A pártok és a választási kampányok finanszírozásának az állami szabályozása azért szükséges, hogy a gazdasági hatalom ne válhasson közvetlenül közjogi hatalommá: ne lehessen szavazatokat és képviselői mandátumokat vásárolni. A demokrácia lényege az általános, egyenlő választójog, a közvetlen és tikos szavazás. Ha pénzzel törvényesen, közvetlenül befolyásolható a választópolgár akarata, vagy a képviselő pénzért szavaz a törvényhozásban, akkor nincs értelme választást tartani: a virilisek (a legtöbb adót fizetők) beülhetnek a parlamentbe és kedvükre alkothatnak törvényeket. Ez is egy létező állami formáció, melynek a neve: NEMDEMOKRACIA.
A magyar történelemben 1848-tól beszélhetünk a mai értelembe vett polgári választójogról. A kiegyezést követően megtartott választások története azonban nem váll demokratikus választásokra, mivel nem érvényesült a választójog általánosságának, egyenlőségének, a szavazás titkosságának az elve. Gróf Apponyi Albert „Emlékirataim”-ban a következőt írja: „A választási korrupció… a korrajzból ki nem hagyható.” (www.valasztas.hu, Választási Füzetek 34.Választási olvasókönyv). Jókai Mór, aki több cikluson át országgyűlési képviselő volt, elismerte, hogy „..etettünk és itattunk!” A Vasárnapi Újság az 1901. szeptember 29-i számában összesíti, hogy mi kerül pénzbe a választási kampányban a pártoknak: bor és birka, zászlók, plakátok, levelezőlapok, jelvények és kalapdíszek, stb. (Választási füzetek 34.)
Finanszírozási botrányok külföldön
A lobbi szóról mindenkinek az jut az eszébe, hogy „valakinek az érdekében – pénzért – eljárni, befolyást szerezni”. Azt talán kevesen tudják, hogy ez a szó (lobby) az USA-ból terjedt el az egész világon, és a szálloda földszinti fogadótermét jelenti. Ez volt az a hely, ahol - a XX. sz. elején - a kongresszusi képviselőjelöltek találkoztak azon választópolgáraikkal, akik egy fekete táskában adták át a kampányfinanszírozáshoz szükséges dollárokat, annak érdekében, hogy a kongresszusban az érdekeiknek megfelelő törvények szülessenek. A II. világháború után az USA-ban és egész Nyugat-Európában egyre szigorúbb törvények születnek a pártok és a kampányok finanszírozására. Ennek ellenére az olasz „Tiszta kezek” leleplezhetik a korrupt politikusok tömegeit, Jelcin vidéki pénzbegyűjtési látogatásai a kormányzóságokban közismertek voltak, Kohl kancellárnak dicstelenül kellett távoznia a politikai színpadról, és valószínűleg Blair is nehezen úszhatja meg az angol munkáspárt hitel-felvételeinek az ügyét.
A jelenlegi helyzet előzménye
A parlamenti választási törvény a rendszerváltás sarkalatos törvénye volt. A Nemzeti kerek-asztal tárgyalások felvetődött annak a kérdése, hogy szabályozni kellene a kampányfinanszírozást is, de ez azonnal lekerült a napirendről (fel sem került), mivel az MSZMP vagyonának a megszüntetése volt a közvetlen cél. A pártok gazdálkodásáról született önálló törvény, amely azonban nem alkalmas (jelenleg sem) érdemi szabályozásra. Jellemző a hatályos szabályokra, hogy egy egyéni vállalkozónak vagy kft-nek sokkal szigorúbb szabályai vannak a gazdálkodásuk néhány milliójára, mint a pártok milliárdjaira. A Németh-kormány a pártok esélyegyenlősége irányába tett lépést, amikor döntésével az új pártoknak egy irodahelyiséget, telefont, gépkocsit és 2 millió forintot juttatott.
A pártok anyagi forrásai
Legális és mennyiségében döntően illegális pénzügyi forrásokkal rendelkeznek a pártok. Legálisak: 1 %-t elérő pártok a választási eredmény alapján – differenciált - juttatásban részesülnek az éves költségvetésből. További támogatás jár a képviselőjelöltek arányában a parlamenti választás előtt. Az ingatlan-támogatás sok vitát váltott ki, de lényegesen hozzájárult a pártok anyagi megerősödéséhez, és adósságuk rendezéséhez. A média-piacon lényeges árkedvezményre jogosultak. A kampány idején az önkormányzati intézményeket gyakorlatilag ingyen használhatják. Törvényesen fogadhatnak el saját alapítványaiktól és saját vállalataiktól támogatást. A legkisebb a bevételük a tagdíjakból.
Az illegális bevételek a gazdasági szereplőktől származnak. A privát szféra támogatásai a homályban maradnak, mind a készpénz, mind a természetbeni támogatások (helyiségbérlet, berendezések, humánerőforrás, stb.) vonatkozásában. Az állami vállatoknak törvényileg tilos támogatást nyújtaniuk, de a jelenlegi szabályozás mellett ez is homályos terület.
