Erről a témáról két éve már írtam blogomban “Madarat tolláról” címmel. Megállt a világ? Sokminden változott, de ez nem. Újraolvastam ugyanis a hírt, hogy a 2025 tavaszi atlétikai világbajnokság kapcsán Orbán Viktor meghívta politikai barátait. Zavarban vagyok. Eddig egészen határozottan úgy emlékeztem, hogy Magyarország Európában található. De amikor végigböngésztem a vendégek listáját, rájöttem, hogy nyilván rosszul emlékszem. Hiába, már egy harmad évszázada, hogy eljöttem onnan. Nyilvánvaló, hogy emlékezetem is romlott és Ázsia térképét kell elővennem. Megdöbbentő, de ott sem található – legalábbis egyelőre – Magyarország.

Mi okozta ezt a kellemetlen zavart? Hát bizony a magyar miniszterelnök politikai barátainak listája. Kik is látogattak el a meghívás alapján a Karmelita kolostorba a miniszterelnöki hivatalba? Savkat Mirzijojev üzbég államfő, aki otthon a legutóbbi választásokon szégyenszemre nem kapott 99 százalékot, s csupán a szavazatok 87 százalékát nyerte el. További kebelbarát vendég volt a legutóbbi választáson mindössze 83 százalékot nyert Rusztam Minnyihanov a Tatár Köztársaság vezetője, a 73 százalékkal megválasztott Serdar Berdimuhamedow türkmén államfő, a 81 százalékot nyert Szadir Zsaparov kirgiz elnök és a szavazatok 93 százalékát elnyert Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök. Szinte alig volt, aki ellenük szavazott volna. Azt csak a rosszindulat állítja, hogy akadályozták volna az ellenük szavazókat. Ilyen népszerű barátai magyar uralkodónak még sohasem voltak.

Akkor a Balkán térképéhez folyamodtam, mert rádöbbentem, hogy büszkén ki kell egészíteni ezt a sort néhány balkáni baráttal. (Kicsit zavart ugyan, hogy azonnal eszembejutott egyik leányom Babits Mihály alliterációin nevelkedett budapesti tanárnője, aki, ha dühös lett az osztályára, kellően el nem itélhető módon azt kiabálta nekik, hogy “bunkó balkáni banda”.) A balkáni látogatók között volt Janez Jansa volt szlovén miniszterelnök, akit a szlovén Trumpnak is neveznek, de aki – a Wikipedia szócikke szerint – kommunista volt ifjú korában, majd politikai karrierje soran egyre jobbra tolódott, először liberális, demokrácia párti ellenzéki, majd szociáldemokrata s végül szélső jobboldali politikus lett. -- Ismerős az út? A szociáldemokrácia kivételével a magyar miniszterelnök is ezt járta végig. -- A látogatók között volt Zseljka Cvijanovics Bosznia-Hercegovina Államelnökségének szerb tagja, Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke és Recep Tayyip Erdogan török elnök. E sorból természetesen nem hiányozhatott Aleksandar Vučić szerb államfő sem, aki jól ismert újságírókat és külföldi tévé állomásokat korlátozó intézkedéseiről, s akinek Litvánia és Lettország megtiltotta repülőgépe átrepülését légterük felett, amikor moszkvai látogatást tett..

Végül ezekhez a listákhoz még hozzá kell illeszteni a félig európai, félig ázsiai (József Attilával szólva: “vagy tán egészen az?”) Oroszország túlnyomó többséggel, legutóbb a szavazatok 87 százalékával megválasztott elnökét, Vlagyimir Putyint. Ő nem látogatott ugyan Magyarországra, de Orbán miniszterelnök meglátogatta őt Moszkvában. Ezzel Orbán kiemelkedik az Európai Unió politikusai közül, hiszen mindössze ketten, ő és a szlovák Fico zarándokoltak el Moszkvába, mióta az Ukrajna elleni aggressziv háború folyik.

Mindent újra és újra átlapoztam, de a balkániakon kívül európai politikai vezetőt sehogy sem találtam Orbán Viktor politikai barátai és meghívott vendégei között. Pedig – és ennek is utánanéztem – Magyarország vitathatatlanul Európa közepén fekszik, a keleti félgömb 16 és 23 hosszúsági fokai és az északi félteke 45 és 49 fok szélességi körein. (Sajnos olyan információkba is ütköztem, hogy az ország ma az Európai Unió legszegényebb országává vált, amit aligha kompenzál, hogy az Unió legkorruptabb országaként jegyzik: 180 ország között e tekintetben a 77-ik helyet foglalja el.)

