A hét embere a Civil Rádióban. Péterfy Ferenc beszélgetett kedden Tóth Zoltánnal az országos és helyi népszavazásokról, Svájcról, az előválasztásról, a preferenciális szavazásról. Demokratikus pártok nélkül nincs demokratikus állam! – összegezte álláspontját Tóth Zoltán az interjú végén. (12 perc)
A hét embere a Civil Rádióban (98 FM).
Hétfőn Tóth Mónika készített interjút Tóth Zoltánnal (16 perc): Népszavazások Magyarországon (1989, 1990, 1997, 2008). Nehezedtek-e a népszavazás megtartásának a feltételei 2015-re? Milyen irányba halad a közvetlen demokrácia az Európai Unióban?
https://www.youtube.com/watch?v=0II9Zyxr5dk&feature=em-upload_owner
„Buda egyetlen kőszínháza!” hirdeti magát a Klubrádióban Buda egyetlen kőszínháza. Egy hirdetéstől még nem jön meg a színházba mehetnékem, azonban kellemes - korábbi - élmények fűznek Buda egyetlen kőszínházához. Így amikor a barátom felhívott telefonon, hogy ott áll Buda egyetlen kőszínházának a pénztáránál és „venni vagy nem venni” kérdésével küzd, akkor a válaszom süvített - a véletlenül - kihangosított mobilból: VENNI! Utóbb megkérdeztem: És mit nézünk meg Buda egyetlen kőszínházában?
Nyitott ablak – zenés vígjáték 2 felvonásban. Nóti Károly – Fényes Szabolcs – Szenes Iván szerzői hármasával, rendező Karinthy Márton.
Szerencsésen kezdődött az előadás. A barátainknál elkészült a kocsonya, amelynek meg kellett ágyazni egy kellemes szőlőpárlattal. Azt gondoltam, amikor felment a függöny: ha rossz lesz az előadás, akkor békésen szunyókálok a szünet előtti tapsig. Ebből a szempontból jól indult az előadás. Vidámnak szánt beköszöntő (élőzene, a helyszín és a főszereplők rövid bemutatása, a főtéma referálása, élőzene), és bágyadt taps.
Arra ébredtem, hogy a feleségem és a barátom felesége nevet. Lapos pillantást vetettem a színpadra, és láttam, hogy ott egy történet formálódik. Először azt hittem a jelmez, a díszlet, a zene alapján, hogy a XX. század elején játszódik a darab, de rácsodálkoztam a polgármester házának a nagyszobájában levő óriás poszterre, amelyen Ferenc József bajsza és haja alatt, Horthy Miklós arca nézett ránk, Kádár János kacsintásával. Rögvest felélénkültem: kérem, itt üzennek nekünk valamit, mert a következő jelentben Orbán Viktornak kell következnie! És nem, és nem! Hiába próbáltam bármit beleképzelni az egyre sűrűsödő poénokba, az egyre gyarapodó abgangokba, ez a Karinthy Márton nem vitt be jelen idejű politikai poénokat az előadásba, beérte Nóti eredeti szövegeivel.
Egyszerre azt vettem észre magamon, hogy nevetek, sőt, egyszer-kétszer hangosabban nevettem, mint a közönség, mert a XX. sz. elejei közigazgatási-katonai hivatkozást a közönség átlagánál – szakmai okok miatt – jobban értettem.
Nyitott ablak! – a francia vígjátékokra hajaz a cím, és konkrétan nyitva is az ablak, minden következményével együtt. A poénok egyre jobban sülnek el, a színdarabban és a közönség között is. Néha- néha vastaps szakítja meg az előadást. Ez a Karinthy Márton tapsoncot ültetett a nézőtérre!- gondolom azt addig, amíg egyszer azon kapom magam, hogy én egy tapsoncként kezdeményezem a tapsot.
De jó a szünet! A szűkös nézőtérről kimehetünk a még szűkebb előtérbe. Szerencsére a barátunk elsőként érte el a büfét, ahol türelmetlenül várt minket hideg pezsgővel. Még megmelegszik! – nyújtotta felénk a pezsgőt, nem tudva arról, a Nóti vígjáték másik fontos francia mondanivalóját vetíti előre.
Igazi polgári ízlésű vígjáték a Nyitott ablak! Minden második mondat vicces, minden első mondat feladja a labdát a második mondatnak. A nézőtéren egyre jobb a hangulat, sőt, a színészek egyre jobban összedolgoznak. Lehet, hogy a színészek is élvezik a színházat? Bizonyos foglalkozásokban ez tilos, de azt tudjuk, hogy még jobb, ha a másik is tudja, hogy neki is jó.
