A párt- és kampányfinanszírozásról 2012-ben - állítólag - a kormánypárt az ellenzéki pártokkal pártközi egyeztetést folytat (?). Nézzük meg a korábbi állapotot, amelyről a Magyar Narancs ripoterével beszélgettem.
A helyzet változatlan 2009. decembere óta is!
Szegvári Katalin könyvének bemutatójára több százan voltak kiváncsiak a Millenárison, múlt szombaton. Aki nem fért be, azok itt hallhatja Zoránt és Koncz Zsuzsát, amint egy osztálykirándulásról énekelnek. A filmet Dózsa Marianna készítette. A film szereplőit jól ismeri az a korosztály, akik ezt meg- és átélték.
Az Egyenlítő TV blogja elemzi a 2012. április 22-ei időközi választások tanulságait. Választási koalícióra a pártok vezetői csak akkor hajlandóak, ha ezt a koalíciót a pártok tagsága követeli. A pártvezetők inkább vesztesek egy választáson, amelyet önállóan szenvednek el, mint egyes választókerületekben más (koalíciós pártok) jelöltjeit támogassák.
http://egyenlito.blog.hu/2012/04/22/valasztasi_tanulsag_az_osszefogas_szuksegessege
Beülsz a színházba és megtudod, hogy odakinn milyen az élet. A Vígszínházban Shakespeare: Makrancos hölgy c. drámáját adják. Vígjáték vagy tragédia? Majd megtudjuk, ha kijöttünk a színházból.
Shakespeare születésének 448., halálának 396. évfordulója van ebben az évben. 410 évvel ezelőtt írta a darabot, van-e aktuális mondanivalója a szerzőnek a mai néző számára Budapesten? Nem vitatott a Major Tamásnak tulajdonított mondás igazsága: „Shakespeare a legnagyobb magyar drámaíró!”
Beülsz a színházba és vársz. Vársz, vársz, nem sötétül el a nézőtér, itt valami készül! A rendező akar valamit, ami eltér a megszokott színházi látványtól?! És valóban, a padlásról kosz és piszok és lim-lom és akármi hullik alá sok-sok por kíséretében. Színészek hada érkezik értelmetlen szöveget gajdolva és mi csak ülünk a kivilágított nézőtéten. Ezek szerint ilyen az élet? Még szerencse, hogy egy teljesen részeg és nagyon agresszív ember is jön a színpadon, hogy ráerősítsen: Igen ilyen az élet! Lassan elsötétedik a nézőtér és a visszaáll a szokott színházi gyakorlat: A színészek (Básti Lajos szavával élve) játsznak, a nézők néznek. Indul a shakespeare-i szöveg – új fordításban. Ráérünk a szövegre koncentrálni, mivel a színpadon egyenlőre nem történik más figyelemre méltó esemény. Az újrafordított szöveg friss, mai pesti nyelven szól, a fiatalok számára ismerős kiszólásokkal (ilyenkor kis nevetés a nézőtéren). Váratlan fordulat a színpadi eseményekben: az egyik főszereplő meztelenre vetkőzik, majd egy újabb férfi teszi ugyanezt. Élezve a rendezői mondanivalót, immár 3 férfi ácsorog és himbál egyszerre. A főszereplő főtagjának mozdulásakor elismerő sóhajtások a nézőtéren! Már megérte a jegyet megvenni, megismerkedtünk három színész méreteivel, amire a színházon kívül csak keveseknek van lehetőségük. Ezzel nagyjából az első felvonás tartalmilag véget is ér, bár a jelmezeket és a díszletet még nézegethetjük egy ideig.
A második felvonásra kialakul a shakespeare-i üzenet: aki nem illeszkedik be a szokásos társadalmi elvárások rendjébe azt be kell illeszteni. Szép szóval, unszolással, előnyök ígérgetésével, ösztönzéssel, csellel, sőt, ha muszáj, akkor erőszakkal.
