A szavazatok erejével ...

Kedves Barátaink!

2024. január 10-én, szerdán, 17 órára elfogadta meghívásunkat Donáth László evangélikus lelkész, politikus,

 akivel arról beszélgetünk, hogy az állam és egyház alkotmányos szétválasztása után a 2010 óta regnáló kormány újra egyesíti az államot és (egyes) egyházakat?

Donáth László (lelkész) – Wikipédia (wikipedia.org)

Lehetőséget kaptunk arra, hogy a találkozónkat a Budaörsi Önkormányzat Képviselőtestületének az üléstermében rendezzük meg a jelzett időpontban.

Helyszín: Budaörs, Szabadság út 134. (buszmegálló neve: Polgármesteri Hivatal)

Budaörs (budaors.hu)

Aki az olvasókörünk korábbi tevékenységét kívánja megismerni, az itt tájékozódhat:

(5) Zoltán Tóth - YouTube

Az ember mindig éhes, de mindig másképpen

Szegénységből a jólétbe

Dőzsölésből a pazarlásba

Paraszti életmódból a munkáslétbe

Hadseregek etetése

Dzsentri létből kispolgárságba

Olvasztótégelyek a globalizáció felé (francia, orosz, Kelet-Európa, kínai, spanyol)

Számítógép hatása az étkezésre

Keveset – sokszor – gyorsétkezők

Megszűnt a családi étkezés (és a házasság elsődlegessége)

Mindenki egyedül: gyorsan-keveset-egészségeset

Bulikaják

Csillagos éttermek - szegénykonyhák

Miért utálják egymást a politikusok?

Az érthető, hogy a hatalomban levő és a hatalom peremén vegetáló politikusok személy szerint is utálják egymást. Ősi hagyomány: „Enyém a vár, tiéd a lekvár!”. Azonban az is előfordul, hogy a hatalomban levők között is vannak konfliktusok, amely eredményeként bár együtt és egyformán nyomják a gombot a parlamenti padsorokban, de magánemberként nem állnak szóba egymással. Sőt, a kézfogás is csak a sajtófotós előtt – kényszeredett mosollyal – születik meg. Erre is lehet elfogadható az a magyarázat, hogy „ki ül közelebb a tűzhöz/húsosfazékhoz?”

Az azonban érthetetlen, hogy a hatalom peremére szorult politikusok – akiknek, érdek és érték közösségben kellene lenniük, - miért nem tudnak az egymással szembeni személyes ellenszenvükön úrrá lenni, és a közös cél érdekében közösen fellépni?!

Valószínűleg azért uralkodik el rajtuk a kölcsönös személyes ellenszenv a közös érdekeket és értékeket túlnőve, mert tudják egymásról, hogy a pártpolitikájuk lényege, hogy a hazugságra épül legtöbb mondatuk, amelyet kimondanak.

Nem újkori jelenség a politikusok őszintétlensége. Már a görög városállamokban, a római birodalomban is voltak olyan közemberek, akik a hatalomért folytatott küzdelemben megengedhetőnek tartották a hazugságot (pl. Ciceró), sőt a középkor jeles államfilozófusa (Machiavelli) alapvető eszköznek tartotta a nép félrevezetését és a politikai ellenfelek megsemmisítését.

Az erkölcstelenség, a „cél szentesíti az eszközt” elve általánossá vált a XX. század politikájában, különösen a választási kampányokban. Jól jellemzi ezt a folyamatot Magyarországon az un. „választási etikai kódex” ügye, amely 1989-91-ben a rendszerváltás egyik fontos – vitatott – eleme volt. Szabad-e valótlan tényeket állítani a politikai ellenfelekről; szabad-e a magánéletet a kampány érdekében kihasználni; szabad-e az adófizetők pénzét pártfinanszírozásra felhasználni? A vita fokozatosan elcsendesült. A politika eszköztárában szükségszerűvé vált egymás kölcsönös lejáratása és az erkölcsi nihilizmus. Ma senki nem gondolhat a választási etikai kódex megalkotására, mert már a bűncselekmények elkövetését követő jogi felelősségre vonás megakadályozása a hatalomban levők fontos eszköze: „A mi kutyánk kölyke…”

„A politika nem egymás szeretetére, hanem az érdekek és az értékek közös bázisára épül”. Ha ez a politika valóban a társadalmi csoportok egymás iránti szolidaritására, közös cselekvésére, a közjó elérésére vonatkozik, akkor különösen érthetetlen, a politikusok többsége miért nem vallja József Attila nyomán „Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább”?!

A hatalomban levők a magánérdeküket közérdeknek tüntetik fel a lakájsajtó útján lenyomják 3 millió választó torkán az „igazukat”. Az ellenzékben levő politikusok többsége – tisztelet a kivételnek – nem az ellenszerét keresi a tisztességtelen hatalomnak, hanem beéri a privátérdekek – szűkös – érvényesítésével.

És a közérdek? „Ej, ráérünk arra még!”

(Fotó az internetről: Magyar tudat.)

Meghívó

2024. január 1-jére, újév napján 14 órára

A Budaörsi Olvasókör a Városvédő Egyesülettel közös elhatározásban emlékhelyet állított Petőfi 200. születésnapjára Budaörsön. Azt is elhatároztuk, hogy az avatást követően minden évben megkoszorúzzuk a költő emlékhelyét.

2024. január 1-jén - újév napján - 14 órakor kerül sor a koszorúzási ünnepségre Budaörsön, a Petőfi Sándor utca 1. sz épületnél. A koszorúzáson részt vesz a Budaörsi Városvédő Egyesület tagsága is, akikkel közösen állítottuk az emlékművet.  (Szabadság út 91. sarok)

 Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a Google térképen már szerepel a Petőfi Sándor emlékhelyünk:

Petőfi Sándor emlékhely – Google Térkép

(Az autóbuszmegálló neve a budaörsi Szabadság úton: Kisfaludy utca.)

A koszorúzás után önkéntes jelentkezők Petőfi verset mondhatnak el 15 óráig.

Az emlékhely tervezője Felényi Péter, kivitelezője Bogó Bálint.

Fotó: Szalai György.