A szavazatok erejével ...

  A Népszava kérdésére Tóth Zoltán válaszolt.

http://nepszava.hu/cikk/1056550-valaszol-toth-zoltan-valasztasi-szakerto

Tunyogi László: Kedves új tavaszban hívők[i]!

 Nekem eddig nem sűrűn adatott meg, hogy ilyen rangos közönség előtt morfondírozhassak a magunk, értsd: a haza sorsán.

Magányosan éltem meg eddig a saját közéletemet, önként, négy fal közé zártam justisomat a murmurandisomhoz. Van ugyan egy határozott, mégis kecsesnek mondott mozdulatom, ahogy gombóccá gyűröm a Népszabadságot, ha olvasván a „nemzeti konzultáció” szóösszetételéig eljutok. Bele is rúgok olykor az ártatlan papírgombócba. Ordítozok. Felmenőket és nemi szerveket idézek. A jelzős szerkezetek maguktól jönnek. Finoman szólva nem a hókarú Nauszika viszi a prímet. Választékosan bájos nyelv a magyar. Romlok. Néha már a „nemzeti” szó is elég. Szegény Nemzeti Színház!... Vagy itt a halálbüntetés. „Ezzel még nem tettetek sokat!” – idézgetem fenyegető hangon a lánglelkűt, farkasszemet nézve a gyűrött arcúval, aki a lap első oldalán, hajtás fölött néz vissza rám. Ha pedig egy Habony nevű embernek látszó lényt látok a TV-ben, máris habozik a szám. Hogy másokról ne is beszéljek.

A négy falon túl azonban semmi nem látszik, nem hallatszik ebből az én privát, szabadidős puffogásomból. Ki gépen szállna fölébem – (az én, mint kulturális antropológiai táj: hagyjuk…), azt látná csak, mintha engem mit sem érdekelne az ezred sorsa. Én ugyanis magyar nemes vagyok, kérem szépen, vagy, ami még rosszabb, magyar ál-értelmiségi. Mintha. Vagy zsebmagyar. Mintha tényleg szíjat lehetne hasítani a hátamból, csak nemzeti színű legyen – ahogy a nemzet nagy költője mondja. De ha már hát, meg szíj, akkor látogassunk tiszta forráshoz: mintha meg sem érezném, ha szíjjal vernek örvénylő dühvel, mintha már annyira kemény vón a bőr a hátamon a sok veréstől. Vagy – örvénynél maradva: mintha hiába rúgnának seggbe, miközben saját síromat ásom is, mintha még akkor sem lenne elegem az egészből... Minthákból Dunát lehetne nálam rekeszteni, de már így is értve vagyok… Ilyen minthákkal van tele az ország, azt veszem észre. Ezért mintha hallgat.

Egy közbeszerzéssel foglalkozó negyedosztályú zenebohóc áll előttetek, aki ráadásul többnyire külföldre van szakadva. Aztán persze, mint a föl-földobott kő, újra meg újra jön az itt élned-halnod, ahogy a kollégák helyesen megírták.  

Így aztán ritka, az életemben, mondhatni kivételes esemény, ezért bennem némi izgalommal jár a nyilvános megnyilatkozás. Akkor is, ha előttetek, barátok előtt teszem. Ám hogy rögtön másra hárítsam a szólhatás felelősségét, ahogyan dicső nemzetünk illiberálisan inkorrekt keményen dolgozó nemtudommijéhez, (régebben polgárához) illik – ezennel pökhendin följelentem Kocsis Andrist, ő tehet ugyanis mindenről, kellett neki egy éve felelőtlenül fölemelni engem a porból és magas köreibe befogadnia!... Hasonló tényállást jelentek be egy Ágh Attila nevű közismert célszemélyről is, aki előre megfontolt szándékból, sanda módon megkörnyékezett és ártatlanságomat kihasználva rábírt, hogy legyek pótapja az ő édes gyermekének. Így lettem a Progress Alapítvány névleges alapítója. Közös gyermekünk ép és egészséges, a Cégbíróság lankadó figyelmét bizonyítja, hogy anyakönyvezve is lett már több mint egy hónapja. (Nagy tapsot kérek!)

Szóval, hogy szerintem miért élünk mi így? Nem ők, a nemzeti együttműködők, hanem mi, magunkban duzzogók. Miért néma ma ez a tartomány? És mit tehet ilyenkor egy alapítvány, ha már Progress a neve. Erről szeretnék beszélni.