A fentebb felsorolt politikai kebelbarátok köre feltehetően azzal magyarázható, hogy a különlegesen sikeres emberek vonzzák egymást, márpedig a felsorolt vendégek – ha nem is európaiak - mind akkora választási győzelmeket arattak otthon, hogy az még a Plutoról is látszik, pedig a Pluto bolygó-rendszerünk legszélsőbb, legtávolabbi bolygója. Itt jegyzem meg mennyire tetszett Orbán Viktor szerénysége, mivel ő választási győzelmét csak akkorának minősítette, amely a “Holdról is látszik, de Brüsszelből egész biztosan”.

Nem sok magyar politikus dicsekedhet ekkora sikerrel. Talán Bárdossy László egykori miniszterelnök, aki a harmadik és legszigorúbb zsidótörvényt léptette életbe és egymaga félkézzel belerántotta Magyarországot a II. világháborúba. 1941. December 11-én a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, s erre máig büszkék lehetünk, ő volt az egyetlen magyar miniszterelnök, aki hadat üzent az Amerikai Egyesül Államoknak. ( Még ma is, ha erre gondolnak, hideg rázza az amerikaiakat.) Mégis kivégző osztag sortüze végzett vele. Esetleg Szálasi Frencet is emlíhetjük, akit az országgyűlés 1944-ben egyhangúan választott nemzetvezetővé, s ez a rang egyedülálló módon kormány- és egyben államfői ranggal ruházta fel Szálasit. S ezt a rangot egészen 1946-ban bekövetkezett felakasztásáig büszkén viselte.

Vannak tehát sikeres elődök. Már-már úgy tűnik, Orbán Viktor is sikeresen kivezeti népét Európából. Egy helyben maradva a közel 10 millió magyar – nem-európaiak Európa közepén - virtuális migránssá válhat és csatlakozhat a 281 millió nemzetközi migránshoz a világban. Orbán Viktor mégiscsak egyedülálló. Az emberiség történelmében talán (elnézést Orbán úr) csak Mózeshez hasonlítható, aki kivezette népét Egyiptomból. Apró különbség, hogy Mózes ezzel jót tett népének.

Felszállt a fehér füst (amivel a XX. században a korábbi harangszó helyett jelzik az új pápa megválasztását). Ferenc pápa halála után a 135 választó kardinális – a Konklávé, vagyis zárt tanácskozás - meglepő gyorsasággal választotta meg a 69 éves Robert Francis Prevost kardinálist új, 267-ik pápaként.

Hadd foglaljam össze egyetlen paragrafusban, amit az új pápáról tudunk, s amit az Olvasó is nagyrészt ismerhet a sajtóból. Prevost, aki a XIV. Leo nevet vette fel, az első amerikai pápa. Annak idején a pennsyilvániai Villanova Egyetemen fokozatot szerzett matematikából majd a chicagói Katolikus Teologiai Unio teológiai diplomáját nyerte el. XIV. Leo meglehetősen “globalizált” pápa. Anyja spanyol eredetű és könyvtárszakos diplomát szerzett. Két nagynénje apáca. Édesapja, akinek olasz és francia etnikai eredete van, az amerikai haditengerészetben szolgált a II. világháború idején majd iskolai tanfelügyelőként dolgozott. Az új pápának két állampolgársága van, amerikai és perui, és öt nyelven beszél. Misszionáriusként, majd mint püspök hosszú éveken át dolgozott Peruban. A pápák névválasztásának mindig jelentése van, jelzi az új pápa elkötelezettségét és beállítottságát. Az első hét Leo pápa a X. századig, majd a következő hét az azóta eltelt tíz évszázadban vezette a katolikus egyházat. XIII. Leo a XIX. század végén a katolikus szociális gondolat egyik uttörője volt. 1891-es Rerum Novarum enciklikája a munkások jogait fogalmazta meg a kibontakozott kapitalista rezsimben. Ez előrevetíti, hogy az új pápa, követve elődjét, Ferenc pápát, politizáló egyházfő lesz.

E ponton érdemes röviden visszatekinteni a pápaság történetének néhány legfőbb mozzanatára. A pápaság felemelkedése az I - XIII. századig nyúlik vissza a Szent Péter, az első pápa, és VIII. Bonifác XIII. századi pápasága közé. A pápaság katonai ereje jelentős volt a VIII. és XIX. századok között. VIII. Bonifác nyilvánította magát minden ember vallási és politikai uralkodójává. IX. Leo és VII. Gergely pápák nemcsak szellemi, hanem világi politikai vezetőknek is tekintették magukat, s a pápai hadsereg nem kevesebb, mint harminc háborúban vett részt. A pápaság és a katolikus egyház morális tanításával jelentős szerepet játszott az emberi társadalom fejlődésében, a társadalmi együttélés normáinak kialakításában.