Vastaps a zárótablónak, tapsrend szerint újra és újra jönnek a színészek különféle magán-poénokkal. Vége.
A hálás közönség az előcsarnokban visszavedlik a szokásos tömeggé: harc a ruhatárban, a büfé zárva, egy ajtó van nyitva az utcára.
Nekünk szerencsénk van: egy kézfogással gratulálhattunk - a tolakodó tömegben – Karinthy Mártonnak, a rendezőnek. A színháza azt üzeni, hogy van remény…Addig is érezzük jól magunkat!
Az első szó a vegetáriánusokat illeti. A hús emlegetése nem az ellenük irányuló merénylet, hanem az átlagos emberi étkezés része. Az a vigasztaló szó is megilleti a vegetáriánusokat, hogy hús nélkül is kitűnő ételeket lehet főzni, sőt, a fűszerek intenzív használatával pompás elő-, fő- és utóételek is elkészíthetőek. No, de ennyi kunkorkodás után térjünk rá a húsra, mint a méhecske kedvenc eledelére. (Nem tévedés, a méhek imádják a húst, jobban, mint a virágokat! Személyesen is meggyőződhetnek a méhek hús imádatáról: tegyenek egy kis darab nyers húst az egyik, egy csokor mezei virágot egy másik tányérra egy tavaszi-nyári napsütéses délután. 15 perc múlva számolják meg, hogy hány méhecske lakmározik az egyik, és hány csipeget a másik tányérról. Az eredményt írják meg nekem, ha a virágon több a méhek száma!)
Milyen húsokat süssünk? A legfontosabb, hogy csontos hús süssünk. Sőt, a csonttal együtt süssük meg a húst. A sült húsnak elengedhetetlen része a csont, amely az elősütés, továbbá a párolás a során kiengedi magából azokat az ízeket és anyagokat, amelyek a megsült húst önmagában ízessé teszik, és sütés során a sütőanyagba (zsír, olaj, vaj, stb.) beleengedi a csontlét, mely kocsonyásítja a levet.
Hosszasan lehet pertraktálni (vitatkozva rágcsálni) a megsütendő hús fajtáját: csirke, sertés, marha, őz, vaddisznó: tanulmányokkal ijesztgetik a népeket a disznóhús átkos és rákkeltő voltáról, más húsok előnyeit felmagasztalva. Könnyű cáfolni szakmailag (dietetika[i]) az egyes termelő cégek által finanszírozott „tanulmányok” ijesztgetéseit, viszont általános tapasztalat, hogy „olcsó húsnak híg a leve!” Azonban gondos eljárásosokkal, főzési technikákkal az olcsóbb húsból is királyi étel készíthető (pl. csirke szárnyból világbajnok a KFC sültje, ennél csak az a sült csirke szárny jobb, amelyet én készítetek. Ne feledjük: a csirkeszárny csontos hús!).
Soroljunk fel néhány csontos húst a kezdők számára: karaj egészben, tarja egészben, csontos csirkecomb, csirke szárny, malac comb egészben, oldalas /sertés és marha/, bárány borda, birka gerinc, fél vagy egész csirke, egészben őz és vaddisznó gerinc és comb, marha- és borjú lábszár, stb.
Miben süssük a húst? Zsírban, olajban, vajban, grillben, zsírmentes sütőben, római tálban, vas-lábosban?
Mindegyik sütőanyag és sütőedény kitűnő! Így kövessük a Kama Sutra[ii] tanácsát: „Ezt a gyakorlat tanítja!” Egy szakács/háziasszony számára évtizedek állnak rendelkezésre az összes hús-, sütőanyag és sütőedény kipróbálására. Ne ragadjunk le kizárólag az egyiknél, mert a M. T. Cicero[iii] szerint „A változatosság gyönyörködtet!”
Konkrétan tekintsük át a mézes-mázos marha/sertés/malac oldalas elkészítésének a folyamatát.
Fejenként legalább 25 dkg csontos húst kell számításba venni. Oldalasnál ez kilónként 1200-1400 Ft 2015-ben.
Az oldalast a hentessel (kedves mosollyal küldjük a feleségünket a henteshez) vágassuk hosszában kettőbe. Így, az oldalas-csík szélessége legfeljebb 5-7 cm lehet, a hossza kb. 50 cm.
