Bognár Attila:
"Ha a 106 választókerület többségében a legerősebb ellenzéki párt képviselőjelöltje nyer"
(majdnem... (2025.10.07. 13:25)Zsákutcában - van kivezető út
Don Pármezán:
Hehehe. Zalában biztosan nem melegítik vissza a kocsonyát, tojást sem tesznek abba. ? (2024.12.22. 11:36)Jó kocsonyát főzzünk!
Rodney_2:
@Bognár Attila: Igen, ilyen előválasztás kellett volna.
De ezt nem akarták a pártok, mert ők muty... (2022.09.22. 11:15)Alternatíva a diktátor ellen
Rodney_2:
Azért jó ez az árnyékkormány játék, mert a miniszter lista ismeretében normális ember biztosan nem... (2022.09.22. 11:07)Próbaidőn az Orbán kormány
Egy választási megfigyelő tapasztalatai a Beduin Észak Választási Körzetben[1]
A választást megelőző kötelező regisztrációt az tette szükségessé, hogy bár Jordániában létezik lakcímnyilvántartás, de abból nem tűnik ki, hogy az illető személy rendelkezik-e választási joggal. Az ország lakosságának közel fele palesztin, akiknek jelentős részétől megtagadják a választásokon történő részvétel jogát. Jogszabály alapján nem szavazhattak a hadsereg, a rendőrség, a biztonsági szolgálatok tagjai, a börtönbüntetésüket töltők, valamint azok, akik ellen még le nem zárult büntetőeljárás van folyamatban. A beduin törzsek hagyományosan különleges jogokkal rendelkeznek, önálló törzsi választási körzeteket alkothatnak, ami szintén szükségessé tette a regisztrációt. Hasonlóan alkothatott önálló választási körzetet a keresztény vallási, a cserkesz és csecsen nemzetiségi közösség. A korábban gyakorlattá vált más helyett szavazást, családi szavazást és kiskorúak szavaztatását, többszörös szavazást szintén a regisztrációval akarták elkerülni. A Magyarországon gyakorlattá vált mozgóurnás szavazást a jogszabályok nem teszik lehetővé. A Független Választási Bizottság további célkitűzése volt a mozgáskorlátozottak szavazásának elősegítése. A regisztráció az elképzelések szerint lehetőséget biztosított volna, hogy a mozgáskorlátozottak a részükre rendelkezésre álló speciális megközelítési lehetőséggel bíró szavazóhelységekben szavazzanak. Ez azonban csupán cél maradt, minimális eredménnyel, mivel az épületek jelentős része eleve nem volt alkalmas erre a célra.
A Beduin Észak Választási Körzetben a szavazóhelységeket (PCC = Polling and Counting Centre) iskolákban rendezték be. A férfiak és a nők egyes földrajzi területeken külön-külön szavaztak. A szavazatszedő bizottság hat főből állt. A fejlődő országok gyakorlatának megfelelően feladataik elkülönültek és részletesen szabályozottak voltak.
A nemzeti listák és a helyhatósági jelöltek megfigyelői a szavazás és a számlálás teljes ideje alatt jelen lehettek. A Független Választási Bizottság nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szavazatszedő bizottságokban minél több nő vegyen részt. Ennek sikerességét az erősen hagyományápoló megfigyelési területünkön is tapasztaltuk, bár nők még főként a bizottság alacsonyabb rangú feladatait látták el.
A Független Választási Bizottság az szavazópolgárok szavazási jogának ellenőrzésére és a szavazatok számlálására párhuzamos elektronikus és papír alapú módszert dolgozott ki. A szavazópolgár kizárólag a számára kijelölt szavazóhelyen szavazhatott. A választás napján a névsorba utólagosan, senkit nem lehetett felvenni. A szavazatát leadó személy regisztrációs kártyáját annak sarka levágásával érvénytelenítették, bal kezének mutató ujját lemoshatatlannal festékkel jelölték meg. A jogszabály lehetőséget biztosított, hogy a látásukban korlátozottak, analfabéták segítővel szavazzanak. Az ilyen személyek kísérője bal kezének kisujját jelölték festékkel, és aláírásukkal is igazolniuk kellett kinek nyújtottak segítséget. Az informatikai rendszer megfigyelési területünkön meglepően megbízhatóan működött. Amennyiben időszakos megszakadás volt az internet kapcsolatban, azt mobiltelefonnal, illetve sms-vel helyettesítették. Érdekes volt tapasztalni, hogy a beduin területen a számítógépek előtt minden esetben nők ültek. A regionális szavazóbizottságok képviselőjeként, két szavazóhelységenként egy köztisztviselő segítette a bizottságok munkáját, amely nem terjedt túl a technikai kérdések szervezésén pl. sorban állás szervezése, esetleges rosszullét, informatikai segítségnyújtás, szavazólapok szállítása, hasonlók. A szavazatszedő bizottság erre kijelölt tagjának feladata volt a szavazás módjának elmagyarázása.
*******************(2. ábra Polling and Counting Centre)
[1]A poszt szerzője rövidtávú megfigyelőként a Beduin Észak Választási körzetben követte a választást közvetlenül megelőző naptól a szavazatok összesítéséig a folyamatot. A posztban leírtak a szerző személyes megfigyelésein alapulnak, véleménye is hangsúlyozottan személyesés, esetenként nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió missziójának hivatalos véleményét.
A sorok között az olvasható, hogy a pártoknak még hivatalos álláspontjuk nincs, egyes politikusok támogatják az előválasztásokat, mások ellenzik, némelyek 2018-ra tartják megvalósíthatónak.
A Népszabadságban Seres Attila áttekintiaz előválasztások gyakorlatát Nyugat-Európában. Azok a jelöltek, akik pártjukban győztek az előválasztáson, győztek a hivatalos választáson is (pl. a képen szereplő Hollande Franciaországban). A cikkíró felteszi a kérdést: Magyarországon is lehetne előválasztást tartani?
Egy választási megfigyelő tapasztalatai a Beduin Észak Választási Körzetben[1]
Január 23-án parlamenti alsóházi - és helyhatósági választásokat tartottak Jordániában. A jordán kormány felkérése az Európai Unió választási megfigyelői missziót (EOM) küldött az országba. 12 kormányzóságában 24 hosszú távú és a melléjük beosztott 28 rövidtávú megfigyelő a választás előkészítésétől a szavazatok összesítéséig (tabuláció) kísérte figyelemmel az eseményeket. A megfigyelők a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően párokban dolgoztak, véleményüket közösen alakították ki. Ezért tapasztalataimat az alábbiakban többes szám első személyben írom. Egyben köszönetet mondok megfigyelő páromnak Cintha Van Den Hanenbergnek az együttműködésért, és értékes észrevételeiért.
A Jordán Hasemita Királyság alkotmányos monarchia, amelynek kiemelkedő szerepe van a sérülékeny Közel-keleti béke fenntartásában. A 98%-ban arab, 2%-ban egyéb (cserkesz, csecsen, örmény, türk, roma) népességű ország politikai életében jelentős szerepet játszanak a törzsi hagyományok. A király az európai monarchiákban megszokottnál összehasonlíthatatlanul több végrehajtói és jogalkotói hatalommal rendelkezik. Ő nevezi ki a miniszterelnököt, a minisztertanács tagjait, valamit kijelöli a parlament felsőház, a szenátus tagjait. Az ország irányításában jelentős szerepet játszanak a hadsereg, a titkosszolgálatok és egyes törzsi vezetők. Mindeközben a számos szomszéd arab államok közül Jordánia korlátozza legkevésbé az alapvető szabadságjogokat. A 2011 eleji arab tavaszhoz kapcsolódó tüntetésékre válaszul II. Abdullah király óvatos reformkezdeményezéseket tett. Ennek során került sor többek között 2011 őszén a Független Választási Bizottság (IEC) és az Alkotmánybíróság létrehozására, és a parlament idő előtti feloszlatására, új választások kiírására. A Független Választási Bizottság a rendelkezésre álló nagyon rövid idő alatt teljesen új választási jogszabályrendszert és eljárásrendet dolgozott ki. Mint azt az EU EOM hivatalos közleménye is tartalmazza, a kidolgozott szabályozás még számos ponton hiányos, és nem egyértelmű a leadott szavazatok egyenlőségét illetően.
A korábbi egyfordulós, egyéni képviselőválasztási rendszer jelentősen hozzájárult, hogy az ország irányításában kevés szerepet tudtak játszani pártok. A jelenleg bejegyzett, közel 30 párt három csoportra osztható: az uralkodóhoz többé-kevésbé hű lojalistákra, ide tartozik számos törzsi vezető beleértve a legnagyobb létszámú beduin törzseket; az iszlámistákra, ide tartozik többek között a népszerű Muzulmán Testvériség; és végül a szekularizáltakra, mely csoportba a baloldali, demokrata pártok és a pán-arab pártok tartoznak.
