A szavazatok erejével ...

Szécsényben láttam meg Frei Tamás kávézóját először. Kíváncsian mentem be, mert teljesen elütött a kávéház külső kinézete a lepusztult környezettől. Disztingvált portál és elegáns belépő, majd visszafogott, de mégis extravagáns berendezés. A sokféle kávéfajta nagyon vonzó azoknak, akik szeretik a kávét. Cukor nélkül, rövidre főzve. A pincérnek csak annyi mondtam: ristretto[1]! És nem bámult rám elkerekedő szemekkel, hanem átnyújtott egy tájékoztatót a Frei kávézókban feltalálható kávéfajtákról. Amíg vártam a ristretto-ra (egész adag sötétre pörkölt és a főzés előtt őrölt kávé, nagy nyomás alatt főzve, fele annyi vízzel[2], mint az eszpresszó), nézegettem a prospektust és meglepődve láttam a „milánói kávét[3]”. A lényege az, hogy a kávéba nem cukrot, hanem – valamilyen módon - citromot tesznek.

Rómában[4] találkoztam a kávéval - egy barátom javaslatára - a római Pantheon[5] melletti Tazza D’ Oro [6] teraszán. Egy ristretto, amelynek a csészéjére egy fél karika citromot akasztottak fel. A kávé neve „római” volt.

Moszkvában[7] a GUM áruházban[8] találtam rá másodjára a citromos kávéra: „bogatij” (gazdag, bőséges) névvel illették, és szerencse, hogy nem nekem kellett kifizetni, mert az ára az orosz kőgazdagokhoz volt szabva.

Debrecenben[9] a Szabó Magda Könyvesboltban[10]találkoztam a citromos kávéval, nagyon szofisztikált előadásban: a kávéscsésze peremét citromkarikával bedörzsölték, és egy vékony csík citromhéjat dobtak bele az eszpresszóba.

Fellelkesedve a honi citromos kávé terjedésén, több kávézóban is érdeklődtem az összeállítás iránt. Vegyes fogadtatásban volt részem: egyes helyeken megkérdezték, hogy „fáj a feje?”, másutt semmibe vették kérésemet, de volt ahol akceptálták a kérést és hoztak egy eszpresszót citrommal.

Frei Tamás jól kávézói jól működnek, terjesztik a kávé kultúrát. És a pénzedért az kapsz, amit rendeltél! Kivételes lehetőség ez ma honunkban.