Megismerhető-e a könyvek által a világ? – kérdezhetnénk Vörösmarty[i] parafrázissal („Ment-e
a könyvek által a világ elébb?”) Kerékgyártó István[ii] könyvét, amely a Hurok címet és pénzmagyar alcímet viseli.
A jelenlegi magyar valóság számos eleme megismerhető a könyv 8 fejezetéből. Olyan részeit ismerhetjük meg az életünknek, amelyek másokkal estek meg, a 8 millió felnőttből legfeljebb 8 ezer lehet mindössze azon emberek száma (0,001%), akikkel az egyes ügyek meg is történtek. Minek olvasni olyanról, amelyből a személyes sorsunk nem ismerhető meg?! Azért kell ilyen regényt olvasnunk, hogy megértsük körülöttünk a világot, megértsük azokat a kereteket, amely körbehatárolják a mi életünket.
Az egyes fejezetek szereplői társadalmilag ismertek és tipikusak: miniszter, államtitkár, vezérigazgató, boltvezető, pénztáros, munkanélküli, prostituált és… Nos, a poénhoz hozzátartozik az utolsó szereplő foglalkozása is.
Minden szereplő az életében egy konkrét válságot él meg. Az író arra keres választ, hogy képesek vagyunk-e saját erőnkből kikapaszkodni a mély anyagi és lelki gödörből? Kaphatunk-e segítséget valakitől is a problémánk megoldásában vagy legalább egy együtt érző szót, amely lelki támaszt nyújtana vagy erőt adna számunkra. Szomorú konklúziója, következtetése az írónak, hogy küzdelmeinket magányosan kell megvívni, de … és ez újra a poénhoz tartozik.
Az író az emberi élet utakat, a betöltött szerepeket mélységében ismeri, és olyan részleteket ír meg, amely már-már a személyesen megélt esemény erejével, tanúként hat. Saját közigazgatási munkámból következően konkrét és személyes tapasztalataim vannak egyes miniszterek és a személyi titkárok kapcsolatának jellegéről, egyes államtitkárok és vezérigazgatók nexusairól. Természetesen nem szabad az általánosítás bűnébe esni: egyetlen olyan minisztert sem ismertem személyesen (pedig szolgáltam nyolcat), akik káromkodtak volna, és csupán egy olyan miniszter volt a főnököm, aki a konyakot a regény I. fejezete szerinti módon és mértékben fogyasztotta volna. Viszont ismertem olyan miniszterelnököt – ilyen nem szerepel a regényben –, aki adandó alkalommal a durva beszédmódot alkalmazta. Per tangentem, érintőleg sem szükséges kitérni arra, hogy kinek milyen személyes tapasztalatai vannak perifériájára szorult emberekkel. Olvassuk inkább a regényt helyette.
A kötet alcíme arra utal, hogy a regény szerkezetének vannak irodalmi előzményei. Arthur Schnitzler: Körtánc[iii], illetőleg Korniss Mihály: Körmagyar[iv] c. színműveihez hasonló a formai megoldás. A tartalmi megoldás az eredeti Kerékgyártó István.
Az egyes fejezetek egy-egy önálló elbeszélésnek is tekinthetők, azonban a hurok – a mai valóság - a szereplőket körbezárja, összeköti. Kinek van ereje kiszabadulni a hurokból? Ki nyújt segítséget a hurokba szorult embernek?
Az olvasónk magának kell megválaszolnia ezeket a kérdéseket, de segít, ha valakivel meg is tudja beszélni a PÉNZMAGYAR-t.
