2015.01.06.
09:39

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Ünnepek után egy könnyű ebéd/vacsora

Spenótos tészta.

Sokat és finomat! – szól az ünnepi étkek minden javaslata. És az ünnepek szakácsa (nagymama, anya, sógornő, unokatestvér, férj, szerető, második apa, harmadik nagypapa, negyedik feleség, továbbá akárki, akit a karácsonyozó család kijelölt/elfogadott) megfogadja a javaslatot! Lehet halászlé, sült hal, titkos töltött káposzta, egészben sült töltött hús, rakott akármi, sütemények özöne, bejgli, és levezetésként csokoládés narancs, dióval sült alma, rakott palacsinta, esetleg még egy fél töltött pulyka marinálva, kocsonya kiegészítésként. Karácsonyi italok: pálinka, sör, bor, koktélok, kavarcsok, alkoholmentes sör, üdítők, gyümölcslék, bármilyen cukros levek.

Karácsonyozzunk együtt! Minden ezt sugallja az embereknek! Karácsonykor nem lehet egyedül lenni! Az egyedül-lévőknek Friderikusz Sándor ajánl beszélgető show-t, a még egyedül levőbbeknek az öngyilkosság elhárító telefonos szolgálatok ajánlanak elérhetőségeket. A királyi média szerint, aki egyedül van, az legfeljebb az éjféli misére mehet el egyedül, hogy meghallgathassa a dörgedelmeket a családi lét előnyeiről.

Ünnepek múltával napokig lehet a maradékokat enni: eleinte nagyobb örömmel (sült hús ledarálva friss tésztával), később csökkenő érdeklődéssel (a kocsonya még meglevő 4 tányérja iránt).

Ebben a pillanatban kell újítani! Követelmények az ünnepek utáni könnyű, ámde mégis laktató ebéddel/vacsorával szemben:

 

  • ne legyen benne hús, de ne legyen vegetáriánus se;

  • legyen laktató, de ne terhelje a gyomrot (tovább);

  • legyen leveses, de ne legyen leves;

  • legyen ízletes, de ne legyen csípős;

  • legyen egészséges étrendbe illő, de hagyományos elkészítésű étel!

A feleségem az általam felsorolt igényekre nem szólt egy szót sem, csak kezembe adta a bevásárló listát, és már indultam is vásárolni 4 személyre:

1 zacskó mélyhűtött leveles spenót

2-3 dkg vaj

2 kanál olíva

3 gerezd fokhagyma

2 dl főzőtejszín

2 dl tej

25 dkg ricotta

20 dkg durum tészta

petrezselyem

szerecsendió

A feleségem a receptet így írta le: „A vajat az olíván megolvasztjuk, beledobjuk a felaprított fokhagymát, kanálnyi petrezselymet, spenótot. Amikor felolvadt a mélyhűtésből a spenót, megsózzuk, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tejet, tejszínt, ricottát (én a tejben elkevertem a ricottát, hogy simább legyen), szerecsendiót, esetleg még petrezselymet és óvatosan felforraljuk. Tovább ne főzzük.

Sós, forrásban lévő vízbe dobjuk a tésztát, amikor megfőtt, leöntjük a vizet, a spenótot és a tésztát összekeverjük.”

Jóétvágyat!

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv Ünnepek 2015 Magyarország

2015.01.05.
10:25

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Három választás 2014-ben 5. rész

A választási kampány és finanszírozása

A választási kampánynak a korábbi szabályait, amelyek a jelöltek/pártok esélyegyenlőségét, továbbá a választás tisztaságát óvta, azokat az új választási eljárási törvény (Ve.) gyakorlatilag hatályon kívül helyezte. Az új szabályok rendkívül képlékenyek, sokféleképpen értelmezhetőek lettek, ezek lehetőséget adtak a választási bizottságoknak a „jogértelmezésre”.

Megszűntek a kampánycsend szabályai, s ezzel együtt megszűnt a választópolgárok „etetésének-itatásának”, ajándékozásának a tilalma. A szabályoknak a választási törvényből való törlését a jogalkotó azzal indokolta, hogy egyedi esetekben büntető eljárást indítanak az elkövetőkkel szemben. Létrejött annak a lehetősége, hogy a csalással megválasztott jelöltek képviselők lehessenek, és majd egy későbbi büntető eljárás keretében vonjanak egyes személyeket büntetőjogi felelősségre. A büntető eljárásnak, hacsak a csalást a képviselő nem személyesen követte el, nincs kihatása a mandátumra, így a büntetőeljárás keretében megállapított felelősség nem érinti a mandátumot.

A kampány időtartamát a Ve. 50 napban határozta meg, így előtte törvényesnek tekintettek a választási szervek minden „etetést-itatást”, illetőleg a kampányidőszakban az önkormányzatok által végzett „szociális” tevékenységnek értelmezték. Tilalom hiányában általánossá vált a szavazópolgárok utaztatása. Törvényessé tette a jogalkotó, a korábban törvénytelenül készült Kubatov-listák használatát, a polgárok politikai szimpátia alapján való nyilvántartását a pártok számára. Választási kampányt mindössze a szavazás napján, a szavazókörtől 150 méteres körzetében tilos folytatni, így gyakorlatilag a pártok kézen fogták a szavazókat és a szavazókör bejáratáig kísérték őket.