Elősütjük (pirítjuk) az oldalas csíkokat egészben, forró zsírban (vagy akármiben). Közben sózzuk és borsozzuk. A kifehéredett csontos húst kiszedjük, és a csontok között falatokra vágjuk. A párolás következik.
Megszórjuk az apróra vágott csontos húst grill fűszerrel (vagy elgondolásunk szerinti fűszerkeverékkel), majd alaplével felengedjük. Az alaplé nem kell hogy ellepje a húst. Fedő alatt pároljuk (1 kg hús 1 óra párolás, lassú tűzön). Ne feledjük a pirítást maximumon, a párolást alacsony hőfokon végezzük!
A hús mellé helyezünk személyenként 2-3 gerezd hámozatlan foghagymát. A párolást addig folytatjuk, amíg a hús vajpuha lesz. Kezdő szakácsok/háziasszonyok általában türelmetlenek a hús puhítás alatt. Sokat segít, ha a húst időkapcsolóval állítjuk be párolódni, így a felszabadult időnkben a számítógépen leírhatjuk barátainknak a receptet.
Ha omlóssá vált a hús, akkor a födőt levéve beforraljuk a levet, ha úgy jobban tetszik, akkor zsírjára sütjük az oldalast. Amíg a víz elpárolog a lábosból, addig egy fél pohár forró vízben (gyorsforraló!) feloldunk egy evőkanál mézet, majd a vizes mézet összekeverjük az oldalas falatokkal, midőn újra hevesen pirítjuk a húst.
Meglepő lehet a mézes hús, azonban a japán-kínai konyha bevált módszere. Ha azonban magyar hagyományokhoz akarunk visszanyúlni, akkor pillantsuk bele a XVII. sz. magyar főúri udvarok étkezési szokásaiba[iv] és máris pompás hivatkozási alapot teremthetünk a mézes hús felszolgálásához: „Főúri módon készítettem!”
További csavart vihetünk az oldalas ízébe, ha a méz mellett egy kis chili port is keverünk a felöntő vízbe! Óvatosan bánjunk a chilivel, mert nem mindenki szereti. Az ételnek nem csípős-erősnek kell lennie, hanem a „háttérben” kell csupán egy kis pikáns ízt éreznünk! Aki nagyon csípősen szereti, az utóbb még erősködhet magának.
Az apró oldalas falatok színe egy kicsit sárgás a méztől, továbbá ragacsos a mártássá sűrűsödött szaft. Nyugodtan kézzel is megfoghatjuk a csontos darabokat, és jó egy kicsit rágcsálódni a csontokon. Az egész gerezd fokhagyma belülről krémmé puhult, így amikor a szánkba vesszük, akkor meglepő ízkompozíciót tapasztalhatunk: méz-fokhagyma-chili-hússzaft, Heuréka!
Jó étvágyat!
[iv] http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CB8QFjAA&url=http%3A%2F%2Farchivum.piar.hu%2Fbatthyany%2Fbenda%2Fdoktori-disszertacio.pdf&ei=bZbVVJzYCoSvaZGwgLAE&usg=AFQjCNGIAOo46hZArluHoD8N0iY1IXghgg&sig2=6PI4EK-YHiXGxZcXNvZtcA
Óriási különbség van a gomba leves és a gombakrém leves között! Míg a gombaleves inkább hasonlít a magyaros krumpli/zöldség levesekre, addig a krémleves inkább a francia/amerikai gyökerekhez tér vissza, ahol gyakorlatilag ismeretlen a magyarban/Kelet-Európában megszokott „leves” fogalma.
Miben tér el a krémleves az levestől? Elsősorban attól, hogy a krémleves meghatározó alapanyaga pürésített állagú (turmix, botmixer, passzírozó gép, stb.), míg a leves valamilyen sűrítési eljárással készül (rántás, habarás, lisztszórás, burgonyapép, tejföl, tojássárgája, stb.). Fontos különbség az is, hogy a levesek általában valamilyen formában tartalmaznak húst (pörkölt, elősütött húsdarab, húsalaplé, stb.), míg a krémlevesek inkább vegetáriánus jellegűek. A krémlevesekben a levesbetét kemény és apró „ráharapható” falatkából áll (pirított magok, sült zöldborsó, stb.), míg a levesben az alapanyagokat (hús, zöldség) általában tészta egészíti ki.
