2012. április 23-án ünnepséget tartottak a Shakespeare szobornál, a Vigadó tér mellett, a Mariott szálló tövében. A Magyar Ausztrál Baráti Kör szervezte azt közadakozást (2003), amelyből a szobor elkészült. A munkát több magyar önkormányzat és civil szervezet is támogatta.

Az ünnepségen magyar, ausztrál mellett brit zászló is lobogott, mert az ünnepi beszédet Sárközi Mátyás, Londonban élő, József Attila Díjas költő mondta el.

Shakespeare műveiből idéztek angolul és magyarul a Deák téri Evangélikus, a Baár Madas Református, a Szt. Angéla Katolikus és a Kőrösi Csoma Sándor általános iskolák és gimnáziumok diákjai.

A jó hangulatú ünnepségen, ragyogó napsütésben koszorúkat helyeztek el a szobornál a belvárosi, a békési önkormányzatok és a közadakozást szervező civil egyesületek és iskolák képviselői.

Köszönjük Dr. Nagy Károlynak a közadakozás és az évi rendszerességű ünnepségek szervezését.

A párt- és kampányfinanszírozásról 2012-ben - állítólag - a kormánypárt az ellenzéki pártokkal pártközi egyeztetést folytat (?). Nézzük meg a korábbi állapotot, amelyről a Magyar Narancs ripoterével beszélgettem.

http://magyarnarancs.hu/belpol/megmaradtunk_a_regi_homalyos_modellnel_-_toth_zoltan_valasztasi_szakerto_a_part-_es_kampanyfinanszirozasrol-72783

A helyzet változatlan 2009. decembere óta is!

Beülsz a színházba és megtudod, hogy odakinn milyen az élet. A Vígszínházban Shakespeare: Makrancos hölgy c. drámáját adják. Vígjáték vagy tragédia? Majd megtudjuk, ha kijöttünk a színházból.

Shakespeare születésének 448., halálának 396. évfordulója van ebben az évben. 410 évvel ezelőtt írta a darabot, van-e aktuális mondanivalója a szerzőnek a mai néző számára Budapesten? Nem vitatott a Major Tamásnak tulajdonított mondás igazsága: „Shakespeare a legnagyobb magyar drámaíró!”

Beülsz a színházba és vársz. Vársz, vársz, nem sötétül el a nézőtér, itt valami készül! A rendező akar valamit, ami eltér a megszokott színházi látványtól?! És valóban, a padlásról kosz és piszok és lim-lom és akármi hullik alá sok-sok por kíséretében. Színészek hada érkezik értelmetlen szöveget gajdolva és mi csak ülünk a kivilágított nézőtéten. Ezek szerint ilyen az élet? Még szerencse, hogy egy teljesen részeg és nagyon agresszív ember is jön a színpadon, hogy ráerősítsen: Igen ilyen az élet! Lassan elsötétedik a nézőtér és a visszaáll a szokott színházi gyakorlat: A színészek (Básti Lajos szavával élve) játsznak, a nézők néznek. Indul a shakespeare-i szöveg – új fordításban. Ráérünk a szövegre koncentrálni, mivel a színpadon egyenlőre nem történik más figyelemre méltó esemény. Az újrafordított szöveg friss, mai pesti nyelven szól, a fiatalok számára ismerős kiszólásokkal (ilyenkor kis nevetés a nézőtéren). Váratlan fordulat a színpadi eseményekben: az egyik főszereplő meztelenre vetkőzik, majd egy újabb férfi teszi ugyanezt. Élezve a rendezői mondanivalót, immár 3 férfi ácsorog és himbál egyszerre. A főszereplő főtagjának mozdulásakor elismerő sóhajtások a nézőtéren! Már megérte a jegyet megvenni, megismerkedtünk három színész méreteivel, amire a színházon kívül csak keveseknek van lehetőségük. Ezzel nagyjából az első felvonás tartalmilag véget is ér, bár a jelmezeket és a díszletet még nézegethetjük egy ideig.

A második felvonásra kialakul a shakespeare-i üzenet: aki nem illeszkedik be a szokásos társadalmi elvárások rendjébe azt be kell illeszteni. Szép szóval, unszolással, előnyök ígérgetésével, ösztönzéssel, csellel, sőt, ha muszáj, akkor erőszakkal.

A főszereplő Katalin, már a nevével sem ért egyet, amit a környezete ráragasztott: Makrancos Kata. Hiába tiltakozik a Kata ellen, mindenki így szólítja. Az idősödő, ámde gazdag leány nem választ magának férjet, mert mindenkiben talál hibát. „Felvágták a nyelvét!” mondja mindenki, midőn hallgatják Kata tirádáit a kérők hibáiról. A darab szerzője bemutatja  nekünk Kata húgának a keserveit is, aki addig nem mehet férjhez (a rendező szerint nem addig dughat), míg a nővére férjet nem kapott magának. A hugica kérői számosan vannak, azonban az atya nem adja addig senkihez, amíg a makrancos hajadon. Íme, a népfrontba tömörülés tipikus lehetősége: mindenki egy ellen fordul, mert érdekeit csak az egy legyőzésével tudja elérni. Egységben az erő! – kiáltanak fel a kérők. Szereznek egy bolondot, aki pénzért + a dús hozományért elveszi Katát és az ő szüzességét. A bolond ember azonos a színdarab nyitányának erőszakos részegjével.

Ezen a ponton a szerző és a rendező útjai elvállnak egymástól. Kezdetét veszi a feleség beidomítása az erőszakos bolond részéről. Midőn a hugica vidáman szopja-dugja jövendőbelijét (vagy mást), addig Katát a férje móresre tanítja. Az átnevelés eszközei – ellentétben a szerző vidám-humoros megközelítésével – a rendező szerint igen durvák: éheztetés, szomjaztatás, sárba hempergetés, alvás-megvonás. Mint a régen bevált kényszerítő eszközök. Katalin ellenáll, de eljő a pillanat az összeroppanásra: a testi-lelki kényszerek alatt megtörik, és engedelmes feleség lesz belőle. A „megjavított” feleség azonban elveszti báját, mosolyát, csípős nyelvét és helyette a gazdag, ámde ízetlen öregedő asszonyt láthatjuk a színpadon.

Az erőszak diadala azonban akkor teljes, ha az engedelmességet nyilvánosan is bizonyítani lehet! A kikupálódott, megokosodott, meggazdagodott férj ország-világ előtt bebizonyítja a testi-lelki erőszak eredményes emberformáló hatását.

Beülsz a színházba és megtudod, hogy odakinn milyen az élet. A színházban a végén van egy slusszpoén, egy kis katarzis, amit most nem árulok el. Idekinn az életben a slusszpoénon mát túlvagyunk, de van-e még egy  kis katarzis számunkra?

Új helyre költözött a Sas kabaré, a Fészek klubba. Töretlen jó kedvel igyekeznek másokba is jó kedvet önteni a kabaré színészei. Politikai-társadalmi rossz kedvünk telén két órányi vidámság mindenki lelkének jót tesz: nevethetsz azokon, akik egyébént megríkatnak minket. Javasolom nézzék meg sokan. A bemutatón Ungvári Tamás és Seregi László is résztvett. A neves személyiségekről Sas József azt mondta: "Ők voltak azok, akik a Mikroszkóp búcsúján azt kérték: FOLYTASSUK!" Most folytatják, folytassuk mi is a valóság kinevetését...