A főszereplő Katalin, már a nevével sem ért egyet, amit a környezete ráragasztott: Makrancos Kata. Hiába tiltakozik a Kata ellen, mindenki így szólítja. Az idősödő, ámde gazdag leány nem választ magának férjet, mert mindenkiben talál hibát. „Felvágták a nyelvét!” mondja mindenki, midőn hallgatják Kata tirádáit a kérők hibáiról. A darab szerzője bemutatja nekünk Kata húgának a keserveit is, aki addig nem mehet férjhez (a rendező szerint nem addig dughat), míg a nővére férjet nem kapott magának. A hugica kérői számosan vannak, azonban az atya nem adja addig senkihez, amíg a makrancos hajadon. Íme, a népfrontba tömörülés tipikus lehetősége: mindenki egy ellen fordul, mert érdekeit csak az egy legyőzésével tudja elérni. Egységben az erő! – kiáltanak fel a kérők. Szereznek egy bolondot, aki pénzért + a dús hozományért elveszi Katát és az ő szüzességét. A bolond ember azonos a színdarab nyitányának erőszakos részegjével.
Ezen a ponton a szerző és a rendező útjai elvállnak egymástól. Kezdetét veszi a feleség beidomítása az erőszakos bolond részéről. Midőn a hugica vidáman szopja-dugja jövendőbelijét (vagy mást), addig Katát a férje móresre tanítja. Az átnevelés eszközei – ellentétben a szerző vidám-humoros megközelítésével – a rendező szerint igen durvák: éheztetés, szomjaztatás, sárba hempergetés, alvás-megvonás. Mint a régen bevált kényszerítő eszközök. Katalin ellenáll, de eljő a pillanat az összeroppanásra: a testi-lelki kényszerek alatt megtörik, és engedelmes feleség lesz belőle. A „megjavított” feleség azonban elveszti báját, mosolyát, csípős nyelvét és helyette a gazdag, ámde ízetlen öregedő asszonyt láthatjuk a színpadon.
Az erőszak diadala azonban akkor teljes, ha az engedelmességet nyilvánosan is bizonyítani lehet! A kikupálódott, megokosodott, meggazdagodott férj ország-világ előtt bebizonyítja a testi-lelki erőszak eredményes emberformáló hatását.
Beülsz a színházba és megtudod, hogy odakinn milyen az élet. A színházban a végén van egy slusszpoén, egy kis katarzis, amit most nem árulok el. Idekinn az életben a slusszpoénon mát túlvagyunk, de van-e még egy kis katarzis számunkra?
Új helyre költözött a Sas kabaré, a Fészek klubba. Töretlen jó kedvel igyekeznek másokba is jó kedvet önteni a kabaré színészei. Politikai-társadalmi rossz kedvünk telén két órányi vidámság mindenki lelkének jót tesz: nevethetsz azokon, akik egyébént megríkatnak minket. Javasolom nézzék meg sokan. A bemutatón Ungvári Tamás és Seregi László is résztvett. A neves személyiségekről Sas József azt mondta: "Ők voltak azok, akik a Mikroszkóp búcsúján azt kérték: FOLYTASSUK!" Most folytatják, folytassuk mi is a valóság kinevetését...
Kilenc embert zárt ki az egyiptomi választási bizottság a május 23-án megrendezendő elnökválasztásból. Köztük Omar Szulejman korábbi titkosszolgálati főnököt, valamint további kilenc pályázót. Nem indulhat a szalafista, radikális iszlám nézeteiről ismert Haszem Abu Iszmail, sőt a Muzulmán Testvériség által indított Hairat al-Sater sem.
A Hoszni Mubarak tavaly februári bukása után első ízben megrendezendő elnökválasztáson összesen 23 jelölt jelezte részvételét. Faruk Szultan, a választási bizottság vezetője Kairóban bejelentette, az egyes jelölteknek 48 órájuk van arra, hogy óvást nyújtsanak be a kizárásukkal szembeni döntés ellen.
Szultan azzal indokolta Mubarak egykori bizalmasa, Szulejman kizárását, hogy túl kevés támogatója volt, mert a 27 tartomány egyikében túl kevés aláírást gyűjtött össze. Azok a jelöltek ugyanis, akik nem parlamenti párt színeiben indulnának, minden tartományban 30 ezer aláírást kell gyűjteniük. A volt titkosszolgálati főnök szóvivője közölte, mindenképpen óvást gyújtanak be a döntés ellen, mert Szulejman vezette a közvéleménykutatásokat. Egy tegnap közzétett felmérés szerint Szulejman húsz százalékon áll.
Mubarak egykori bizalmasának indulása ellen több ezer iszlamista tüntetett pénteken Kairóban. Csütörtökön pedig a parlament olyan törvénymódosítást fogadott el, amely kizárná a rezsim egykori szereplőit az elnökválasztásból. A törvényhozás döntését azonban az országot irányító katonai tanácsnak is jóvá kell hagynia.