Induljunk ki abból, hogy aki ma teheti, elindul innen. Máshová. Ha teheti, külföldön próbál megélni. Az út szabad – nem úgy, mint 1848-ban, vagy 1956-ban. Elhúznak innen, mint a szél. Ezért sem a pesti utcán forr a dal (a „nemzeti”), inkább magukat marcangolják, ki, ahol. Akik túl próbálnak lépni ezen a mai kocsmán, mert szabad ésszel nem akarják tovább adni a szolga ostobát. Nézzetek szét Londontól Vallettán át Sydneyig, bárhol! Jól képzett, diplomás, jó arcú magyar srácok és csajok csapolják a sörödet, takarítják a szállodai szobádat, szolgálják föl a vacsorádat. Haza vágynak, de ritkán járnak haza. És akkor sem közélnek, jönnek, de csak a család, a barátok miatt. Magánduzzognak, mint én, itthon is csak négy fal között. Maximum. Az orvosok a mérnökök, zenészeink kutatók – ha szakmájukban a legjobbak is, többnyire lenézik, alábecsülik odakinn. De tűrik, ha a fene fenét eszik, akkor is. Vagy ha cigánygyerekek potyognak az égből. Pedig nagyon sokan nem a pénz miatt hagyják el az országot! Azok is elmennek, akik itthon meg tudnának keresni annyit, hogy tisztes színvonalon megéljenek. Akiknek lenne pénzük lakásra, kajára, kocsira, és meg tudnának venni egy könyvet, vagy színházjegyet, ha kell. Még üdülni is el tudnának menni egy-két hétre. Ami elhajtja őket innen, az a totális modortalanság és az erkölcstelenség. Nem a pénz hiányzik nekik, hanem az erkölcs. Az taszítja ki őket innen: a tudatlanságból és félelemből táplálkozó dzsentroid pökhendiség és a huszadik századi diktatúrák szép emlékeit idéző pusztító agresszivitás.

Fejétől bűzlik az ország. De mennyire - és nincs, aki szellőztessen…

Aki a képedbe röhög, mert elhitted, amit egy napja mondott, az csak hitvány ember lehet. Hiteltelen. Aki pofozza a feleségét, az politikusnak is szemét. Aki belerúg a járókelőbe, ha lassan megy át az úttesten, az – közkeletű terminus technicusszal – egy nemzetet is kész rugdosni. Rugdossa is. Aki focira többet áldoz az adózók pénzéből, mint az éhezőkre, annak nincs erkölcse. Aki az adózók pénzét piramisjátékba fekteti, a hasznot magára költi, a veszteséget viszont mással fizetteti meg, arra már találjatok ti stigmát.    

Az ember vagy etikus, vagy nem. Nincs középút.

Egy parlamenti képviselőnek nemrégen hatvan jelző jutott eszébe az alávalótól a gengszterállamon át az ütődöttig. Kis hazánkban momentán nem a kétharmad, de nem is Felcsútdoboz hőse uralkodik, hanem a káosz, a széthúzás, a körkörös rettegés, és a tömény hazugság. Semmi sem az, aminek látszik.  Néró talán égő fáklyákról álmodik, Brutus és Cassius már egymásra találtak, a vazallusok keresik az egérutakat. Azért még közben kicsit kifosztanak, megaláznak és hülyének néznek minket. És korántsem biztos, hogy ez a végjáték. Ha veszítenek is, győzhetünk-e mi? Ma még aligha.

Kérdezhetitek: mi jogon hánytorgatom fel ezt épp előttetek?  Nem ti, éppen ti teszitek, tettétek talán a legtöbbet azért, hogy aki odafigyel rátok, aki hallgatja az egyetlen hallgatni érdemes rádióadót, aki olvassa az írásaitokat, hallgatja az előadásaitokat, megértse, mi folyik körülötte? Hogy ebből a hazugság gombócból, ami behálóz mindnyájunkat, kihámozza az igazság magját? Talán ti nem szenvedtek itthon éppen eleget? De igen. Az itthonlét elviselhetetlen kalandvágya tréfából lesújtó valósággá változott. Csút gyermeke jókedvünk nyarát sötét  téllé változtatta át. Fantázia legyen a talpán, ha előre látta ezt az elmútötévet.

