2014.01.27.
15:58

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Az ellenzék is jobban teljesít!

 

Az ellenzék is jobban teljesít!

 

Köztudomású, hogy Magyarország és minden magyar jobban teljesít. Egyes apologéták ezt a kijelentést tagadják, de mi tagadjuk az apologétákat, így mi is jobban teljesítünk. Azonban a jobban teljesítésnek feltételei is vannak, amely feltételek közül az első az volt, hogy a kormány jobban teljesített és megteremtette a mi feltételeinket a jobban teljesítésre. Így megérdemelten teljesítünk jobban, sőt hálatelt fülekkel és halleluját zengő szemekkel vagyunk más jobban teljesítők felé is. Nagy vehemenciával és reverenciával tekintünk azon vezénylő tábornokra, aki forradalmat vívott a népéért: egyedül állt a gáton az árvíznek idején, a hófúvásban autójába fogadta a csüggeteg gyalogosokat, brüsszeli gazokkal küzdött, akik a magyarok vérét akarták tunkolni, és orosz sáncokban védelmet vásárolt - a mi pénzünkből - nagyobb összegért, miután Szent Györgyként kiűzte őket – most már újra tudottan és ideiglenesen - a honból. (Felkészül Mózes és a Vörös tenger.)

 

Mindaddig, amíg a sivatag és a tenger felkészül a Nagy Vezető méltó fogadása, addig mi csak szerényen éldegélünk és megpróbálunk a dolgos hétköznapokban istrángot szaggatni a munka frontján. Minden nap dicsérjük a családi adózás előnyeit, amelyet mások élveznek, minden éjjel hálát adunk a sorsnak, hogy mások a nagy jövedelmükkel élhetnek a 16 %-os SZJA kedvezményeivel, és megköszönjük a Parti Nagy Lajos által I. Fülkefornak nevezett illetőnek, hogy már nincs iskoláskorú gyerekünk. Kicsit aggódunk, hogy felnőtté vált gyermekeink Amerikában kereshetik a boldogulásukat, de előre örülünk, hogy évente a hálaadás napján majd láthatjuk 24 órán át az unokáinkat. A kétharmados miniszterelnökünk minden vasárnap áldást oszt az ő népére. Ő a népévé fogadott bennünket egyszerű halandó magyarokat, de előbb gondosan meggyomlált minket: szájából kiköpte a langyosokat, kergeti az idegenszívűeket, megbillogozta a komenistákat, útszélén hagyta az arra érdemeseket.

 

A válogatás után megmaradt kisszámú, ámde igaz-magyar viszont mindent kaphat a jognak asztaláról és a bőség kosarából: rokonok és jóbarátok állást, fizetést, munkát, kultúrát és kitüntetést soron kívül vételezhetnek, sőt, ha közülük valakit fránya törvények sanyargatnak, akkor névre szólóan kiigazítják a törvényt, hogy az szolgája legyen az arra érdemes egyeseknek. A művészeti élet felvirágzik: bárki lehet művész, akit annak kineveznek és felvesznek a saját akadémiájukba és állami kegydíjakkal könnyebbítik meg a kiérdemesültek életvitelét. Az új média érdemdúsai kedvükre csinálhatnak magas költségvetésű műsorokat, amelyeknél a műsor nézettségi indexe fordítottan lehet arányos a költségvetés bőkezűségével. A nagykövetek is médiasztárokká válhatnak a külföldi országok sajtójában – legalábbis a munkaköri leírásuk szerint -, ha a hont kivont szablyával óvják a magyar hon támadói ellen. „Abcúg Augsburg!” felkiáltással hátrafelé nyilazva térnek meg fődiplomatáink a külföldi sajtóhadakozásból, hogy hazai vizekre evezve itthon abrakoltathassák meg hű paripáikat az újabb harci kiküldetés előtt.

 

A közigazgatási tevékenységben új fajta igazolványokat vezetnek be az erre illetékes miniszterek és polgármesterek: a jelenlegi kormánypárt nagyobbik pártjának a tagkönyvét felmutatni a hatósági eljárásban automatikus és azonnali pozitív felkarolást eredményez. A rendszer egyenjogúságát egyértelműen bizonyítja, hogy ha bárki szert tesz ilyen tagkönyvre, akkor ő is a jogosultak sorába léphet. Az állami tevékenység rugalmasságát bizonyítja, hogy már dolgoznak azokon a finom szabályozásokon, hogy mi az ügyintéző teendője, ha egyidejűleg kettő nevezetes tagkönyvet mutatnak fel?! Az első kodifikációs tervezet szerint „az erősebb kutya ballag a csonttal” ősi magyar igazságosztó elvet kell alkalmaznia a munkakörére alkalmas ügyintézőnek, kivéve, ha felsőbb utasítás eltérően rendelkezik.

 

A Kárpát-medence gyöngyszemei, az igazmagyarok a választáson is jobban teljesítenek! Ennek a gondolatnak a jegyében készült el a választási törvény is, amely szerint a jelenlegi kormánypárt akkor is győz a választáson, ha egy kicsit veszít. Az ellenzék két évig gondolkodott azon, hogy ellenzékként kell-e viselkednie. A választások előtt 3 hónappal az ellenzék vezetői hirtelen megvilágosodtak: ennek okát pszichológusok még évekig vizsgálni fogjak.

 

Azonban ne rontsuk el bizakodásunkat, reményeinket szkeptikus értelmiségi fanyalgással! Bátran szavazzunk a közös egyéni jelöltre, a közös pártlistára. Töltsön el minket jókedv és remény: a választás előtt 74 nappal az ellenzéki vezetők már gondolkodnak a közös lista közös megnevezésén. A pártfőnökök már kérték munkatársaiktól a Kalevala és az Odüsszeia rövid összefoglalóját, hogy méltó ihletet meríthessenek! A rövid történelmi és irodalmi áttekintés után az „Egységet a kétségben!” jelszó látszott győztesnek, de a választás előtt 72 nappal győzött az „Összefogás” megnevezés.

 

Az ellenzéki összefogásnak volt már anyja, később apja is, sőt immár a gyermeknek neve is van: Összefogás. Sőt az Összefogás nevű politikai gyermeknek keresztapja is van: a volt monori polgármester, aki a cigányozás egyik kezdeményezője volt.

 

A baloldali összefogásnak sikerült olyan nevet választania, amely néven egy párt már regisztráltatta magát.

 

http://valasztas.hu/hu/ovb/index.html

 

Az ellenzék is jobban teljesít!

 

komment

Címkék: kampány választás demokrácia MSZP Bajnai 2014 Magyarország Együtt 2014 Demokratikus Koalíció magyar választások története ... és ez nem vicc! Szavazatszámlálók

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr35785152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása