Egy választási megfigyelő tapasztalatai a Beduin Észak Választási Körzetben[1]
Január 23-án parlamenti alsóházi - és helyhatósági választásokat tartottak Jordániában. A jordán kormány felkérése az Európai Unió választási megfigyelői missziót (EOM) küldött az országba. 12 kormányzóságában 24 hosszú távú és a melléjük beosztott 28 rövidtávú megfigyelő a választás előkészítésétől a szavazatok összesítéséig (tabuláció) kísérte figyelemmel az eseményeket. A megfigyelők a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően párokban dolgoztak, véleményüket közösen alakították ki. Ezért tapasztalataimat az alábbiakban többes szám első személyben írom. Egyben köszönetet mondok megfigyelő páromnak Cintha Van Den Hanenbergnek az együttműködésért, és értékes észrevételeiért.
A Jordán Hasemita Királyság alkotmányos monarchia, amelynek kiemelkedő szerepe van a sérülékeny Közel-keleti béke fenntartásában. A 98%-ban arab, 2%-ban egyéb (cserkesz, csecsen, örmény, türk, roma) népességű ország politikai életében jelentős szerepet játszanak a törzsi hagyományok. A király az európai monarchiákban megszokottnál összehasonlíthatatlanul több végrehajtói és jogalkotói hatalommal rendelkezik. Ő nevezi ki a miniszterelnököt, a minisztertanács tagjait, valamit kijelöli a parlament felsőház, a szenátus tagjait. Az ország irányításában jelentős szerepet játszanak a hadsereg, a titkosszolgálatok és egyes törzsi vezetők. Mindeközben a számos szomszéd arab államok közül Jordánia korlátozza legkevésbé az alapvető szabadságjogokat. A 2011 eleji arab tavaszhoz kapcsolódó tüntetésékre válaszul II. Abdullah király óvatos reformkezdeményezéseket tett. Ennek során került sor többek között 2011 őszén a Független Választási Bizottság (IEC) és az Alkotmánybíróság létrehozására, és a parlament idő előtti feloszlatására, új választások kiírására. A Független Választási Bizottság a rendelkezésre álló nagyon rövid idő alatt teljesen új választási jogszabályrendszert és eljárásrendet dolgozott ki. Mint azt az EU EOM hivatalos közleménye is tartalmazza, a kidolgozott szabályozás még számos ponton hiányos, és nem egyértelmű a leadott szavazatok egyenlőségét illetően.
A korábbi egyfordulós, egyéni képviselőválasztási rendszer jelentősen hozzájárult, hogy az ország irányításában kevés szerepet tudtak játszani pártok. A jelenleg bejegyzett, közel 30 párt három csoportra osztható: az uralkodóhoz többé-kevésbé hű lojalistákra, ide tartozik számos törzsi vezető beleértve a legnagyobb létszámú beduin törzseket; az iszlámistákra, ide tartozik többek között a népszerű Muzulmán Testvériség; és végül a szekularizáltakra, mely csoportba a baloldali, demokrata pártok és a pán-arab pártok tartoznak.
A régebbi egyéni jelöltrendszertől eltérően a januári parlamenti választáson a pártok és civil szervezetek által létrehozott listákon indultak a jelöltek. A választók 61 listáról a 150 tagú parlamenti alsóház 108 tagját választották meg közvetlenül. A fennmaradó 42 mandátumból külön helyet biztosítottak 15 női képviselő részére, és 27 képviselői hely közvetetten került kiosztásra. Ezek az úgynevezett nemzeti listák személyek nevét nem tartalmazták. Ettől eltérően a helyhatósági szavazólapokon az induló képviselőjelöltek saját nevükkel, fényképükkel szerepeltek.
*********************** (1. ábra Parliament seats)
[1]A poszt szerzője rövidtávú megfigyelőként a Beduin Észak Választási körzetben követte a választást közvetlenül megelőző naptól a szavazatok összesítéséig a folyamatot. A posztban leírtak a szerző személyes megfigyelésein alapulnak, véleménye is hangsúlyozottan személyesés, esetenként nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió missziójának hivatalos véleményét.