A szabályozás tárgya
A bevezetőben a pénz és a pártok (kampányok) átfogó összefüggéseire történt utalás, azonban amit ma Magyarországon szabályozni szükséges az kodifikációs szempontból sokkal szűkebb terület. A magyar alkotmány megfelelő módon szabályozza a pártok és a választások alapjait. Azonban a törvények, amelyeknek a végrehajtási szabályokat kellene hogy megállapítsák a jogállamiság alkotmányos követelménye szerint, azok hiányosak. A pártok önmaguktól nem képesek felülemelkedni a joghézagokon, mert a napi érdekeikkel kellene szembefordulniuk, és erre eddig nem voltak alkalmasak. Így nem marad más hátra, mint törvényt kell alkotni erre, mert a demokrácia fontosabb társadalmi érdek, mint a kormányzó és ellenzéki pártok jelenesetben egybeeső napi érdeke.
Elsőként azt kell meghatározni, hogy lehet-e külön-külön szabályozni a pártok általános pénzügyeit és a kampányfinanszírozást. Ennek lehetetlenségét a mai szabályozás is mutatja (a pártok gazdálkodásáról, állami támogatások különféle formáiról és a kampányfinanszírozásról négy törvény rendelkezik.) A szabályozás tárgyának valamennyi anyagi forrásra, a természetben támogatásokra, a bevételek és kiadások nyilvántartási és elszámolási módjára, a bankkal való kapcsolatra, a számvitelre is ki kell terjednie, mégpedig úgy, hogy valamennyi adat közérdekűnek minősüljön, amely az érdeklődők számára nyilvános, és internet útján elérhető (l.: elektronikus információ szabadságról szóló törvény).
A szabályozás módszere
A világban a finanszírozásnak két nagy elvi rendszere alakult ki (amelyek a maguk vegytisztaságában természetesen sehol nem valósulnak meg).
Az első a bevétel-korlátozó rendszer. Ennek lényege, hogy a pártok az egyénektől, gazdasági szervezetektől csak erősen korlátozott összeget gyűjtenek be (egy évben egyszer). E módszerrel összegyűjtött pénzt és természetbe juttatást szabadon felhasználhatják, és mind a bevételek, mind a kiadások nyilvánosak. Ha egy donor túllépi a limitált keretet, akkor a legfőbb szankció is a nyilvánosságra hozás, de jogilag is van szankció: az állam javára való marasztalás.
A második nagy rendszer a kiadás-korlátozás, amelyben a pártok bármennyi pénzt összegyűjthetnek, de a kampány céljára csak meghatározott összeget költhetnek, amelyre szigorú ellenőrzés vonatkozik. Magyarországon ennek a rendszernek az első eleme kodifikált: jelöltenként 1, összességében 386 millió Ft költhető, de hiányzik a rendszer második eleme, az ellenőrizhetőség.
A két nagy rendszerhez három vitatott terület is kapcsolódik. Az első a jelöltek magánvagyon felhasználási lehetőségének a mértéke. Külön bonyolítja a helyzetet, ha a jelölt független és nem pártjelölt. A másik vitapont az állami támogatás mértéke. Egyes nézetek szerint a pártokat kizárólag közpénzből kellene finanszírozni, mert csak ez a megoldás teremtene esélyegyenlőséget a pártok között. A harmadik vitakérdés a szankció: a pártot vagy a jelöltet meghatározott időre el kellene tiltani a választáson való részvételtől.
Valószínűleg a finanszírozás alapjaként az egyéni párttagdíjakat és kampány támogatásokat kellene figyelembe venni, és ehhez állami kiegészítést nyújtani Magyarországon, mind a párt, mind a kampányfinanszírozásnál. Azonban a nagy rendező elvek mindegyikét alkalmazni szükséges (bevétel és kiadás-korlátozás), mert a kellő szigor nélkül a parlamenti pártok önkorlátozására nem számíthatunk. Fontos technikai szabály volna, amely az ellenőrzést lehetővé teszi, hogy minden párt csak egy bank-számlával rendelkezhet, és az ingatlanvagyon is közérdekű adat.
Talán most eljött a lélektanilag kedvező pillanat, hogy a parlamenti pártok egyezségre jussanak. Ha ez nem történik meg, akkor a 2009. évi európai parlamenti és a 2010. évi nemzeti parlamenti választásokig továbbra is homály borítja a pénzügyi forrásokat, amely rombolja a pártok és a demokrácia elismertségét Magyarországon.
Tóth Zoltán, 2008. június
2012. február közepén újra olvasva korábbi írásomat, semmit nem veszett az aktualisából. Sőt! Ismerve az új parlamenti választási törvényt a demokraták aggódhatnak a bejelenett új finanszírozási törvény tartalmától. Mindig lehet rosszabb!