A jelölés új szabályaival a törvény teremtett lehetőséget arra, hogy az ajánlóívekkel nem létező pártok is indulhassanak a választáson: egy választópolgár bármennyi jelöltet/pártot támogathatott aláírásával. Általános volt a pártok között az ajánlóívek adás-vétele, lemásolása. A közvélemény által világosan látott és ismert törvényellenes folyamatot legalizálta a NVB és a Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetője, mert az aláírások ellenőrzésével kapcsolatos hatáskörének a hiányát állapította meg. A jelölési folyamat eredményeként 8 párt indíthatott országos listát, amelyek a bírósági bejegyzésen kívül nem rendelkeztek társalmi támogatottsággal. 8 olyan párt szerepelt a szavazólapon, amelyek csupán de iure léteztek.

A kormány a költségvetésből jelentős összeggel támogatta az országos listát indító pártokat. A pártoknak az állami támogatással gyakorlatilag nem kellett elszámolni, míg az egyéni választókerületi jelölteknek igen. A kampányfinanszírozásra a pártok – az állami támogatás mellett – saját erőforrásokat is felhasználhattak anélkül, hogy annak forrásai átláthatóak lettek volna.

 A kormány már a kampányidőszak előtt megalkotott médiaszabályozással gyakorlatilag saját hatalma alá vonta a médiát. Különösen súlyos csapás érte a közszolgálati MTI-t, a rádiót és televíziót, azzal, hogy egy döntési centrumba került az MTVA létrehozásával a médiahatóság, a frekvencia gazdálkodás, továbbá a hírek és műsorok elkészítése. Sem a választási kampány előtt, sem a kampányban az ellenzéki jelöltek és pártok érdemi megjelenésre nem kaptak lehetőséget, a kampányban a híreket eluralta a kormányzati negatív kampány, az ellenzéki politikusok kriminalizálása.

Az országgyűlési választás kitűzését követő napon is változtak a kampányszabályok, pl. a fővárosi közgyűlés megtiltotta az utak mentén az ellenzék részére plakátok elhelyezését.

A kormány a kormánypártokat az adófizetők pénzéből népszerűsítette. A kormányhoz közelálló médiacégek nem adtak felületet az ellenzéki pártok részére óriásplakátok elhelyezésére.

Az európai uniós és az önkormányzati választásoknak nincs semmilyen kampányfinanszírozással kapcsolatos törvényi szabályozása.

Az EBESZ/ODIHR véleménye szerint a kormánynak a média fölött túlhatalma volt, a „baráti civil szervezetek” befolyásolták a választókat az informálódásban, és a kampányfinanszírozás átláthatatlansága elfogadhatatlan egy demokratikus választáson.

(Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 5. része)

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás pártok határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt szavazólap Európai Unió Budapest OVB jóállam 2014 Magyarország Alkotmány Alaptörvény magyar választások története 2014 abécé választásokra nemzetközi megfigyelés Szavazatszámlálók Szalaykör választópolgár kérdez 2014 önkormányzati választások

2015.01.03.
14:51

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Három választás 2014-ben 4. rész

A választási kampány és finanszírozása

A választási kampánynak a korábbi szabályait, amelyek a jelöltek/pártok esélyegyenlőségét, továbbá a választás tisztaságát óvta, azokat az új választási eljárási törvény (Ve.) gyakorlatilag hatályon kívül helyezte. Az új szabályok rendkívül képlékenyek, sokféleképpen értelmezhetőek lettek, ezek lehetőséget adtak a választási bizottságoknak a „jogértelmezésre”.

Megszűntek a kampánycsend szabályai, s ezzel együtt megszűnt a választópolgárok „etetésének-itatásának”, ajándékozásának a tilalma. A szabályoknak a választási törvényből való törlését a jogalkotó azzal indokolta, hogy egyedi esetekben büntető eljárást indítanak az elkövetőkkel szemben. Létrejött annak a lehetősége, hogy a csalással megválasztott jelöltek képviselők lehessenek, és majd egy későbbi büntető eljárás keretében vonjanak egyes személyeket büntetőjogi felelősségre. A büntető eljárásnak, hacsak a csalást a képviselő nem személyesen követte el, nincs kihatása a mandátumra, így a büntetőeljárás keretében megállapított felelősség nem érinti a mandátumot.

A kampány időtartamát a Ve. 50 napban határozta meg, így előtte törvényesnek tekintettek a választási szervek minden „etetést-itatást”, illetőleg a kampányidőszakban az önkormányzatok által végzett „szociális” tevékenységnek értelmezték. Tilalom hiányában általánossá vált a szavazópolgárok utaztatása. Törvényessé tette a jogalkotó, a korábban törvénytelenül készült Kubatov-listák használatát, a polgárok politikai szimpátia alapján való nyilvántartását a pártok számára. Választási kampányt mindössze a szavazás napján, a szavazókörtől 150 méteres körzetében tilos folytatni, így gyakorlatilag a pártok kézen fogták a szavazókat és a szavazókör bejáratáig kísérték őket.

A jelölés új szabályaival a törvény teremtett lehetőséget arra, hogy az ajánlóívekkel nem létező pártok is indulhassanak a választáson: egy választópolgár bármennyi jelöltet/pártot támogathatott aláírásával. Általános volt a pártok között az ajánlóívek adás-vétele, lemásolása. A közvélemény által világosan látott és ismert törvényellenes folyamatot legalizálta a NVB és a Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetője, mert az aláírások ellenőrzésével kapcsolatos hatáskörének a hiányát állapította meg. A jelölési folyamat eredményeként 8 párt indíthatott országos listát, amelyek a bírósági bejegyzésen kívül nem rendelkeztek társalmi támogatottsággal. 8 olyan párt szerepelt a szavazólapon, amelyek csupán de iure léteztek.