Éppen ezért hozom szóba éppen Nektek. Mert úgy gondolom, azon nem lesz köztünk vita, hogy ma azok is, akik már a határainkon túlra szaladtak, de főképp azok, akik még ebben a hazában élnek, nemzedékek, szakmák, indulatok, érdeksérelmek, csöndben, egyre elkeseredettebben, de igenis keresik az utat egymáshoz. Most többé-kevésbé mindenhol erős bizalmatlanság mutatkozik a pártokkal, a politikával, a képviseleti demokráciával szemben. Nektek mondjam?... Az új formák viszont még nem látszanak. A civil struktúrák békés együtt munkálkodása… mintha ilyen irányt lenne jó venni. Mintha. Talán egy felsőház, vagy efféle, ahol a felséges nép, civil társaságok, akár szakszervezetek méltóztatnának üstöllést jól tökön rúgni az önérdekektől megmámorosodott politikusokat, akik zsebpénzükként szórják a közvagyont, vagy/és akik mint fészket, ütik le a demokrácia cseperedő intézményeit. Elkőne már egy kis rúgkapa… De mennyit érnek a mai demokratikusnak mondott ellenzéki pártok mozgolódásai? Válthatnak-e valaha kormányt, önmagukat és egymást marcangolva? Ennek megítélésére vannak itt nálam százszor illetékesebbek. Van-e a mai civil szervezetekben, mozgalmakban annyi tudás, erő, hogy új vezetőivé váljanak ennek az országnak? Nézzük meg, hogyan szerepelnek szónokaik? Hogyan kopik el a tömeg mögöttük! Hová lett a régi 48-asok virtusa? Hová az 56-osok elszántsága? Láttuk, mit hozott az ősz. Civilek százezreit vitte az utcára a düh, aztán csak tízezreket, ezreket, később már csak százakat… Mert hiányzott a szervezői rutin, tapasztalat, és egy program, vagy annak legalább az ígérete, hogyan fogunk valahogy kimászni ebből a szakadékból, amibe talán már perceken belül beleesünk.

 De még vannak ebben az országban – és nyilván külföldön is -  nagyon klassz és tehetséges, ambiciózus magyar fiatalok – meg vagyunk néhányan idősebbek is - akik készek és képesek is arra, hogy okos háttértanulmányokkal, online szolgáltatásokkal, képzésekkel, pályázatokkal is segítsék az öntudatra ébredő civil mozgalmak, szervezetek vezetőinek felkészítését a jövőre. Sziszifuszi meló, de e nélkül nem megy. Kérlek Benneteket, azon túl, amit amúgy is tesztek, abban a térben ahol éltek és dolgoztok, ahogyan tudtok, segítsetek nekik, nekünk! Ez a kis szellemi műhely akár az ország vezetésére alkalmas, következő nemzedék egyik fontos iskolája is lehet. Egy olyan nemzedéké, melynek végre a tetteik is igazolják a szavaikat – és viszont.

 Nincs mese, május 9.- én valamiféle győzelemről, a béke időszámításának kezdetéről kellene beszélni. Győzelmet kellene ma valami felett aratni, diadalt ülni, örülni, kerül, amibe kerül! Igaz, Kárpát-medence örökös ura a béke szót is harcra cserélte az újbeszéd-szótárban. Neki harcból is harcba kell mennie, csapatszemlére itt nincs idő. Ellensége az eddigi barátja, a hanyatló nyugat, a felségsértésig pimasz rongy civil összeesküvők, éhezőknek álcázott fogyókúrázók, rabló multik, uzsorás bankok, utcán csavargó ingyenélők, bevándorlók, úgy általában mindenki, aki visszamer pofázni neki. Durch Krieg zum Sieg, ahogy a művelt francia mondja, vagy, ahogy néhai nagyanyám százéves vasmozsarán ma is olvasható. És ebben a harcban épp úgy, mint az elmúlt 25 évben, benne vagyunk, te is, én is, mindannyian. No, nem azért, mert aki magyar, vele kell, hogy tartson, hanem, mert minden ostrom szedi az áldozatait. Megsarcol, fosztogat, meggyötör. Hogy a munkahelyedtől foszt meg, vagy a vagyonodtól, a barátaidtól, a hazádtól, a hitedtől, a reményeidtől, az egészségedtől, vagy netán az életedtől, - tessék egyéni leltárt készíteni.

 Nézzünk körül. Számunkra nem hogy győzelem nincs sehol, sereg sincs, amivel ma bárhol győzelmet arathatnánk. Ha magunkba szállunk, ott, ott belül… ott talán igen! Ha legyőzzük a közönyt, defetista önmagunkat, a csüggedésünket! Ha meggyőzzük a jobbik énünket, hogy nem kell egyenként a levesbe mennünk, nem kell szégyellni magunkat lassan bárhol a világban – az máris győzelem! Talán a legnagyobb, ami ma elérhető…

 A kormány készül a választási törvény módosítására. Lázár János miniszter tagadja a Népszava állításait. „A kormány minden intézkedését azzal kezdi, hogy tagadja.” – mondta Tóth Zoltán a Népszavának.

 „Az átszabott rendszer lényege az lesz, hogy a legtöbb szavazatot elért (egyetlen) párt helyett, a kettő legtöbb szavazatot elért pártot premizál majd a választási törvény.” A demokratikus ellenzéknek nem kedvez ez a rendszer sem, mert a jelenlegi helyzetben a két legtöbb szavazatot elérő párt a Fidesz és a Jobbik volna…

 http://nepszava.hu/cikk/1056569-ujraszabhatjak-a-rendszert

MEGHÍVÓ

2015. május 13-án, szerdán 17 órakor a Budaörsi Könyvtár Olvasókörében főpróbát tartunk.