Összegezve a krémlevesek lényegét: pürésítés és vegetáriánus jelleg, kemény és apró levesbetéttel.
Természetesen egyetlen konyhában sem főznek tudományos-elméleti alapon! Vannak átjárások a levesek és krémlevesek között. Az egyik legfontosabb hasonlóság az, hogy „Így sikerült!” Sok a leve vagy sűrű lett? Mindegyikre lehet magyarázat. A lényeg az, hogy amikor az ételt az asztalra tesszük, akkor egy határozott felkiáltó mondatot mondjuk az általunk készített ételről. Pl.:
Azért sok a leve, mert a múltkor keveseltétek!
Azért kevés a leve, mert a múltkor sokaltátok!
Azért kemény, mert sportos!
Azért puha, mert a fogorvos kérte!
Konkrétan a gombakrém levest a következőképpen javasolom elkészíteni. A bevásárlás reggelén a piacon alaposan nézzünk szét. Nem kell az első gombaárusnál előrántani a szatyrot és a pénztárcát, mert a gomba frissességének a megállapítása fontos körülmény! Minél frissebb a gomba, annál aromásabb az íze. A friss gombának a kalapja alatt a spóra tok fehér lebernyegje sértetlen. Ha már felrepedt, akkor lépjünk másik gombaárushoz. A gomba kalapja erőtől feszülő, nem ráncos. A gomba tönkje egészséges, nem kukacos. Általában csiperke (champion) gombát használunk, mert olcsó és standard a minősége. E fajtán belül van fehér és barna változat is. /Ha társaságban vásárolunk (feleség), akkor mindig a másikat kell venni, mint amely felé elsőre nyúltál, mert a másik frissebb./ Ünnepi alkalomra azonban vegyünk vargánya gombát! Az árával egyezően többet is nyújt, mint az egyszerűbb fajtársa. Sokan sokféle gombát ismernek, és az erdő helyett a piacot járom, így gombafajták ismerete nem az erősségem, viszont nyugodt lélekkel adhatom a gombakrém levest a családi asztalra.
A gomba nagy előnye, hogy nem kell meghámozni! Bár vannak szőrös szívű anyósok, akik pikirten nézik menyük első gombakrém leves kísérletét, és hangosan sikoltják: „Meg kell hámozni!” Vérmérséklet kérdése az ilyen anyós-felkiáltások kezelése, pl. a mérges gomba állítólag hatékony gyógyszer.
A folyó vízben megmosott gomba 80%-át pürésítjük. (20% gombakocka levesbetét lesz.) Ha végeztünk, akkor válaszút elé kerülünk: hagymával vagy hagyma nélkül? (Döntésünket nagyban elősegíti, ha nincs otthon vöröshagyma.) A vöröshagymát kevés olajon (lehet zsíron, még inkább libazsíron!) megpirítjuk, rátesszük a pürésített gombát és egy kicsit pároljuk. Födőt ne használjunk, mert a gomba kiengedi magából a vizet. (Ha az a célunk, hogy a gomba elveszítse víztartalmát, pl. fogas Gundel vagy bélszín Wellington módra, akkor födő alatt kell párolni a gombát, majd a gombalevet leönteni /másképpen hasznosítani/). A párolódó gombát sózzuk és fehérborsozzuk. (Ha nincs fehér, akkor feketebors is megfelelő). A gombapürét egy kevés alaplével hígítjuk. Az alaplét aszerint választjuk meg, hogy milyen van otthon: csirkéből, marhából vagy zöldségből is készülhet. Gondosan beállítjuk a gombakrém leves sűrűségét. Ha túl hígra sikerült, akkor egy kis étkezési keményítővel sűríthetjük az állagot.
A szakács ezen a ponton újabb válaszút elé kerül: chilivel vagy anélkül? Javasolom, hogy a csípősebb utat válasszák! Természetesen mindenki a saját (családja) ízlése szerint dönt, de egy kevés chili por kifejezetten jót tesz a gombának. A nehéz döntés után a kész levesbe beletesszük a gombakockákat. A forró levesben a gombakocka (al dente) fogkemény állagúra, a szükséges mértékben megpuhul.
A tálalásnál pirított magokat kínálunk a gombakrém leves mellé: tökmag, szezám vagy napraforgó is lehet. Ha egyik sincs otthon, akkor egyszerűen zsemle/kenyér kockákat is piríthatunk egy serpenyőben egy kevés vajon. (A konyhaablakot gondosan kitárjuk, mert a pirított kenyér illatára könnyű rátámaszkodni!)