A kormány a költségvetésből jelentős összeggel támogatta az országos listát indító pártokat. A pártoknak az állami támogatással gyakorlatilag nem kellett elszámolni, míg az egyéni választókerületi jelölteknek igen. A kampányfinanszírozásra a pártok – az állami támogatás mellett – saját erőforrásokat is felhasználhattak anélkül, hogy annak forrásai átláthatóak lettek volna.

 A kormány már a kampányidőszak előtt megalkotott médiaszabályozással gyakorlatilag saját hatalma alá vonta a médiát. Különösen súlyos csapás érte a közszolgálati MTI-t, a rádiót és televíziót, azzal, hogy egy döntési centrumba került az MTVA létrehozásával a médiahatóság, a frekvencia gazdálkodás, továbbá a hírek és műsorok elkészítése. Sem a választási kampány előtt, sem a kampányban az ellenzéki jelöltek és pártok érdemi megjelenésre nem kaptak lehetőséget, a kampányban a híreket eluralta a kormányzati negatív kampány, az ellenzéki politikusok kriminalizálása.

Az országgyűlési választás kitűzését követő napon is változtak a kampányszabályok, pl. a fővárosi közgyűlés megtiltotta az utak mentén az ellenzék részére plakátok elhelyezését.

A kormány a kormánypártokat az adófizetők pénzéből népszerűsítette. A kormányhoz közelálló médiacégek nem adtak felületet az ellenzéki pártok részére óriásplakátok elhelyezésére.

Az európai uniós és az önkormányzati választásoknak nincs semmilyen kampányfinanszírozással kapcsolatos törvényi szabályozása.

Az EBESZ/ODIHR véleménye szerint a kormánynak a média fölött túlhatalma volt, a „baráti civil szervezetek” befolyásolták a választókat az informálódásban, és a kampányfinanszírozás átláthatatlansága elfogadhatatlan egy demokratikus választáson.

(Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 4. része)

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt elsőválasztók Európai Unió jóállam 2014 Magyarország Alkotmány Alaptörvény magyar választások története 2014 abécé választásokra Szavazatszámlálók Szalaykör 2014 önkormányzati választások

2015.01.02.
22:23

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Budaörsi olvasókör 2015. január 14., február 11. és március 11-én

 

Olvasókör a Budaörsi Könyvtárban

 

2015. január 14-én, szerdán, 17,30 órától

 

A Budaörsi Könyvtárban ötödik alkalommal ülnek össze az Olvasókör tagjai egy beszélgetésre 2015. január 14-én, szerdán 17,30 órától a könyvtár folyóirat-olvasójában.

 

Az olvasókörben várjuk a tagjainkon kívül az új jelentkezőket a http://www.budaorskonyvtar.hu/  honlapon, személyesen a Budaörs, Károly király út 20. sz. alatt

 

2014. január 14-én, szerdán, 17,30-19,00 között.

 

A következő beszélgetésen Ljudmila Ulickaja[i]: Szonyecska c. kisregényéről[ii] váltunk szót, amely a könyvtárban mindenki számára hozzáférhető.

 

Az olvasókörünk új tagjainak a jelentkezését akkor is várjuk, ha nem olvassák el előre a megbeszélésre váró könyvet, mert az irodalom iránti érdeklődést és a szabadidő hasznos eltöltését önmagában is fontosnak tartjuk!

 

Javasolom, hogy töltse ki az alábbi kérdőívet, hogy aktívan részt vehessen a közös program kialakításában:

 

(A kérdőív letöltésére várni kell 30 másodpercet!)

 

https://onedrive.live.com/redir?page=survey&resid=2A1DBE652A3EC5E1!19006&authkey=!APyVoLYOVVYZDZ8&ithint=file%2c.xlsx

 

Előzetesen tájékoztatjuk az olvasókör tagjait és az új jelentkezőket, hogy a következő beszélgetésünkre – új műfaj bevezetésével- meghívtuk Dr. Bodó Miklós professzort, aki fényképekkel és videó filmekkel számol be Kubáról. A februári rendezvényünkre 2015. február 11-én, szerdán, 17,30-tól kerül sor a könyvtár folyóirat olvasójában. A kubai utazási élményeknek aktualitást ad az USA-Kuba kapcsolatok rendezésének most kezdődött történelmi folyamata. Kubáról addig is olvashatnak egy jó könyvet[iii].

 

Március 11-ei rendezvényünkre egy magyar költő meghívást tervezzük. A kilétének a titkát akkor tárjuk a nyilvánosság elé, ha a részvételére hivatalosan is igent mondott[iv].

 

 Filipszky István, a könyvtár igazgatója                             Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Budaörs filmszínházirodalom 2014 Magyarország olvasókör

2015.01.02.
21:37

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Nemzeti Választási Bizottság győzelmi jelentése 2014-ről

A jelenlegi (Fidesz-Kdnp) kormánypártok győzelmét segítette elő a Nemzeti Választási Bizottság elnöke. A győzelmi nyilatkozata szerint tisztességes választásokat bonyolítottak le 2014-ben. Aki ezt a „győzelmi nyilatkozatot” szó nélkül hagyja, azt becsapták. Sem az Európai Parlament, sem a nemzetközi megfigyelők nem hagyták megcsalatni magukat a választási csalók által.