A választási bizottság a Muzulmán Testvériség elnökhelyettese, al-Sater kizárását azzal indokolta, hogy csak 2011 márciusában engedték ki a börtönből. Márpedig egy rendelkezés szerint ezután hat évig nem vállalhatna fontos funkciót. Al-Sater szóvivője közölte, ők is fellebbeznek a döntés ellen. A Muzulmán Testvériség jelöltje mindössze 3,2 százalékon áll a közvéleménykutatatásokban. A szalafista Abu Iszmail azért nem állhat a rajtvonalhoz, mert édesanyja amerikai állampolgár is volt. Iszmail 11,7 százalékon áll.
0 fok Celsius, hol kezdődik a fagypont?
A tudomány szerint az abszolút fagyáspont, amelyen az atomok és molekulák mozgása megszűnik, az -273 fok Celsiusnál van. Ezen a ponton minden megdermed, már elvileg is megszűnik az élet lehetősége.
A fagypont gyakorlati megközelítése számomra évtizedekig a 0 fok Celsius volt, mert ezt tanultam az iskolában. Néhány éve - amikor olyan autót vehettem, amely a téli gumit igényelte -, tudtam meg, hogy a téli gumi felszerelése + 7 fok Celsiustól kötelező, mert a téli gumi szempontjából + 7 fok alatt már fagypont van. (Egyszer próbáltam ennek okát megtudni, de csak azt a választ kaptam, hogy „a gumiknál már ez így van!”.) Ausztriában a „hólánc” kötelező, akkor is, ha Magyarországról indulva + 8 fok Celsius van, és nem mész Bécsnél tovább.
A legújabb fagypont + 10 foknál kezdődik. A Sasadban (régi Sasad maradéka) a XI. kerület és Budaörs határában levő virág és fa árusító telepen vásároltam jó időben, napsütésben, 16 fok Celsiusban jól fejlett begónia palántákat (kezdeményeket). Ezt azért mertem megtenni, mert 2 évvel ezelőtt már ugyanitt vásároltam begónia palántákat, amelyek kitűnően állják a helyüket. Télre bevisszük a virágzó begóniákat a nem fűtött, de lezárt verandára, majd a tavaszt vélvén közeledni, kihozzuk a begóniákat a szabadba. Nos, ezen a pozitív tapasztalaton felbuzdulva, gyarapítani akartuk a begóniák számát, és ezért 10 db új begóniát (palántákat) vásároltunk a napfényes és meleg Sasadban.
Az eladó hölgy kedves volt, még arról is felvilágosított, hogy a begónia nagyon szereti a tűző napot, de a félárnyékot is kedveli. Sőt, imádja az itt kapható tápszert (amelyet szintén vásároltunk egy közepes adaggal). Hazavíve, a palántákat gondosan elhelyeztük szabad téren, de mindentől védetten, hiszen a meteorológia éjszakai lehűlést jósolt. Kettő nap múlva 8 db begónia romjait láttuk a szél- és fagyvédett helyen.
A begónia-romok egy részével felszerelkezve visszamentem a Sasadba tanácsot kérendő, hogy mi pusztíthatta el a palántákat. Egy jól fejlett (fiatal) férfi árus, aki már messzebbről láthatta romjainkat, a mi köszönésünket válasz nélkül hagyva, csak annyit kiáltott felénk: „Ne jöjjenek fagyott palántákkal reklamálni ide, amit egyébként is másutt vásároltak!” Rövid kérdésemre, hogy mitől fagytak meg a palánták, a hangosan beszélő mackóruhás „főnök” még röviden tudatta velünk: „10 fok alatt minden megfagy!” Érzékeltem, hogy itt már fogok tanácsot kapni.
De azt is tudtam, hogy ide már nem jövök többé vásárolni. Bizonyára nem számít a gazdag Sasadnak, hogy néhány ezer forintért vásárolok-e náluk vagy sem. Szerencsére még jövőre is jut arra egy-két ezer forintunk, hogy a palántákat vegyünk. DE NEM ITT, ahol senkinek néznek minket, és az alapvető felvilágosítást a vásárlás előtt megtagadják tőlünk. Sőt, utána impertinensen viselkednek.
Tanácsolom Önöknek, hogy Önök se vásároljanak itt! (A Sasadban.) A Sasad általam tapasztalt üzleti filozófiája: „Vegyél korán, a + 10 fok Celsius környékén minél többet palántát, utólag meg ne reklamáljál azért, mert elfagyott! Hülye voltál, fordulj a falnak a panaszoddal!”
