Karácsonykor sokféle hal és hús kerülhet az ünnepi asztalra. Minden családban más és más a szokás a főételekre. A háziasszony akár a halakat, akár a húsokat részesítik előnyben, mindig szembesül azzal a problémával, hogy mikor lehet tálalni a főételt?! Mikor jönnek a gyerekek, az unokák?! A vendégek mennyit késnek?! Ajándékozás előtt vagy után legyen-e a főfogás?! A tálalhatóság és az étel frissessége, gusztusossága szempontjából a karácsonyi „várakozás” után is maradjon „zaftos” a főétel! A háziasszonyi szempontok érvényesülését nagyban elősegíti a mártás beiktatása a menübe.
A mártás előnyei:
· frissen tartja a halat vagy a húst,
· megtartja a főétel ízeit, sőt javíthatja az ízeket,
· elfedi a főétel gyengeségeit (a főétel sós, sótlan, száraz, zsíros, stb.),
· nem szárad ki az alatta levő étel,
· nagyon könnyű az ételt a mártással együtt melegíteni (mikróban vagy sütőben)
· a feltálalás után a szikkadt mártás pótolható az asztalnál,
· napokkal karácsony előtt elkészíthető, három napig fagyasztás nélkül is kibírja a hűtőszekrényben.
Természetesen mindennek van története, így ennek a karácsonyi mártásnak is van. Az előzmény a besamelmártásig[1] nyúlik vissza. A besamel (a francia Bechamel XIV. Lajos udvarmestere volt) egy alapmártás, amelynek egyszerű összetevői vannak: vaj, liszt, tej, só. A leggyakrabban a sült és főtt zöldségekhez használják „csőben sütéshez”, magyarán a sütőben való sütéshez. A görög muszaka[2] elképzelhetetlen besamel nélkül. Azonban egy karácsonyi menübe egy könnyedebb mártást képzeltem el, ezért kihagytam a vajat és lisztet (lisztérzékenyek!), és új elemekkel bővítettem az eredeti receptet: zöldségekkel. Az első próbálkozás után rá kellett jönnöm, hogy a fehérbors elengedhetetlen tartozéka a karácsonyi mártásnak.
Bevásárló lista 4 személyre
1 db fehérrépa (paszternák)
1 db kápia paprika (nagy vagy 2db kicsi)
0,3 l tej (ellepje a zöldségeket a lábosban)
Só, fehérbors.
A bevásárló lista is mutatja, hogy nem egy drága mártás. A fehér répának és a kápia paprikának nagy előnye, hogy nem édes (mint a sárgarépa) és semleges az íze, ezért bármilyen halhoz, húshoz használható. A kápia paprikát kicserélhetjük kaliforniai vagy tv paprikára. A tejnél gondoljuk azokra, akik laktóz érzékenyek. A mártás elkészítése is egyszerű: a zöldségeket össze kell darabolni, a tejben lassan blansírozzuk[3], „kicsit megfőzzük” (ne lobogjon a tej!). A zöldséget nem kell masszává főzni! Egy bot mixerrel összezúzzuk a tejben a zöldségeket. A só és a fehérbors szükséges mennyiségét többször is ellenőrizzük.
Ez a mártás egy híg mártás, amely azonban az idő múlásával önmagától sűrűsödik, a zöldségek magukba szívják a tejet. A mártás színe kápiával rózsaszínű-pirosas, más paprikával felveszi annak a paprikának a színét.
A mártást egy nagyobb mártásos edényben vagy kisebb tálkákban szervírozunk a karácsonyi asztalra.
Amennyiben az egyik unokánk csak ezt a mártást eszi, és nem kér a halból-húsból, akkor ne lepődjünk meg: a tejben turmixolt zöldségek könnyed ízűek és sima állagúak, igazi karácsonyi csemege, amely bármilyen más alakalomra is elkészíthető.
