Szegények és gazdagok
Ki a jó szegény?
Jó szegény az, aki jó szolga. Szolgálja a gazdagot. Szolgálja a családját. Rabja a felsőbbségnek és rabszolgatartója a családjának. Konzervatív. Tudja a helyét. Semmi ne változzon. Sírig jó szegény lesz: szolgál és szolgaságra kényszerít másokat. Megél. Mindig szegény lesz, de biztos a sorsa, ezért szorgalmasan dolgozik. Tévedhetetlen.
Ki a rossz szegény?
Rossz szegény az, aki boldogulni akar; aki változtatni akar saját szolgaságán. Nem akarja a családját szolgaságra nevelni. Demokrata. Elfogadja az ésszerű többségi akaratot, de készen áll „új idők, új dalait” meghallgatni, és megérteni. És változtatni akar saját sorsán. Tudja, hogy csak munkával és másokkal való szolidaritással együtt lehet boldogulni. Néha hibázik.
Ki a jó gazdag?
Jó gazdag az, aki fejleszti a gazdaságot. Épít, beruház, termel, üzemeltet, feltalál, bankárkodik, pénzt csinál, kereskedik, szolgáltat: dolgozik. Demokrata. Méltó Marxhoz: magas szintű a személyes fogyasztása (konstans), de a profitot újra befekteti a meglevő vagy új vállalkozásába. Teljesíti az állammal szembeni kötelezettségeit, adót fizet. Szociálisan érzékeny: kedve szerinti társadalmi problémák megoldását támogatja. Gondolkodik és változik a véleménye a változó világgal együtt.
Ki a rossz gazdag?
Rossz gazdag az, aki az örökölt, a házasságkötés, válás vagy bűnözés útján szerzett vagyonából él vagy legalábbis felélni igyekszik. Munkavégzés kizárt. Konzervatív és szélsőséges nézetei is lehetnek. Kacérkodik a politikai hatalommal is. Utódjai még parazitáskodhatnak a családi vagyonból. Megveti a szegényeket, akik maguk tehetnek problémáikról. Nem gondolkodik, de ítélkezik.
A jó és rossz gazdagot, a jó és rossz szegényt lehet osztani vagy szorozni: ezt nevezik középosztálynak.
