10 éves volt a régi Fordunk. 180 ezer kilométer a futása. Azonban a saját életkorunknál fogva arra gondoltunk, hogy veszünk egy utolsó új autót az életünkben. A Ford Petrányi, aki márka szervízünk (Budaörs) azt javasolta, hogy cseréltessük ki a vezérláncot, amely 200 ezernél egyébként is kötelező, mert a régi autóért az újat – új lánccal - lényegesen olcsóbban adják..
Fizettünk mint a katonatiszt Mikszáth regényeiben. (A vezérműlánc aranyból készül.)
A másik javaslat az volt, hogy 200 ezernél jöjjünk újra, és szerződjük le a régi eladását a Fordnak, és vegyük az újat is Tőlük. Mint a birka fogadtuk el a Ford Petrányi új autókat eladó ügynökének (Baumgarten) a javaslatát.
Azonnal befizettük az új Ford Pumáért az eladási árat, és vártuk, hogy hogy mikor kapjuk meg az új autót.
Pontosan 200 ezernél megjelentünk a régi autóval az újért, ahol azzal leptek meg minket, hogy az új autó még gyártásban van. Kérik a türelmünket, Amíg meg nem kapjuk meg az új autót, addig használjuk szabadon a régit.
A szerződött határidő után 7 hónapig vártunk az új autóra – miután a teljes vételárat befizettük.
Végre eljött a régi és az autó cseréjének a napja. A Ford Petrányi azzal ünnepelte meg a jeles alkalmat, hogy a régi autót elvitték, de az új autót csak akkor kaphatjuk meg, ha 100 Ft-tal csökkentik a régi autó beszámítási árát, mert többet használtuk mint 200 ezer km-nél.
A régi autónkat elvették, az újat nem kaptuk meg: csak ha elvesznek tőlünk 100 ezer forintot.
Ennyi pénzért 5-ször oda-vissza kimehettem volna Ferihegyre és vissza taxival, de – így mulat egy magyar úr! - aláírtam a 100 Ft elvesztését igazoló papírt. cserébe kaptunk egy ígéretet (az ígérő neve Baumgartnernél), hogy az első kötelező szerviz költségmentes lesz.
Örültünk az új autónak! 4000 km-t felhőtlenül furikáztunk, ámde! Budaörstől 40 km-re a motor leállt, se kép-se hang. Szerencsére csak az M7 felhajtójánál blokkolt le, és a szerviz is megérkezett 30 perc múlva. A széttárt karú szervizes hívta az autómentőt, aki 1 óra múlva meg is érkezett és platón elszállította az vadonatúj autónkat a vásárlás helyére, amely a megerősített markaszervíz a Ford Petrányi volt. Kaptunk egy csereautót, és 7 nap után ismét beülhettünk az autónkba. A hibára azt mondták, hogy az egyik benzinadagoló volt.
Felhőtlen 2 hónap! Majd ismét leállt a motor az országúton! Gyakorlottan hívtuk a szervízt, gyakorlottan széttárta a kezét a szerelő, gyakorlottan jött az autómentő, gyakorlottan megkaptuk a csereautót, amely egy egész napig működött, majd ledöglött gyakorlottan. Az új csereautó 2 napig bírta hősiesen, mire megadta magát. Heuréka! Megjavították az úja Ford Pumánkat és azóta nem szorulunk csereautóra.
Ámdebár! kaptam postán egy levelet, hogy a Ford kötelezően visszarendeli az autónkat, mert általános hibaként a benzincső „kidörzsölődése” miatt javításra szorul. Szíves tájékoztatásul közlik, hogy forduljak sürgősen a márkaszervízhez.
Felhívtam telefonon a Ford Petrányit, ahol kaptam egy időpontot a javításra, amely alkalommal azt is kértem, hogy végezzék el az autónk vizsgálatát, amelyre azt a választ kaptam, hogy ez két dolog, és ez a vizsgálat csak a kidörzsölődésre vonatkozik. Ezt is megértettem (birka).
Újabb fejlemény: kaptam egy telefont, hogy a központ (?) nem adott alkatrészt a kötelező berendeléshez, ezért majd akkor kapok új időpontot a kötelező berendeléshez, ha kapnak alkatrészt. A tájékoztató személy arra is utalt, hogy a berendelő levelet nem ők (a márkaszervíz) küldték ki, hanem a központ.
Kérdésem: hol van a pénzem a márkaszervíznél vagy a központban?
Legújabb fejlemény: újabb levelet kaptam a Fordtól, hogy vegyek egy új Fordot…