Fogyasztóvédelmi tanácsként közkinccsé teszem, hogy a palántát senki ne vigyen ki a szabadba addig, amíg az éjszakai lehűlés +10 fok Celsius alá szállhat. Ha már ezt az információt a vásárláskor megtagadja tőlünk a Sasad, akkor ezt tőlem tudják meg. Okos ember a más kárán tanul!
A magyar társadalmi viszonyok erősen közelítenek a -273 fok Celsiushoz. A kormány és az Országgyűlés azt hirdeti, hogy „egyre jobban élünk, fejlődik a gazdaság, legyőzzük az uniót!” Mi - begónia palánták - csak a Sasad mackóruhását hallgathatjuk a kormánypárti politikusokban. „Jól tetted, hogy ránk szavaztál. Előbb fizettél, bizalmat szavaztál nekünk - , utóbb reklamálhatsz, az Alaptörvény asztalánál.”
Az asztalnál nem ül senki!
Ha jártál már Magyarországon szegény falvakban (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, stb. megyékben) vagy gazdag városok szlömös, leszakadt, lerobbant részein (VIII., IX., X. stb. kerületben vagy a cigánysoron, a putrik környékén, akkor talán sokkal könnyebben megérted a szegénységet, az elesettséget, a nincstelenséget más országokban.
Meglepődsz azonban, ha a magyar nyomorúságot még elfogadható helyzetnek látod más országokhoz viszonyítva. 30-40 éves történet, hogy az Erdélybe látogató magyarok megdöbbentek az erdélyi falvak rettenetes elmaradottságán. Nagy tápláló ereje volt ez a románok megutálásának. Vittél két Amo szappant és 20 dkg pörkölt kávét a házigazdának és már dúlt a nagy magyarság benned: elnyomják a magyarokat ezek a sárgatalpúak. Persze nem vittél sem szappant, sem kávét a borsodi magyaroknak, mert arra nem jártál, nem akartál olcsón nyaralni Magyarországon, ha a szilvapálinkát ihattál ingyen a határon túl ÉS különbnek érezhetted magadat.
A szegénységet akkor érzed meg igazán, ha nem sokkal vagy túl rajta. Ha már tehetősebb vagy, akkor olyan helyre mész külföldre, ahol egy kicsit jobban élhetsz, mint itthon. Azért fizetsz, hogy szebbet, jobban láss, mint itthon az otthonodban. Ki az, aki rosszabbat akar látni, ha külföldre utazik, mint ahogy itthon él?! Én még ilyen emberrel nem találkoztam. Aki külföldön meglátja a szegénységet, az csak munkavállaló vagy menekült lehet külföldön.
A tehetős ember bezárkózik a pénze bástyái mögé, és szebbet-jobbat akar látni, mint a szegénységet. Ennek a legkeményebb példáját Albániában láttam, ahol szabályos gettóban élnek – a gazdag emberek. Magas betonkerítés, fegyveres őrség, útzárak biztosítják a gazdagok felhőtlen nyaralását. De aki Bulgária Aranypartjára utazott nyaralni, az is átélhette, hogy a tengerparti rész (francia és német szállodák) komoly rendészeti felügyelet alatt állnak - a sokkal olcsóbb szabadstrandi részekhez viszonyítva.
Kilépve Európából, a szegény-gazdag különbségek sokkal nagyobbak, mint a magyar vagy az említett balkáni részeken a különbségek. Akik az egzotikus szigetekre mennek nyaralni (búvárkodni, koktélozni, pálmafák árnyékában napozni, stb.) azoknak nem probléma a szegénység véletlenszerű megpillantása: mindenütt vannak koldusok.
Azonban ha nem magad választod meg a fekete vagy arab Afrikában a munkahelyed, hanem a kényszerűség jelöli ki a települést, ahol laknod kell: ott nincs kitérés a szegénység folyamatos érzékelésétől.
Kéregető koldusok minden utcasarkon. Anya gyermekével a karján, a budapesti látványnak is része. Az utcai koszban, szemétben fekvő emberek látványa már felkavaróbb, és amikor 10 kisgyerek tör rád váratlanul, és sivítva követeli a baksist, és utcahosszat üldöznek, és nem tudsz mit kezdeni magaddal és velük se semmit! Na, ez már rémítő! És tudod mi az érdekes? Megszokható ez a látvány is.