Érdekesebb a tálalás módja, ha csészékben tálaljuk az asztalra, mint tányérban, mert a tálalás módja is megkülönbözteti a krémlevest a hagyományos levestől.
Jó étvágyat!
Bergman Varázsfuvola c. operafilmjével kedveltem meg az operát. Tudtam, hogy az opera az un. magaskultúra része és emiatt kötelező szeretni minden kultúrembernek. Ennek ellenére nem tudtam korábban megkedvelni a művészetnek ezt a nehezebb műfaját. Bergman emberközelbe hozta Mozart zenéjét számomra. A filmben már a nyitány is emberekről, arcokról szól. Nincs nyomasztóan méltóságos épület, ahol már a ruhatár is riasztóan díszes, nincsenek a gazdagságot dicsőítő páholyok, hiányoznak a filmből a szolgák alávetettségét tűrésre ösztönző díszletek. Mozart operájában Bergman a sárkányt mesei figurának, a Sarastrot felvilágosult polgári monarchának, az Éj királynőjét elvált asszonynak ábrázolja, aki a férje vagyonát akarja megkaparintani. Az opera akkor mond nekünk valamit, ha a királyi udvarok, a főurak, az állami kivagyokének helyett az emberekhez szól, az ő életükről mond nekik valamit.
Az operák lényege emberi érzelmek és az emberek közötti kapcsolatok, viszonyok bemutatása - egy másik dimenzióban – a zenében. Az opera lehetőséget ad az énekeseknek, hogy a dallamokkal az emberek érzelmeit kiemelhessék a hétköznapok racionalitásából. Az örök szerelem felfokozott lánggal égjen – ami a hétköznapokban ritkaság -, a halál felemelő lehessen – ami a hétköznapokban általában lesújtó -, a börtön a szabadság szimbóluma lehet – ami a hétköznapokban kizárt. Az opera lényege az „ember” felmutatása az embereknek.
A nemzeti operaházak lényege, hogy a szegény ember pénzt fizethet (belépődíjat) azért, hogy néhány órára együtt lehessen a gazdagokkal, akik páholyból nézik kedvük szerint azt, amit a szegényebb néprétegeknek kivételezett és ritka alkalom. A nemzeti intézmények létrehozása (opera, színház, galéria, stb.) a XIX. században a nemzeti kapitalizmusok kialakulásának, a romantika művészeti irányzatának létrejötte idején haladó, modernizáló társadalmi tett volt. Azonban a XIX. sz. végére az államhatalom kisajátította magának ezeket az intézményeket, és mint a királyság szimbólumai épületekben testesült meg. A társadalom döntő többségét kitevő szegény emberek kétszeresen is leróják az adójukat a „nemzeti”, állami intézményeknek. Egyrészt, mint adófizetők az állam az adójukból finanszírozza az intézmények épületeinek az üzemeltetését és a személyzet fizetését, másrészt, akik jegyet vesznek az előadásokra, másodszor is zsebükbe kell hogy nyúljanak a produkció élvezetéért. Az állam hatalmasai azon a címen, hogy az „állam” finanszírozza az intézményeket, beleszólnak a művészi produkciókba, tematikát és formát kényszerítenek a művészekre.
A művészetek mindig kényszerülnek visszakanyarodni az emberekhez, mert az emberek tömege jelenti a közönséget. Moliere is nagyon vágyott a királyi elismerésre és pénzügyi támogatásra, Shakespeare is „királyi színház” szeretett volna lenni, de a színdarabjaik az emberekhez szóltak az emberekről.
A független színházak korát éljük. A kőszínházak, a bulvárosodó repertoárok mellett, a jelenlegi kultúrpolitika ellenében, a közönség megszerette az elmúlt évtizedben a független színházak előadásait. A klasszikusokat újra értelmezik, új magyar nyelvű fordításban fordulnak a közönséghez. Kortárs műveket hoznak színre, amelyek gyakran megosztóak, de vitát éltetőek a nézők között.
Javasolom, hogy nézzék meg ezt a honlapot. https://www.moltopera.hu/hu/
Elindult egy „nagyon opera”. Ha rákattintanak az alábbi linkre, akkor arról is informálódhatnak, hogy egy független operatársulatot, kik és miért hozták létre. A Moltopera a közönségnek akar énekelni. Sőt, az éneklést házhoz viszi. https://www.moltopera.hu/hu/moltopera-mi-az
Énekeljünk a Moltoperával együtt az Olvasókörben?
