tartalma. (Kivéve, ha a leadott szavazat száma 1.)

A fekete és fehér golyó a titkos szavazást lehetővé tette. Minden szavazó kapott egy fehér és fekete golyót, és egy gyűjtőedénybe azt a színűt helyezte, amely a szavazatát jelentette. A XIX. század végén a magyar parlamentben is használták ezt a módszert, sőt, ma is használt módszer[vii].

Az írásbeli szavazás az írástudás általánossá válása után kezdett terjedni a világban, pl. a szavazólapra rá kellett írni a képviselőnek szánt ember nevét. (Az USA-ban ma is ismert szavazási mód az elnökválasztáson, ha a szavazólapon nem szereplő elnök-jelöltre kíván valaki szavazni.) Ugyanakkor a jogalkotók – feltételezve, hogy a szavazók nagy többsége funkcionális analfabéta, ezért segítségül fényképeket, logókat, zászlókat, más szimbólumukat helyeznek el a szavazólapon, továbbá egy x vagy + vagy pipa jelet kell elhelyezni egy körben vagy négyzetben az érvényes szavazáshoz.

A „félkarú rabló” módszer a titkos szavazásnak az a fajtája, amelyen - a szerencse-játék automata technikai megoldását tovább fejlesztve, a gépen a szavazási kérdésekre mechanikusan beállíthatók a válaszok és egy kar meghúzásával valamennyi válasz egy hagyományos lyukszalagon kerül rögzítésre. (Az USA egyes tagállamaiban a közép- és felsőfokú iskolákban a lyukszalagos tesztkitöltés módszere a vizsgák alapkövetelménye.)

Az elektronikus szavazásnak sokféle módszere alakult ki a világban. A vonalas és mobiltelefonos, továbbá a számítógépes szavazási módszer tucatjai kerültek kipróbálásra. A módszerek többsége kudarcot vallott, de vannak nagyon jó és hitelesített módszerek is. Az EBESZ követelményrendszert alkotott az e-votingra[viii]. Ugyanakkor egyes szervezetek megtiltották saját tevékenységükben az elektronikus szavazás módszerét[ix].

A magyar Országgyűlésben szavazólapokkal, írásban szavaznak a titkos szavazás elrendelése esetén, holott a rendelkezésre álló elektronikus szavazatszámláló berendezés alkalmas a titkos szavazásra.

Valamennyi már ismert titkos szavazási módszer lényege az, hogy nem teremthető kapcsolat a szavazó személyazonossága és a szavazat tartalma között.

Csalási lehetőségek a nyílt és titkos szavazáson

A nyílt szavazási módszer minden hatalmon levő ember számára csábítást jelent a visszaélére. A szépirodalom, a történelemtudomány bizonyítékok tucatjait[x] tárja a közvélemény elé – utólag – arról, hogy a kormánypártok a nyílt szavazás eszközét a választási eredmények kiforgatására, meghamisítására használták, és használják ma is azokban az országokban, ahol ma is lehetséges[xi].

A nyílt szavazás módszere csak zárt testületekben, alacsony szavazatszámoknál, testületi munkamódszerként alkalmazható, ahol azonnal lehetősége van minden szavazónak ellenőrizni a szavazata tartalmának a helyességét, és minden szavazó ellenőrzése alatt tarthatja a többi szavazó személyazonosságát és szavazatuk kifejezett tartalmát.

Minden titkos szavazási módszerben - szándékos magatartással – kideríthető, hogy ki milyen tartalmú szavazatot adott le. „Kileshető”[xii], „kukkolható” a cserépszavazás során a név; a golyók színe megváltoztatható; a szavazólapok meghamisíthatóak; a szoftver divernyákolható; a szavazatok pénzért megvásárolhatóak; a szavazatszámlálók megvesztegethetőek; a szavazók zsarolhatóak; stb., stb.

Vannak olyan kivételek, amelyek nem tekinthetőek a titkos szavazás szabályainak a megsértésének:

• a szavazó által önkéntesen nyilvánosságra hozott szavazati tartalom

• a matematikai törvényszerűség miatt kiderülő szavazati tartalom

• a véletlen okból kiderülő szavazati tartalom.

Közbizalom és a szavazási módszerek

A közbizalom[xiii] általában minden állami, társadalmi szervezetet működését övezi. Ha a közbizalom elveszik, akkor a szétszakadás, az áthidalhatatlan ellentétek, a racionalitás hiánya jellemzi az ellentétes érdek- és értékelkötelezett csoportokat.

A közbizalom fenntartása igényli meghatározott esetekben a nyílt szavazás módszerének az alkalmazást.

A közbizalom fenntartása igényli meghatározott esetekben a titkos szavazás módszerének az alkalmazását.

Ad absurdum, nagyon jól működhet egy meghatározható társadalmi közegben a „minden kérdésben nyíltan szavazunk” módszer, amelynek jogossága a történelem alapján még nem igazolható.

Ad absurdum, nagyon jól működhet egy meghatározható társadalmi közegben a „minden kérdésben titkosan szavazunk” módszer is, amely módszer a történelemben még nem nyert igazolást.

A közbizalmat az szolgálja, ha az adott társadalmi viszonyra (pl. ügyvédi kamara működésére) tisztességes és átlátható szabályok kerülnek rögzítésre.

Átlátható és tisztességes szabályok

A szavazás szabályainak (szabályozásának) több viszonyrendszerre kell kiterjedniük:

• a jogi szabályozás hagyományos területe a jogok és kötelezettségek elveinek és normáinak a meghatározása (alkotmány, jogszabályok, alapító okirat, szervezeti és működési szabályzat, stb.),

• a jog és a technikai megoldás közötti „híd” elemekre, amely az igazgatás-szervezést jelenti,

• a technikai megoldásra, amely elveiben és részleteiben – az igazgatási szervezés közvetítésével – a jogi szabályozás tartalmát valósítja meg műszaki oldalon,

• az ellenőrizhetőségre,

• a korrekciós mechanizmusokra (jogi, szervezési, technikai).

A szabályok végrehajthatóságát két oldalról is biztosítani szükséges:

• logisztika

• költségvetés

A logisztika, olyan humánerőforrás alkalmazását jelenti, amely tudásánál fogva képes bonyolult szabályrendszerek alkalmazására, és nincs függő helyzetben az ellentétes érdekcsoportoktól. A független szavazatszámláló és a választás eredményét megállapító bizottságok működése alapfeltétele a tisztességes választásoknak.

A választási folyamat biztonsága (csalások, visszaélések megelőzése) szoros összefüggésben van a költségekkel. A jogi, szervezési és informatikai garanciák pénzbe kerülnek, amelynek elspórolása megteremti a visszaélés lehetőségét.

Összeségében: A Budapesti Ügyvédi Kamarának a belső választással, szavazással kapcsolatos szabályai elégtelenek, felülvizsgálatra szorulnak. A jelenlegi szabályzat nem alkalmas arra, hogy a közbizalom alapján nyílt és titkos szavazást bonyolítsanak le.

2016. 04. 28.

Dr. Tóth Zoltán, választási szakértő