A kukában ételt-italt-ruhát-bármilyen értéket keresők látványával először itthon találkoztam, így felvértezetten néztem az egyenlítői országban a szállodám szobájából a kukázók harcát az értékesebb leletekért. Már el is fordultam az ablaktól, amikor a szálloda egyenruhás alkalmazottja egy baseball ütővel rendet tett a jogtalanul kukázók között, és átengedtette a terepet és a kukákat a jogosan kukázóknak.
Amikor először láttam egy családot „lakni” a szálloda melletti parkban, egy pillanatig azt hittem, hogy pikniken vannak. Gyerekek meztelenül futkároznak, a szülők a betonon fekszenek (a fűre feküdni tilos, mert jön a rendőr!), és összes felszerelésük egy nagyméretű nylon zacskó az eső ellen - akkor becsuktam a szemem és visszamenekültem a szállodába. Az aranykabátos portás csak annyit mondott: „Mondtam magának, hogy taxival menjen!”
Lassan kitanulhatod a szegénység fokozatait. Az erőszakos koldustól, a szolgáltatást nyújtó (papírzsebkendőt, vizet, romlásnak indult gyümölcsöt, vagy önmagát, illetőleg még szerencsétlenebbeket áruló) árusig – széles a skála. A Nílus vizén csónakon élni, már romantikusnak is tűnhet: a hajnalban kifogott halat reggel eladhatod a sétahajók személyzetének! Különösen nehéz helyzetbe kerülsz, ha világhírű piramisok, múzeumok, templomok vagy piacok környékén jársz és turistának nézel ki: mindenki rád mászik, mindenki eladni akar neked, nem hagynak továbbmenni az úton, nem hagynak élni. Ez az életük, nem haragszanak rád, csak a pénzedet akarják. Na, ilyenkor nincs rendőr, aki megvédjen. Ha látsz is egy rendőrt, akkor éppen elfordul, mert nem az ő ügye, oldd meg magad. Két rossz megoldás közül is választhatsz: adsz pénzt, és akkor azonnal újabb pénzkunyerálók lepnek el, vagy nem adsz pénzt és akkor jönnek a nyomodba és követelik a járandóságukat. Jó megoldás, ha ilyen helyekre egy helyi kísérővel mész együtt (akit persze megfizetsz), és majd ő „kezeli” kéregetőket. Az előtted futó riksa-kuli, vagy a tuk-tuk (bicikli) pedáltaposója már komoly egzisztenciának számít. A piaci tróger már polgári foglalkozásnak minősül, mert nem az utcán lakik, hanem albérletben, harmad magával egy szobában.
Az ilyen viszonyok között élőknél hol beszélhetünk az emberi jogokról, a politikai szabadságjogokról, a választójog gyakorlásáról? Az éhenhalástól naponta kell megmenekülni, a koszból és mocsoktól kapható fertőzésekből naponta kell kigyógyulni, és élni kell akárhogy is.
Ha ilyen viszonyokat tapasztalsz, akkor vajon neked - a hozzájuk képest gazdagnak -, változik-e a szakmai véleményed a demokráciáról?!
Most próbálom ki!
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=538553
A 2010. évi választások állami feladatainak pénzügyeit ellenőrizte az Állami Számvevőszék. Sok-sok szabálytalanságot állapítottak meg. Mindenki lapít: élén az Országos Választási Irodával, aki a felelős a közpénzek tervezéséért és törvényes elköltéséért. Az Országos Választási Bizottság is csak lapít, hiszen komoly pénzeket vesznek fel, midőn törvénysértő döntéseket hoznak. Ennyi...A Számvevőszék megállapította a KIM felelősségét is, a pénzügyi szabályozás elmulasztása miatt. Ők is csak lapítanak...Tehetik, hisz nagyurak/nagyasszonyok!
Megragadóan új élmény hirtelen belecseppenni a fényűzésbe egy olyan embernek, aki szerény-átlagos körülmények között él. A közmondás szerint „a jóba könnyű beleszokni”. Ha kíváncsi vagy erre az érzésre, akkor gyere velem - olvasás útján - 5 percre Kairóba. 4 nap 3 éjszak Egyiptom fővárosában.