                                   http://www.klubradio.hu/index.php?id=217%23c

2015.01.02. 1. rész 7 perctől 8,15-ig

 

1 komment

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás pártok határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt elsőválasztók Európai Unió jóállam 2014 Magyarország magyar választások története 2014 abécé választásokra ... és ez nem vicc! nemzetközi megfigyelés Szavazatszámlálók Szalaykör választópolgár kérdez

2015.01.02.
16:06

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Három választás 2014-ben 3. rész

A választójog és névjegyzék

A Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad elbukta a választójogosultak felének a regisztráció útján való kizárását a választójogból, azonban a határon túli magyarokban új szavazó bázist keresett. Határon túli magyaroknak a politikai közbeszéd azokat a volt magyar állampolgárokat (és vérségi leszármazóit) tekintette, akik a II. világháborút lezáró békeegyezmények alapján vesztették el magyar állampolgárságukat, és Magyarországgal határos országokban éltek. Az új Alaptörvényben egy jogi csellel vették be a határon túli magyarokat a választójogosultak közé: az Alaptörvényből kimaradt a választójog feltételei közül a ”Magyarországon él” kitétel. Ugyanakkor a magyar állampolgárságról szóló törvényben lényegesen megkönnyítették a magyar állampolgárság megszerzésének a lehetőségét azoknak, akiknek felmenői korábban magyar állampolgárok voltak. A Fidesz kormány a környező országokban ügynök hálózatot szervezett, annak érdekében, hogy a 2014. évi választások előtt 500 ezer új magyar választópolgár, akik soha nem éltek Magyarországon, elsőként folyamodjon magyar állampolgárságért, majd másodjára kérje a regisztrációját a névjegyzékbe, annak érdekében, hogy harmadik lépésben a levélben szavazhassanak a parlamenti választáson. A kormány képtelen volt teljesíteni ezt a politikai követelményt. Tisztázatlan körülmények között kb. 300 ezer új magyar állampolgárságot adtak ki a hatóságok, akik közül kb. 200 ezer új állampolgár kérte a regisztrációt, és a levélben szavazáson kb. 120 ezer szavazatot gyűjtött be levélben az erre a célra szervezett, külföldön működő ügynökhálózat, illetőleg a magyar konzulátusok. Az érvényes szavaztok 95%-át a Fidesz-KDNP listára adták le a szavazók. Az egész folyamat zártan és titkosan zajlott. Az ellenzéki pártok mindössze annyi lehetőséget kaptak, hogy a szavazólapok megszámolásánál 5 ellenőr jelen lehetett.

A határon túli magyar állampolgárokkal ellentétben a választási törvény lényegesen megnehezítette azon magyar állampolgárok szavazását, akik munkavégzés vagy tanulás céljából átmenetileg külföldön tartózkodtak, és magyarországi lakóhellyel is rendelkeztek. Számukra a törvény kötelezővé tette, hogy a magyarországi lakóhelyükön kellett előre jelezniük a külföldön való szavazás szándékát. Szavazni kizárólag személyesen egy magyar konzulátuson vagy követségen lehetett. A föld országainak a többségében nincs ilyen, vagy nem szervezték meg a szavazást.

A választási törvény alkotmányellenesen különbséget tett a választójoggal rendelkező választópolgárok között: a határon túli levélben való szavazást a kormány logisztikai és költségvetési intézkedésekkel lényegesen könnyítette (házhoz ment minden szavazatért), míg az átmenetileg külföldön tartózkodók szavazását mesterségesen megnehezítette (személyes szavazás távoli városokban).

A törvény diszkriminatív szigorán is messze túltett a Nemzeti Választási Bizottság és Iroda részrehajló megkülönböztetése a határon túli levélben szavazók javára: az érintettnek az adminisztráció keretében elkövetett személyazonosítási és helyesírási hibáit mindig a regisztrálni kívánó személynek kedvezően bírálta el, míg a külföldön tartózkodóknál bármilyen apró tévedés vagy elírás a választói névjegyzékből való jogorvoslati lehetőség nélküli törlést vonta maga után.

A határon túli levélben való szavazás intézményétől a kormány 8-10 mandátum megszerzését remélte. Az egyoldalúan befektetett törvényi, logisztikai és költségvetési erőfeszítések 1-2 többlet mandátumot eredményeztek az országos listán a Fidesz-KDNP számára.

Választási szervek megalakítása

A választási szervek függetlenségének a csorbítása már 2010-ben elkezdődött. Az Országgyűlés által megválasztott Országos Választási Bizottságot (OVB) a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad leváltotta, és helyébe – a parlamenti ellenzékkel való egyeztetés nélkül – nyilvánvalóan elfogult személyeket választott. (Jellemző példa, hogy az Országos Választási Bizottság „független” elnöke az a személy lett, aki korábban 20 éven át a Fideszt, mint pártot képviselte az OVB-ben.) A 2010. évi önkormányzati választások előtt azokon a településeken, illetőleg megyékben, ahol Fidesz polgármester volt, illetőleg a közgyűlésben Fidesz többség, ott a választási bizottságok független tagjaira tett jegyzői javaslatokat mind elutasították, és helyükbe a polgármester (törvénysértő) javaslatára új tagokat választottak. Az elfogultság jellemezte a választási bizottságok döntését, amelyet csak részben ellensúlyoztak a bíróságok a jogorvoslati eljárásokban.

