Libanyak
Liba-kacsa szezon van. Gondoltam, hogy valami újdonságot készítek, ezért a piacon körbenéztem a henteseknél. Találomra szóltam az egyikhez: Kérek egy libanyakat! A vásárlást előttem befejező hölgy távoztában hátraszólt: Én vittem el az utolsót! A hentes szó nélkül benyúlt a hűtőszekrénybe és kivett valamit. Van libanyak? – kérdeztem. Akkor kettőt kérek!
Otthon érdeklődéssel bontottam ki a csomagot. Még soha nem láttam libanyakat. Sárga libabőr (ezt ismertem), és sok libazsír, amely alulról körbefogott egy csőszerű valamit. Próbáltam az interneten fényképet és receptet keresni, és találtam is 2500 félét. Ahány recept annyi féle.
A saját receptem: Tölteléket készítünk. A hűtőszekrény maradék sonka volt, amelyet felkockáztam (kb. 10 dkg). 4 tojást keményre főztem. (Lobogó vízbe egy kanállal engedtem bele a tojásokat, 10 percig főttek, majd hideg vízben feltörtem a héjakat és hagytam a hideg vízben lehűlni. Így a héjakat két mozdulattal leválaszthattam a főtt tojásokról, nem kellett szenvedni a hámozással.) A tojásvágóval két irányból is felvágtam a kemény tojásokat, és egy mély tálba raktam őket a sonkakockákkal együtt. Zabpehellyel és egy kiskockázott paradicsommal gyúrtam össze a masszát. Lazításnak egy kanál liba/kacsazsír. Só, sok petrezselyem, bors, őrölt pirospaprika és köménymag. (Magyaros ízek.) Gondolkodtam a vöröshagymán, de végül nem tettem bele. A tölteléket betettem a hűtőbe (30 perc), hogy keményedjen, tömörebb legyen. Igyekeztem formásra tölteni a libanyakat, másodjára sikerült is. A sütőben 200 fok C hőmérsékleten 40 percig sütöttem fedő nélkül. A színe barnás-pirosas lett, a külső része kopogósra pirult. A tálaláshoz éles kés szükséges. Én az asztalnál vágtam fel, hogy a vendégek egyben is szemlélhessék a libanyakat. Köretnek bármi jó hozzá, én kacsazsírral könnyített krumplipürét gondoltam, csípős csalamádéval.
Jó étvágyat!