A repülőgép tett egy kört Kairó felett, mert várni kellett a leszállással. Kellemes volt az út, a pilóta szerint 22 C fok van, és enyhe szellő lengedez a városban. Felülről a város kősivatag, szabályos sugár- és körutakkal. Sima landolás után, a neved olvashatod a repülőtér kijáratánál: sofőr visz be a szállodába. Három sávos autópályán halad az autó a 4. sávban: a pilóta egyik keze a dudát nyomja folyamatosan, a másikkal élénken gesztikulál, miközben elmeséli, hogy ebben a városban 14 millióan laknak, és naponta 6 millió ember jár be dolgozni, vásárolni, ügyintézni.
A Zamanek Tower (Marriott) szállodához közelítve azonnal megérzed a gazdagság közelségét, mert a biztonsági tisztnek beöltöztetett idős férfi mellett egy fiatal fiú egy nagy kutyával körbeszaladja az autót, majd beletúr a csomagtartóba. A nagytestű kutya hirtelen megáll, felcsapja füleit, és mereven néz a sofőrre, ezzel jelzi a gazdájának, hogy „tiszta az autód”, mehetsz utadra.
Ötven métert gurulunk, ismét megállunk, immár két tábornoknak öltözött úriember előtt, akik nagyon mosolyognak és egyikük széles karmozdulatokkal nyitja kívülről az autó ajtaját. Az ajtónyitó tábornok láthatólag nem vár baksist (ö volt az utolsó), és azonnal kiveszi a csomagodat az autóból. A csomag azonnal átadásra kerül a váratlanul előkerülő boynak, aki sietős léptekkel megy a rézzel borított főkapuhoz, amelyet szélesre tár előtted: „Uram, tessék belépni!” Három másik boy hajol meg előtted a szálloda „lobby”-nak nevezett hatalmas előterében. A csomagod már a harmadik ember kezében halad az aranyozott recepció irányába.
A három méter magas virágoszlop mellett elhaladva eléred a főportás aranyozott pultját. A főportás rövid mosollyal jelzi, hogy az előtted álló talpig fehérbe öltözött férfi miatt egy kicsit várnod kell. Az úr a főportással váltott kölcsönös mosolyok után aranyozott bankkártyát ad át a főportásnak, aki azt kis meghajlással veszi át, majd hasonló meghajlással nyújtja vissza.
Most te kerülsz sorra. Széles mosoly ismét a főportástól, nem érzékelteti veled, hogy már felmérte, hogy te nem magad fizeted a számládat, pedig még meg sem kérdezte. Udvarias kérdés: „Dohányzó szobát kér?” és mosolyog az igen válaszra. Rövid mosoly az OTP kártyámnak is, és már jön a negyedik ember a csomagomért. Kívül-belül márvány a lift, amely biztonsági okokból csak a szobakártyával működik. A csomagot vivő ember halkan tájékoztat, hogy ő egy másik lifttel (cselédlépcsőn) jön a 11. emeletre, majd magadra hagy a rakétaként induló, de halk zenét sugárzó liftben, amely puhán áll meg a szobád ajtajával szemben.
A szobaajtó simán nyílik a kártyával. Szerényebb szállodákban a szobakártyát be kell tenni egy kis kártyatartóba, mert e nélkül nem működnek a lámpák, nem működik a légkondicionáló sem. (Ha a légkondicionáló működik, akkor az ablakot nem lehet nyitni.) Energiatakarékosságnak itt nyoma sincs, megy a légkondicionáló és nyitva az erkélyajtó, mert dohányzom, de nem szeretek füstszagú szobában aludni!
A szoba berendezése XIX. századi angol stílbútor, de újonnan készítve. Kényelmes fotelek, hatalmas ágy, nagy íróasztal szellősen elrendezve. A ruhásszekrényben ég a villany, minden otthon megszokott elektromos berendezés a kávé, tea főzéshez, minibárral (árak az egekben!), ingyenes palackozott fogmosó víz a fürdőszobában, aranyozott bidé, 12 törülköző, fürdőköpeny és papucs az uszodához. A pipere polc tömve szappanokkal, krémekkel, bármilyen kencékkel.
A sötétedés közeledtével udvarias halk kopogással érkezik a szobaasszony, megveti az ágyadat és búcsúzóul két szem csokoládét tesz a párnádra: egy édeset és egy keserűt.