2014-re átfogóvá vált a választási bizottságok és irodák politikai függővé tétele. A Nemzeti Választási Bizottság (NVI) „független” tagjait a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad 9 évre választja és ugyanez az elv érvényesül a területi és helyi választási bizottságokban is. A helyi választási irodák vezetői a polgármester irányítása alá kerületek, amely elméletileg és gyakorlatilag is politikai és egzisztenciális függőséget jelentett és jelent ma is.  A jogorvoslati kérelmek elbírálásban a Kúria, illetőleg csak egyes bíróságok tudtak ellensúlyt teremteni az elfogult választási szervekkel szemben.

A választási törvényt vizsgáló Tavares jelentés (Európai Unió Parlamentje) a Nemzeti Választási Bizottságról, továbbá a nemzetközi megfigyelést végző EBESZ/ODIHR (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi jogok Irodája (ODIHR) a 2014. évi országgyűlési választásról megállapította, hogy a választási törvények megsértése elleni jogorvoslati eljárások rendje nem elfogadható.

A választási bizottsági tagok közötti egyenlőség kirívó megsértése a Ve. által, hogy a külképviseleti és nemzetiségi jelölő szervezetek képviselői nem vehettek részt a szavazati joggal a szavazatszámláló bizottság munkájában, és nem vehettek részt a szavaztok megszámlálásában sem.

(Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 3. része)

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt elsőválasztók 2014 Magyarország Alkotmány Alaptörvény magyar választások története 2014 abécé választásokra Szalaykör 2014 önkormányzati választások

2014.12.31.
11:21

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Ágh Attila írása: Tévedéseim története (szilveszteri köszöntő)

 

Tévedéseim története: az én szilveszteri kabarém

 

Ágh Attila

 

„Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek.” (Karinthy Frigyes, Előszó, 1926)

 

 Nagy változások korát éljük, most éppen átértékeljük az elmúlt negyedszázadot, és egyre csak azt halljuk a közszereplőktől, hogy ők bizony soha és semmiben nem tévedtek. Egyre csak azt ismételgetik, hogy voltaképpen nem is értik, hogyan jöhetett létre ez a katyvasz, amibe belesüppedtünk, mert nekik semmi közük hozzá, legfeljebb csak az, hogy ők kormányoztak. Én bizony az elmúlt negyedszázadban lépten-nyomon egyre csak tévedtem, és lehet, hogy abban is tévedek most, hogy szerintem ezek a közszereplők csúnyán leszerepeltek. Méghozzá szörnyű nagyokat tévedtek, mert egész történelmi tévutat építettek, és még most se tudják, merre van a legkellemesebb menekülési útvonal, bár nap-mint-nap egyre csak azt keresik. Nem képesek azt se megérteni, hogy az őszinte szó az a titkos kód – a szézám nyílj ki – amitől a jövő kapuja kinyílik nekik is, és velük együtt sokaknak is.

 

Bár az én tévedéseim története nagyon messzire nyúlik vissza, mégsem untatom a nagyra becsült barátaimat gyermekkori vagy kamaszkori történetekkel, de még a régi átkosban való botladozásokkal sem. Arról már aztán végképp nem beszélnék, mekkora szamárság volt, hogy például egy Viktor nevű fiatalembernek figyelmébe ajánlottam a civil társadalmat, ahogy később pedig egy Tibor nevű fiatalembernek az Európai Uniót. Igaz, nagyon sokat tévedtem azok körében is, akik Gyurcsány mellett ügyetlenkedtek, pedig ő mindent előre látott, ahogy ezt magától Gyurcsánytól tudjuk, kivéve persze azt, hogy mikor kell lemondani, de ezt az apróságot is tőle tudjuk.

 

Csapjunk bele, tévedéseim igazi története az új átkosban játszódik, és mégis olyan hosszú a lista, hogy a krónikus viccmesélési mániám miatt ebben is önmérsékletre kényszerülök. A lényeg lényege az, hogy nagyot tévedtem 2010-ben, amikor a barátaim megkérdezték, hogy mire számíthatunk a második Orbán kormánytól, mert ijesztően szegényesnek bizonyult a fantáziám ahhoz a gyalázathoz képest, amit ezek a fiúk elkövettek. 2014-ben azonban már óvtam a barátaimat attól, hogy ugyanezt újra megkérdezzék tőlem a harmadik Orbán kormányról. Mégis, megint óriásit tévedtem, mert sok más balambérral együtt azt gondoltam, hogy ezt az újabb gyalázatot 2018-ig kell elviselnünk, holott az Orbán világ most már roskadozik, rövidesen majd kedvesen ránk omlik, de ez már nem lesz szilveszteri tréfa.