A régebbi egyéni jelöltrendszertől eltérően a januári parlamenti választáson a pártok és civil szervezetek által létrehozott listákon indultak a jelöltek. A választók 61 listáról a 150 tagú parlamenti alsóház 108 tagját választották meg közvetlenül. A fennmaradó 42 mandátumból külön helyet biztosítottak 15 női képviselő részére, és 27 képviselői hely közvetetten került kiosztásra. Ezek az úgynevezett nemzeti listák személyek nevét nem tartalmazták. Ettől eltérően a helyhatósági szavazólapokon az induló képviselőjelöltek saját nevükkel, fényképükkel szerepeltek.
***********************(1. ábra Parliament seats)
[1]A poszt szerzője rövidtávú megfigyelőként a Beduin Észak Választási körzetben követte a választást közvetlenül megelőző naptól a szavazatok összesítéséig a folyamatot. A posztban leírtak a szerző személyes megfigyelésein alapulnak, véleménye is hangsúlyozottan személyesés, esetenként nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió missziójának hivatalos véleményét.
Az egypártrendszerben lebonyolított választásokon is vannak olyan adatok, amely a szakértő számára jelzik, hogy a politikai háttérben szerveződik valamilyen ellenzék az elégedetlenség talaján.
Magyarországon 1985-ben – még az egypártrendszerben – ilyen árulkodó adat volt a korábbiakhoz képest az alacsonyabb részvétel (95% helyett 90%), a magasabb érvénytelen szavazatok száma (1% helyett 5%), és az országos listán egyes politikusok „alacsony” szavazatszáma (G. István 88%).
Hasonló árulkodó adatokra bukkanhatnak, ha a Népszabadság tudósítását elolvassák Kubából.
Egymilliárd nőt bántalmaznak olyanok, akik általában maguk is erőszak áldozatai voltak.
Amikor gyerek voltam (sz. 1952.), természetes volt a környezetemben a gyermekek fizikai fenyítése (nyitotttenyérrel, ököllel, nadrágszíjjal, stb.) és a feleségek móresre tanítása (kézzel, lábbal, stb.) Az édesapám felhatalmazta a tanáraimat arra, hogy verjenek meg, ha rosszalkodok. (A rosszalkodás fogalmának specifikációja nem létezett.) Édesanyám mindig megvédett az apai fizikai bántalmazástól. És apám nem verte anyámat. Így, nem szocializálódtam a családi erőszak légkörében, csak Csóka tanár úrtól kaptam akkora pofont, hogy a Váci utcai iskola (Budapest, belváros) márvánnyal borított folyosóján végigcsúsztam az igazgatói iroda ajtajáig. Az igazgató, Fél Ella néni, a koppanásra kijött az ajtón, talpra segített, és azt mondta: „Menjél az osztályodba! Csóka tanár úr! Kérem, jöjjön be hozzám!” Nem tudom Csóka tanár úrral mi történt, de a pofonokról áttért a körmösre…
Sokat fejlődött a világ. A rabszolgatartó, feudális társadalmaktól nem volt idegen a gyermek- és feleség-gyilkosság jogosságának a joga, sőt, a hűtlen feleség és az elbitangolt gyermek megölése még a közvélemény előtt is igazolható volt.
2002-ben egy új lehetőség keletkezett a nők elleni erőszak megakadályozásának megkezdésére. Civil szervezetek sora kezdeményezte a nők elleni erőszak állami akadályozásának a nyitányát. BM államtitkárként azonosultam egy olyan társadalmi kezdeményezéssel, amellyel magánemberként már régóta egyetértettem.
Egy dolog azonban, ha az ember maga nem veri a feleségét és gyerekeit, és más dolog az, amikor egy államban akar érvényt szerezni ennek az erkölcsi követelménynek, amelyben a férfiak jelentős része jogosnak tartja a feleség és a gyermekek fizikai megfenyítését, verését, legyalázását.
Erkölcsi vereséget szenvedtem azoktól, akik nem ellenezték a nők elleni erőszakot.Sőt, a nők többsége nem ellenezte a nők elleni erőszakot, nyilvánosan. Inkább hallgatott!
Van ma már társadalmi többség a nők elleni erőszak magakadályozásra? Ez egy kérdés?!