Az erkélyről gyönyörű a kilátás a Nílus folyóra. A túlsó parton felhőkarcolók és színes házak sorakoznak. A folyó vize szürke a magával hozott szürke iszap miatt, de már lerakta Dél-Egyiptomban a nagy termést biztosító termékeny iszapot, itt csak koszosnak látszik. Ezen a parton hajók, csónakok százai parkolnak, sok hajón éttermekkel, szórakozóhelyekkel.
A szálloda kertjében kellemes az esti kivilágítás, a kősivatagból semmi nem látszik: mindenütt pompás növények virágoznak. Az asztalokon friss gyümölcsök. Meglepő a banánfáról a szárával együtt levágott banánfürt. A fürtből magad tépheted le a kisméretű és vékony (inkább ceruzára hasonlító) egyiptomi banánokat, amelyek biztosan nem felelnek meg az eu szabványnak. Viszont édes és fűszeres az ízük, ellentétben az Európában kapható nagy és ízetlen banánokkal.
A reggeliző helyen választhatok a (megszámoltam) kb. kétszáz féle ételből és italból. Kizárólag az ismeretleneket kóstoltam meg (ebből is volt vagy 100 féle). Guava-lé (egy körtéhez hasonló fehér gyümölcsből tejjel készült ital) és a gránátalmanektár nagyon finom volt. A nevében is ismeretlen ételek többsége jó ízű. Ha valami nem ízlett, ettem utána egy pici tahinit (szeszámmag-krémet) és máris visszatért a szám jóíze, különösen egy falat marinírozott áfonyától. Az ismert és ismeretlen gyümölcsök édesek, mint a méz (sőt vannak mézbe foglalt gyümölcsök is!). Arab kávé és arab tea szinte kötelező: a törökösen főzött kávét muszáj volt megkóstolnom, a jázmin tea pedig olyan illatos volt, hogy a még a kertben érezni lehetett. A kávés fiú hozza utánam a hamutartót és invitál egy vízipipára (köszönöm, majd este!).
A szállodában 10 étterem működik és a személyzet létszáma azonos a vendégekével. Így meg sem lepődöm (nagyon), amikor a földszinti férfimosdóban egy egyenruhás fiú, melegített kéztörlőt hoz elém a földig érő tükör előtt levő mosdóhoz.
Ez a szálloda kínálja Egyiptom legszebb és legdrágább konferencia termét, a saját reklámja szerint. A plafonon négy óriás kristály csillár, 8 személyes kerekasztalok a vendégeknek, mindenkinek mikrofon, áram, laptop és tolmács készülék csatlakozó az asztal alatt. Két nagy kivetítő a teremben, hogy jobban lássd, hogy mi történik a teremben. Amikor regisztrálod magad a konferencia részvételre, akkor a nevedet tartalmazó kis „táblácska” csatlakozója egyben egy szabványos bemenet (USB) bármely számítógéphez vagy okos telefonhoz, amelyen a konferencia minden anyaga, előadása, az előadók életrajza, mindenkinek az elérhetősége elektronikusan rajta van. Kapcsolatba léphetsz egy belső levelező rendszeren keresztül a konferencia bármely résztvevőjével. És az egymástól 0,5-30 méterre ülő résztvevők lelkesen használják a levelező rendszert, midőn hallgatják az előadókat. (A mellettem ülő hölgy egy esti /kivilágított/ piramis látogatás megszervezésébe van alámerülve éppen valakivel. Körbenézek, hogy kivel levelezhet, de mintegy 30 férfi nézi saját számítógépét. Levéltitok megsértése, pfuj! Ebben a pillanatban kapok egy levelet, amelyben piramislátogatásra invitálnak. De mint utóbb kiderül ez a hivatalos program szabadidős része, nem a szomszéd hölgy levele.)
A déli ebédet mérsékelt éhséggel várom, tekintettel a reggeli sok ismeretlenjére. Ismét választhatunk, hogy a kertben vagy a zárt térben eszünk-e?! (Én kipróbáltam: előétel és leves a virágokkal díszített étteremben, főétel a kertben /kenyeret nem kértem Micimackóhoz hasonlóan./ Senki nem botránkozott meg a helyiség változtatáson.) Az ebéd változatossága és bőséges jellege alig maradt el a reggeli mellett. Úgy látszik, nekem kell megtanulnom határt szabni a sok finomságnak, mert különben nem férek fel hazafelé a repülőgépre.
Íme, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, és nekem kell határt szabnom magamnak!
Hatással vannak-e a fényűzés cseppjei az egyiptomi demokráciáról alkotott szakmai véleményemre?
Most próbálom ki!
