Önazonossági törvény – szabadságjogok korlátozása
Nagy jogi találmány: önazonossági törvény. A Fidesz már nem tudott mit kitalálni annak érdekében, hogy az egyes lusta és kapzsi polgármestereket megsegítse, ezért kitalálták az önazonossági törvényt. …és mit gondoljunk arról a miniszterelnökről, aki a halálbüntetés esetleges visszaállításáról elmélkedik, és arról a belügyminiszterről, aki az orvosnál lefoglalt időpontban meg nem jelenő beteget – a maga részéről – megbüntetné?
Mi ennek az új törvénynek a társadalmi lényege? Elveszi a szabad költözködés jogát az emberektől; elveszi a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát a tulajdonosoktól; elvesz a szegényektől és átjátsza a gazdagoknak a településen levő egyes ingatlanokat.
A szabad költözködés joga már a jobbágyfelszabadítással megvalósult. A Budapestre való beköltözés és ingatlanszerzés korlátozására több történelmi korban is sor került. A legszigorúbb szabályok a szocialista korszakban voltak. Tipikus válasz volt a tiltásra a fekete beköltözés, amely általában nagyon helyzetbe hozta az illegális beköltöző életét.
Az 1989-1990-es rendszerváltással ezek a korlátozások megszűntek. 2010-től azonban újra feltámadtak a korlátozások: a közterületen lakókat a rendőrség megbüntette, az önkormányzatok rendeleteket alkottak ellenük. A társadalmi felháborodás hatására néhány év múlva csökkentek az atrocitások a hajléktalanok ellen, de egy-egy galeri vagy rasszista csoportocska ma is rendez ilyen akciókat.
Új politikai elem jelent meg a közéletben: azok a polgármesterek, akik sok-sok éven át eladták az önkormányzati tulajdonban levő ingatlanokat építőipari vállalkozóknak, ügyvédeknek, akik közmű, közlekedési- és közösségi szolgáltatásfejlesztés nélkül lakásokat (lakóparkokat) építettek, azok a polgármesterek előbb kormányzati támogatást igényeltek az általuk ösztönzött beruházások után, majd a lakók panaszait igyekeztek eliminálni (eltagadni, lekicsinyelni).
… és ekkor jött a Tenkes kapitánya…, az önkormányzati probléma megoldására a közigazgatási és területfejlesztési miniszter, aki törvényjavaslatot nyújtott be a szabadságjogok korlátozására: a szabad költözködés és a tulajdonnal való szabad rendelkezés ellen. A parlamenti kétharmados szavazógép most is működött.
Az Alkotmánybíróság már 2014-től sorban megsemmisítette azokat az önkormányzati rendeletek érintett részeit, amelyek az alaptörvénnyel ellentététesek voltak. A vészhelyzetben kormányzó kormány látszólagos jogi alapot tolt a lusta és kapzsi polgármesterek alá: immár jogosan lehet korlátozni a jogokat. Alkotmányellenes törvényalkotás történt.
Miért nem tudtak az érintett polgármesterek az érintett lakosság számára közmű társulásokat létrehozni, ahogy az történt a korábbi évtizedekben? Azért mert volt olyan időszak, amikor a víz-csatorna társulásokkal korrupció, túlárazások és más bűncselekmények valósultak meg.
A törvényjavaslatot benyújtó miniszter sértődötten nyilatkozott a kormányzati médiának: Ő soha nem gondolta volna, hogy a jó törvényjavaslatot rasszistának, kirekesztőnek mondják egyesek. Holott ez a törvény nem cigányellenes, nem szegényellenes, nem sérti senki jogait, mert az ingatlanjáért ugyanannyi pénzt ad az önkormányzat, vagy másik helyi lakos, mintha szabadon adta volna el az ingatlanját…
Még azt is végig hallgathattuk, hogy majd az esetleges túlkapásokat a megyei főispánok, bíróságok majd megszüntetik.
Egy újabb szög a jogállamiság koporsójába. Az ilyen politikusok, miniszterek, közigazgatási vezetők csak önmagukkal önazonosak.