 

Az is tévedés lehet, hogy Orbanisztánról Szilveszter elő-buliján az „úri muri”, a dzsentri világ féktelen mulatozásai, dáridói, szerényen szólva urizálásai jutnak eszembe. Megint csak nagyot tévedtem, mert nem gondoltam volna, hogy az új iparbárók és az új földesurak ilyen primitív módon ország-világ elé tárják az összeharácsolt vagyont, hogy ilyen önleleplező módon kérkednek a lopott holmival és ilyen provokatív módon az arcába vágják az elszegényedő lakosságnak, hogy mindenki csak annyit ér, amennyit összelopott. Vannak szkeptikusok, akik tagadják, hogy a magyar történelem Árpádtól Orbánig belefoglalható egy rövid versbe, de Ady ezt egy könnyed mozdulattal cáfolja. Anonymus krónikája szerint Árpád udvarában a honfoglalás után nagy áldomást csaptak. Akárhogy is volt, a dzsentri világban ezt hagyományt buzgón folytatták, de velem együtt talán az is téved, aki a mai urizálókra gondol, hiszen „átkozott, aki rosszra gondol”, mondja a francia közmondás. Íme, Ady helyzetképe 1913-ból a mának szólóan:

 

Kétféle velszi bárdok

 

 A fátyol borult, az asztal terült,

 

Örült az úr-rend a Deáki tettnek, Fecerunt magnum áldomás s Buda Filoxerátlan hegyei lihegtek.

Piros borával megint itatott

Vármegye bálján jókedvű alispán, Mindenki támadt, élt és szabadult, Csak a plebs maradt egyedül a listán.

Cigány is kellett, nótázó diák,

Dicsbe-űzője aggodalmas gondnak

S a velszi bárdok kézbe-csaptanak,

S pihentető, szép énekeket mondtak.)

Egy emberöltőn folyt a dáridó,

S ékes meséje Toldi hűségének, Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabadító vagy keserű ének.

Most már orgia és eszeveszett

Haláltánc már a nemes urak tánca S dühbe csapott a béres igricek, Vesztük-érző, úr-dicsérő románca.

De künn a dal szabadító, s szabad,

Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre,

Most már csakis úgy nem volna remény, Ha, mint tegnap, aljasul elpihenne.

A tévedések vígjátékában manapság igen nagy a konkurencia és a legmagasabb kormányzati körökből néznek bennünket teljesen hülyének, miszerint például a kormányzatban nincs is korrupció, ez csak egy csacska amerikai fedőtörténet. Ezek már nem az én tévedéseim, és ez egy sokkal hosszabb lista, márpedig ilyen hivatásos kormányzati hazudozókkal a gyalogmagyarok nem is versenghetnek. Valójában persze az egész kormányzati kommunikáció a korrupció fedőtörténete, de nem legyek többé óbudai javasasszony, ha Orbán 2015-re nem a saját tévedhetetlenségének doktrínáját készíti elő. Az I. Vatikáni zsinat ugyanis 1870-ben kimondta, hogy „a római pápa ex cathedra meghatározásai önmaguktól és nem az Egyház beleegyezéséből fakadóan megváltoztathatatlanok.” Meglátjátok feleim, 2015-ben ünnepélyesen ki lészen mondva a parlamenti síkságon, hogy Orbán tévedhetetlen. Hiszen azt már kimondta magáról, hogy ő az az ember, aki még sohasem hazudott, s innen már csak egy kis tántorgással eljuthat odáig, hogy sohasem tévedett. Ami pedig Orbán egyházát, a Fideszt illeti, neki eddig sem a Fidesz beleegyezéséből, hanem a saját önkényéből fakadóan lett mindig igaza. De ha jobban megnézzük, végül is csak egy lényeges dologban tévedett. Abban, hogy a népség-katonaság mindent kibír, mindent elvisel és a hatalom örökké tart.

 

Pedig 2015-ben jöhet a groteszk végjáték, hogy Orbán Rákosi lépeit követve Abszurdisztánból Moszkvába emigrál, Putyin kebelére. Akárhogy is lesz, 2015-ről nekem az jut eszembe, hogy ez a dal már „szabadító” lesz. Jó lenne végre ebben nem tévedni a boldog újévet illetően.

 

Nagy László: Adjon az Isten című versével szeretnék nektek boldog újévet kívánni

 

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét,

üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát,

lámpámba lángot, ne kelljen, korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön,

adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet,

nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.

 

 

 

1 komment

Címkék: demokrácia filmszínházirodalom 2014 Magyarország ... és ez nem vicc! Ágh Attila

2014.12.31.
10:58

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Három választás 2014-ben 2. rész

 Az Európai Parlament véleménye

 Az új magyar választási törvényeket az un. Tavares jelentés alapján áttekintette az Európai Parlament illetékes bizottsága és a plenáris ülése is.

 Az Európai Parlament döntésének végleges szövege – többek között - megállapította, hogy a választási reformban az Országgyűlés kormánytöbbsége egyoldalúan alakította át a választási rendszert, anélkül, hogy a törekedett volna az ellenzékkel való konszenzusra.

 Az Európai Parlament – többek között – felkérte a magyar kormányt, hogy a Velencei Bizottsággal és az EBESZ/ODIHR-ral (Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi jogok Irodája (ODIHR) együtt végezzék el az átfogó jogi és intézményi módosításon átesett választási törvények elemzését, továbbá biztosítsák a Nemzeti Választási Bizottságban a kiegyensúlyozott képviseletet.

 A magyar kormány nem tett eleget ezeknek a felkéréseknek.