Ennek ellenére a pápaság történetének néhány epizódja különlegesen botrányos volt. Ezek közé tartozott VI. István pápa IX. századi pápaságának az a bizarr epizódja, hogy exhumálva elődjének holttestét a sírjából posthumus bírósági tárgyalást kezdeményezett ellene. IX. Benedikt pápa botrányos módon eladta a pápaságot. XII. János pápa akit 18 évesen választottak pápává a lateráni palotát a szerencsejátékok, szexuális botrányok, hatalmas lakomák kétes színhelyévé változtatta.

A botrányok sorában kell említeni a női pápa történetét is. Egy XII-ik századbeli francia szerző írt egy ‘Johanna papissa’ mainzi származású női pápáról, aki férfiként lépett fel és a IX. században IV. Leo és III. Benedek között két évig és hét hónapig ült a pápai trónon, s egy lateráni körmenet közepette földre esett és gyermeket szűlt. Furcsa bizonyítékként emlegetik, hogy a lateráni bazilikában található egy egykori pápai trón (Sella stercoraria), melynek a közepén nagy lyuk van. Az új pápai jelöltnek a kínos gyermekszűlési epizód után állítólag erre kellett ráülnie hogy ott segédlelkészek alulról megvizsgálják. Ennek eredményét “habet” (van neki), vagy “mas nobis nominus est” (a választottunk férfi) kiáltással jelezték.

A XV-XVII. századokban a pápaság nemcsak vallási, egyházi hatalom volt, hanem világi hatalom is. A pápai állam Nápolytól Velencéig Észak-Olaszország világi ura is volt. Bár a két világháború közötti évtizedekben ez már a multé volt, a pápaság nem kis politikai szerepet játszott, ami bizony nem volt dicsőséges. Olasz fasiszta naggyűlések gyakran egyházi szertartással kezdődtek. XI. Pius pápa együttműködött Mussolinival, akit Isten küldöttjének nyilvánított. Utódáról, Eugenio Pacelliről, vagyis XII. Pius pápáról, aki 1939 márciusa és 1958 októbere között ült a pápai trónon, 1999-ben “Hitler pápája” címmel jelent meg könyv az angol John Cornwell tollából. Carlo Falconi 1965-ben “A pápa hallgatása” cimmel írt könyvet XII. Piusról. A legkevesebb, amit mondani lehet róla, hogy a legkritikusabb időkben működése rendkívül ellentmondásos volt. II. János Pál pápa “Emlékezünk”című levelében bírálta a Vatikán “múltbeli hibáit” és a második Vatikáni Tanács ülésén elitélte az antiszemitizmust.

Manapság a pápai hatalom már nem igazán politikai, inkább morális hatalom. Nem feledkezhetünk meg azonban valóságos pénzügyi-vagyoni hatalmáról sem. A most elhúnyt Ferenc pápa egyik szentmiséjén mondta, hogy “Az egyház legyen alázatos, szegény, és bízzék az Úrban”. Arról beszélt, hogy a szegénység az első a nyolc boldogság közül, valamint, hogy az egyház valódi gazdagságát a szegények jelentik, nem pedig a pénz vagy a világi hatalom. Hát igen. Ha a szegénység az első helyen áll a boldogságok között, akkor nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház nem törekszik a földi boldogságra.

A 2010-es években a Vatikan évi jövedelme meghaladta a 300 millió dollárt. A hívők tömegeinek befizetései a jövedelem két-harmadát biztosítják. Ami a fejenkénti nemzeti jövedelmet illeti, az a világ 200 országa között a 18-ik helyre emeli a Vatikánt. Mivel a Vatikán lakossága mindössze 800 ember, a jövedelem fejenként kereken 366 ezer dollárt tesz ki, ami a világ leggazdagabb országává teszi a pápai várost. A pápaság valódi gazdagsága azonban felmérhetetlen. Ki tudná megmondani, mennyit ér a Sixtus kápolna Michalangelo plafon- és fal-festményeinek tömegével? A pápaság ingatlanokban mérhető birtokát 4 milliárd euróra becsülik. A Vatikán Bank 5.5 milliárd dollár vagyonával és közel 13 ezer kliensével maga is a gazdagság fontos tényezője.

Mindezzel együtt a pápaság elsősorban erkölcsi hatalom. S nem is csak a keresztény világban, mely önmagában is 2.6 milliárd embert számlál, s naponta több mint 80 ezer fővel, éves színten 30 millióval növekszik. A 267-ik pápa, XIV. Leo a világ egyik eminens erkölcsi hatalma. Az új pápa személyisége és eddigi pályafutása alapján joggal bízhatunk benne, hogy jól fog élni erkölcsi hatalmával.