Végre eljött az idő, hogy egy magyar ember megmondja az őszintét:
Fegyverre magyar!
A Népszabadság aug. 17-ei számában a Fórum rovatban egy magyar katonai szakértő, Dr. Kiss Álmos Péter – reményei szerint – jól bebizonyítja, hogy a magyar lakosságnak fegyvert kell adni a kezébe, mert csak így tudja magát megvédeni a bűnözőktől. Sőt, az ilyen irányú véleményét még az USA egyes tagállamaiból (Florida) begyűjtött statisztikai adatokkal is erősíti: a liberalizált fegyvertartás eredménye az erőszakos bűncselekmények – ezen belül a gyilkosságok és a tömeggyilkosságok – erőteljes, 10-12%-os csökkenése. Ellenpéldaként a fegyvertartást szigorú feltételekhez kötő Kanadát, Ausztáliát és az Egyesült Királyságot említi, ahol emelkedett a fegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. A szakértő szerint tehát, ahol kevés a fegyver, ott gyakran használják, viszont ha mindenkinek van fegyvere, akkor beköszönt az erőszakmentesség kora!
A legfélelemkeltőbb a fegyverkiosztás melletti érvek sorában az (konkrét esetek ismertetésével, az áldozatok nevének a közlésével), amikor a katona szakértő azt vélelmezi, sugallja, hogyha az áldozatok fegyverrel rendelkeztek volna, akkor ma is élnének. A szakértő kiemelt gondolata a fegyvertelen nők elleni férfi erőszak kiegyenlítése fegyverek által.
Természetesen a politikában szükséges minden társadalmilag fontos és kevésbé fontos témát kibeszélni. A szélsőséges jobboldali politikai erők társadalmi tevékenysége során felvethető az a kérdés, hogy kell-e a fegyvertartási szabályokat liberalizálni, hogy mindenki, aki a kistelepüléseken grasszál vagy a Hősök terén esküt tesz, jogosan hordjon a zsebében egy pisztolyt, sőt a bandavezérek géppisztolyt is.
Szomorú olyan szakértőt olvasni, aki a saját szűk értelembe vett szakmáján nem lát túl: a cikk szerzője a Phd-ét a terrorizmus elleni küzdelemből, a katonai hírszerzés területén szerezte. (FELDERÍTŐ SZEMLEwww.kfh.hu/publikaciok/2009-4.pdf ) Ebben a szakmában adott, hogy mindenki állig fel van fegyverkezve, de szerencsére még nem jutottunk el oda, hogy Európában liberalizált legyen a fegyverviselés. Sőt, az állami erőszakmonopólium elvének a feladása sem szükséges annak érdekében, hogy magánhadsereg védjék a gazdagokat a bűnözőktől és a politikailag más véleményen levőktől. Egyes szakértők taktikája, hogy miután határozottan leírta a véleményét, leírja annak az ellenkezőjét is, majd arra utal, hogy nem tartozik a feladatai közé a kérdés eldöntése. Jelen esetben a cikk zárásaként ezt a módszert alkalmazza a katonai szakértő.
„Több fegyver, kevesebb bűnözés” címet adta a szerző a cikkének. Javasolom, hogy a katonai szakértő iratkozzon be más diszciplínákra is, még pedig olyanokra, amelyek a társadalom biztonságát nem csak a fegyverek célgömbjén keresztül nézi.