 Csapda a demokratikus ellenzéknek

 Az új választási törvények csapdát állítottak az ellenzéki pártoknak. A választáson a győzelem esélyével csak akkor indulhattak, ha a Fidesz-KDNP-n kívül valamennyi demokratikus ellenzéki párt egy „választási párt” ernyője alatt képes összefogni. A csapda lényege abban volt, hogy az egyéni választókerületekben (106) egyfordulósság tette a parlamenti kétharmad a választási rendszert. A Fidesz-KDNP arra hivatkozott, hogy a Nagy-Britanniában, az USA-ban ez törvényes megoldás. Az ellenzék nem vette észre, hogy egy egyfordulós egyéni választókerületi rendszert a demokratikus államokban csak ott alkalmaznak, ahol „kétpárt-rendszer” van. Viszont Magyarországon a „sokpárt-rendszer” keretei között a Fidesz-KDNP csak akkor győzhető le, ha a kikényszerített választási matematikát a demokratikus ellenzék elfogadja, és mindenütt közös jelölteket és közös országos listát állítanak. Minden más ellenzéki megoldás (koordinált vagy önálló indulás) az demokratikus ellenzékre leadott szavazatok szétszóródását eredményezi, és – jelen politikai körülmények között - szükségszerűen vereséget eredményez. A választási matematikát legyőzték a demokratikus ellenzéki pártok vezetőinek az együttműködési képtelensége az újdonságként állított egyfordulós csapda. . Az ellenzék nem volt képes a politikai összefogásra, a csapda kikerülésére, így szükségszerű volt a választási vereségük.

 A választási törvény alkotmányos alapelvei

 A választójog általánossága az ENSZ és az Európai Unió első helyen álló választójogi alapelve. Ez azt jelenti, hogy minden nagykorú állampolgárnak, az un. természetes kizáró okok kivételével választójoga van, és a kontinentális joggyakorlat szerint ez a politikai szabadságjog a polgárokat alanyi jogon megilleti.

 Az Alaptörvény 2.§-ának (1) bekezdése, továbbá a 35.§ (1) bekezdése kimondja:

 „2.§ (1) Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”

 35.§ (1) A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

 A Fidesz elsőként a választójog általánosságát kérdőjelezte meg azzal, hogy a választójogot a polgárok önkéntes regisztrációjához kötötte volna. Magyarországon ennek az intézménynek a bevezetése a 8 millió választópolgárból 4 milliónak elvette volna a választójogát. Az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP kétharmados többsége megszavazta a regisztráció kötelezettségét, azonban a köztársasági elnök kezdeményezésére az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt az Alaptörvénybe ütköző rendelkezést. A választójog általánossága elvébe ütközik az is, hogy a Fidesz-KDNP kétharmad nem adta meg az Európai Bíróság kötelező ítélete ellenére a választójogot a korlátozottan cselekvőképesek számára.

 A választójog egyenlőségének az elve a választópolgárok szavazati jogának a számszerinti és súlyszerinti egyenlőségét jelenti. Az országgyűlési és az önkormányzati választási törvények több vonatkozásban is súlyosan megsértették a választójog egyenlőségének az alapelvét. A határon túli választójogosultak vonatkozásában a törvény csak egy szavazatot biztosított a 2 szavazatos rendszerben, továbbá a fővárosi kerületekben a fővárosi közgyűlés tagjának megválasztott polgármesterek között hatszoros szavazatkülönbség alakult ki. Az egyéni választókerületek kialakításánál (országgyűlési és önkormányzati választáson is) alkalmazott „választási földrajz” (gerrymandering) miatt az ellenzékiek számára az esélyesebb választókerületekben több szavazat volt szükséges egy mandátum eléréséhez, mint a kormánypárt számára esélyesebbnek tartott és így megrajzolt választókerületben. Végleges jelentésében az EBESZ/ODIRH megállapította, hogy a választókerületek határainak a manipulációja megváltoztatta a választóknak a szavazatokban megnyilvánuló politikai akaratát.

 A szavazás közvetlenségének az elvét súlyosan sérti a Budapest főváros közgyűlésének a választási módja. A választópolgárok nem szavazhattak közvetlenül a jelöltekre (pártlistákra), hanem a kerületi polgármester lett egyben a fővárosi közgyűlés tagja is. Az önkormányzati törvénynek ezt a rendelkezését az Alkotmánybíróság 8:7 arányban alkotmányosnak találta. Az alkotmánybíróság elnöke különvéleményében alkotmányellenesnek minősítette a fővárosi közgyűlés tagjainak a megválasztását.

 A szavazás titkosságának az elvét - a négy alapelvből az egyetlent - választási törvények korlátozás nélkül tartalmazzák.

 (Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 2. része)

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt jóállam 2014 Magyarország Alkotmány Alaptörvény magyar választások története 2014 abécé választásokra nemzetközi megfigyelés Szalaykör 2014 önkormányzati választások

2014.12.30.
15:12

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Boldog új évet kívánunk 2015-re!

Unokáink fényképével kívánunk boldog új évet! Kiss Katalin és Tóth Zoltán, 2014 szilvesztere előtt.

Szólj hozzá!