Ezen a héten terjedt az interneten egy különös videó, amelyben semmi más nem történt, mint hogy ismert színészeink – köztük Csöre Gábor, Gryllus Dorka, Harkányi Endre, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Kovács Patrícia, Mucsi Zoltán, Novák Péter, Szabó Simon és sokan mások – brummogtak.
http://m.hvg.hu/kultura/20150129_Ezert_brummogtak
Kik brummognak és miért?
Megismerhető-e a könyvek által a világ? – kérdezhetnénk Vörösmarty[i] parafrázissal („Ment-e
a könyvek által a világ elébb?”) Kerékgyártó István[ii] könyvét, amely a Hurok címet és pénzmagyar alcímet viseli.
A jelenlegi magyar valóság számos eleme megismerhető a könyv 8 fejezetéből. Olyan részeit ismerhetjük meg az életünknek, amelyek másokkal estek meg, a 8 millió felnőttből legfeljebb 8 ezer lehet mindössze azon emberek száma (0,001%), akikkel az egyes ügyek meg is történtek. Minek olvasni olyanról, amelyből a személyes sorsunk nem ismerhető meg?! Azért kell ilyen regényt olvasnunk, hogy megértsük körülöttünk a világot, megértsük azokat a kereteket, amely körbehatárolják a mi életünket.
Az egyes fejezetek szereplői társadalmilag ismertek és tipikusak: miniszter, államtitkár, vezérigazgató, boltvezető, pénztáros, munkanélküli, prostituált és… Nos, a poénhoz hozzátartozik az utolsó szereplő foglalkozása is.
Minden szereplő az életében egy konkrét válságot él meg. Az író arra keres választ, hogy képesek vagyunk-e saját erőnkből kikapaszkodni a mély anyagi és lelki gödörből? Kaphatunk-e segítséget valakitől is a problémánk megoldásában vagy legalább egy együtt érző szót, amely lelki támaszt nyújtana vagy erőt adna számunkra. Szomorú konklúziója, következtetése az írónak, hogy küzdelmeinket magányosan kell megvívni, de … és ez újra a poénhoz tartozik.
Az író az emberi élet utakat, a betöltött szerepeket mélységében ismeri, és olyan részleteket ír meg, amely már-már a személyesen megélt esemény erejével, tanúként hat. Saját közigazgatási munkámból következően konkrét és személyes tapasztalataim vannak egyes miniszterek és a személyi titkárok kapcsolatának jellegéről, egyes államtitkárok és vezérigazgatók nexusairól. Természetesen nem szabad az általánosítás bűnébe esni: egyetlen olyan minisztert sem ismertem személyesen (pedig szolgáltam nyolcat), akik káromkodtak volna, és csupán egy olyan miniszter volt a főnököm, aki a konyakot a regény I. fejezete szerinti módon és mértékben fogyasztotta volna. Viszont ismertem olyan miniszterelnököt – ilyen nem szerepel a regényben –, aki adandó alkalommal a durva beszédmódot alkalmazta. Per tangentem, érintőleg sem szükséges kitérni arra, hogy kinek milyen személyes tapasztalatai vannak perifériájára szorult emberekkel. Olvassuk inkább a regényt helyette.
A kötet alcíme arra utal, hogy a regény szerkezetének vannak irodalmi előzményei. Arthur Schnitzler: Körtánc[iii], illetőleg Korniss Mihály: Körmagyar[iv] c. színműveihez hasonló a formai megoldás. A tartalmi megoldás az eredeti Kerékgyártó István.
Az egyes fejezetek egy-egy önálló elbeszélésnek is tekinthetők, azonban a hurok – a mai valóság - a szereplőket körbezárja, összeköti. Kinek van ereje kiszabadulni a hurokból? Ki nyújt segítséget a hurokba szorult embernek?
Az olvasónk magának kell megválaszolnia ezeket a kérdéseket, de segít, ha valakivel meg is tudja beszélni a PÉNZMAGYAR-t.
Az ATV Start c. műsorában Rónai Egon kérdezte Tóth Zoltán, hogy felhagyott-e a politikával. Mi az az előválasztás? Demokratikusak-e a pártok belülről? Kiknek főz? A válaszokat itt láthatják:
http://www.atv.hu/videok/video-20150126-politika-helyett-gasztronomia