Címkék: Ünnepek Unokáimnak

2014.12.30.
14:20

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Három választás 2014-ben 1. rész

 Három választás 2014-ben

 2014-ben három választás volt Magyarországon: országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati választás. A választásoknak a háromhavonkénti egészségtelen összetorlódása egy éven belül, már 2004-ben világos volt a parlamenti pártok számára. Azonban a parlamenti pártok semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezt az irracionális halmozódást elkerüljék. Valószínűleg minden parlamenti párt az egymást követő választási eredmények egymást kiegyenlítő hatásában bízott. A kiegyenlítődés azonban nem következett be. Mind a három választáson a Fidesz-KDNP győzött. A győzelmeket a szavazó választópolgárok egyre csökkenő létszáma, és a Fidesz-KDNP-re leadott szavazatok csökkenő száma jellemezte. A választási törvények torzító hatásai hozzásegítették a Fidesz-KDNP-t a képviselőtestületekben a szavazatokhoz képest aránytalanul több képviselői hely megszerzésére. A három választáson a Jobbik fokozatosan megerősödött, míg a liberális baloldali ellenzék – néhány sziget kivételével – súlyos politikai vereséget szenvedett.

 Új választási törvények

 2010-ben a Fidesz-KDNP az 1989-ben elfogadott, és gyakorlatilag 20 éven át változatlan anyagi jogi és 13 éven át stabil választási eljárási törvények alapján győzött. 2010-től az új Fidesz-KDNP kormány és a kétharmados parlamenti többsége - az Alkotmány helyébe lépő Alaptörvény és a mintegy 30 kétharmados törvénynek a társadalmi-szakmai-politikai vitát nélkülöző elfogadása ésszerűtlen sodrában - új választási törvényeket is alkotott.

 Új törvények vonatkoztak az országgyűlési, az önkormányzati és a nemzetiségi választásokra is. Az unió szabályai szerint ezen választások szabályozási joga a tagállamoké. Az európai parlamenti választásra azért nem készült új törvény, mert a szabályozás lényegi része kötelező tartalmú, illetőleg az eltérő szabályozáshoz ki kell kérni a Bizottság egyetértését, és a Fidesz-KDNP kormány nem kívánta magát kitenni egy ilyen konfliktusnak.

 Kevesebb szavazattal több mandátumot

 Az új országgyűlési választásról szóló törvénynek az alapvető célja az volt, hogy a következő választáson a legtöbb szavazatot szerző párt a szavazatoknak az arányához képest aránytalanul több mandátumot kapjon az Országgyűlésben. Ez a konkrét politikai cél megvalósult: míg 2010-ben a szavazatok 53%-val a képviselői helyek 67,8%-át, addig 2014-ben a szavazatok 45%-val a parlamenti mandátumok 66,8%-át szerezte meg a Fidesz-KDNP. Természetesen egy „földcsuszamlás” szerű választási eredmény visszájára fordította volna a „választási fegyvert” a Fidesz-KDNP ellen, azonban a választási eredmény az előzetes közvélemény-kutatási adatok és várakozások szerint alakult.

 Az önkormányzati választási törvény fő célja az volt, hogy csökkenő szavazatszám mellett is megtartható legyen a többség a fővárosi közgyűlésben, továbbá a fővárosi kerületek politikai súlya növekedjen a főváros egészének a rovására.

 A nemzetiségi választási törvény fő célja az volt, hogy a már működő nemzetiségi országos önkormányzatokat – különösen a cigány országos önkormányzatot - az adott nemzetiség kizárólagos jogú képviselőjévé tegye.

 A választási győzelmen túlmutató célok

 Egy kormány által a választási győzelem érdekében tett választási törvénymódosítás a nemzetközi gyakorlat ismert módszere. A Fidesz azonban ennél sokkal többet tett: visszafordult a demokrácia damaszkuszi útján, és Róma helyett keletre tart. Az alkotmányos alapjogok, a tulajdon szentsége elvének gyakori megsértésével, a sajtó (média) szabadság korlátozásával, a társadalmi szolidaritás elvének a megtagadásával, egy saját gazdasági oligarcha rendszer, egy új állampárt felépítésével egy új, kétpólusú pártrendszer vagy parlamenti egypártrendszer létrehozását tűzte ki célul. A Fidesz szakított az euroatlanti demokrácia felfogással, amelyben a pártok – a hatalommegosztás alkotmányos rendszerében - kölcsönösen elfogadják egymás létét, és előre és utólag is legitimnek tekintik egy demokratikus választás eredményét. Új felfogásként a Fidesz az „irányított demokrácia” gyakorlatát kezdte követni, amely a választásokat hatalom megragadás és megtartás technikai eszközének tekinti. A „hatalom egységének” az elvét követve egy döntési centrumba került a gazdaság, a politika, az állam és a média irányítása.

 Az országos szintű hatalomcentralizáció és –koncentráció után a települések szintjén is hasonló folyamatokat indított el – eredményesen – a Fidesz-KDNP: az állami tartalékterületeken egy új földosztás (földmutyi) révén létrejött egy új földbirtokos réteg. Az önkormányzati választásokkal kistelepüléseken a gazdasági, politikai (Fidesz-KDNP klientúra) és a közjogi (önkormányzati) hatalom személyi- családi összefonódása valósult meg.

 Az „irányított demokrácia” eszközei az új választási törvények is.

 (Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 1. része)

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás pártok határon túli magyarok kampányfinanszírozás kormánypárt előválasztás Európai Unió jóállam 2014 Magyarország Alkotmány Alaptörvény magyar választások története 2014 abécé választásokra nemzetközi megfigyelés Szavazatszámlálók Szalaykör 2014 önkormányzati választások

süti beállítások módosítása
Mobil