Örkény István egyperces novelláiból.

A főpróba célja, hogy eredményesen tudjunk szerepelni a mozgássérültek számára rendezett

SÁRKÁNYHAJÓ VERSENYEN,

2015. MÁJUS 20-ÁN, SZERDÁN, SUKORÓN.

Kérjük az Olvasókör tagjait, hogy hozzanak magukkal egy-egy kötet Örkény egypercest, hogy a felolvasáson mindenki a saját példányából tudjon olvasni.

A Budaörsi Olvasókörbe új tagok jelentkezését is várjuk a Könyvtár honlapján

http://www.budaorskonyvtar.hu/kapcsolat.php

Olvasókörünknek a honlapján és fb oldalán is lehet jelentkezni.

http://olvasokor-budaors.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/groups/1580145892197093/?fref=ts

Az Olvasókörünk következő rendezvényére 2015. június 9-én, szerdán kerül sor. A vendégünk várhatóan Spiró György lesz. Az olvasásra ajánlott könyvet közösen fogjuk kiválasztani

2015. május 13-án, szerdán, 17 órakor a Budaörsi Könyvtárban (Károly király u. 20.)

Spiró Györgyről itt olvashat: http://hu.wikipedia.org/wiki/Spir%C3%B3_Gy%C3%B6rgy

Filipszky István, a könyvtár igazgatója                                                  Tóth Zoltán, az Olvasókör vezetője

 „Mit főzzünk? Válassz! A fakanálnál Tóth Zoltán!” A választási szakértő és szakács minden héten hallgatható a Rádió Bézs műsorában. 2015. március 10-e óta minden kedden 13-14 óra között egyenes adásban, az ismétlés minden kedden 22-23 óra között hallgatható meg.

 A műsor szereplői Buday Péter sztárszakács, Bíró Kriszta színésznő, Galkó Balázs előadóművész, Bátri Mária dietetikus, Kelemen Tibor vendéglős, és … sokan mások. A zene Bee Gees, Beatles, Koncz Zsuzsa, és …sokan mások.

http://www.radiobezs.hu/radiobezs/dr-toth-zoltan

Hallgassuk meg innét újra!

A Klubrádió Mandátum c. műsorában az 1989. évi népszavazásról beszéltem. Az adás után volt egy hallgató, aki kétségbe vonta szakmai hozzáértésemet a népszavazás tényeit illetően. A konkrét kifogást az jelentette, hogy az első kérdés, az nem a köztársasági elnök választásának a módjáról szólt, hanem az időpontjáról. Kerülendő az értelmetlen vitát, mindenki eldöntheti az eredeti szavazólap képe alapján, hogy miről szólt a kérdés. (Javasolom az apróbetűs rész elolvasását is.)

Számomra nem érthető, hogy egy ténykérdés vitájába miért kell bevonni olyan elemeket is, amely sérti az ember méltóságát. Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen vagyok a szakterületemen. Mindenki hibázhat. Most a kommentelő hibázott. Régi apróhirdetésekből idézek: "Kalandorok kíméljenek!"

Mi az étel neve?

                Erkélyi pálcás csirke – zöldekkel.

Hol sütögethetünk?

                Erkélyen, teraszon, udvaron, kertben, végső soron a konyhában.

Miben süthetünk?

                Elektromos, faszenes, fafűtéses vagy bármilyen sütőedényen süthetjük meg a sütnivalónkat. Eső esetére gondoskodjunk esernyőről az sütőedény védelmére!

Miből sütögethetünk?

Kockára vágott (bőrtelenített) csirkemell, kolbász karika, gomba cikk, uborka kocka, zeller csík, berlini fehérrépa karika, zöldpaprika lapka, karikázott vöröshagyma. Külön kívánságra füstölt szalonna hasábok.

Mivel fűszerezhetünk?

Só, őrült bors, fokhagymapor mindenkinek rendelkezésére áll.

Hogyan készítjük elő a sütést?

Az uniós alapelv általában a sajátkezűséget javasolja. Közismert ugyanakkor az a tény is, hogy vannak, akik nem szeretik a sajátkezűséget. Számukra egy másik (kisegítő) uniós alapelv alkalmazható: „Más kezével is lehet sütni!”, az önkéntesség elvének a betartásával.

Akár az „önkezűség”, akár a „más kezével” elvét alkalmazzuk, de a csirkemell kockákat és a darabolt zöldségeket egy hurkapálcikára kell felhúzni, átdöfni, átszúrni, rávarázsolni – kinek hogyan sikerül.

Hogyan pácoljuk az erkélyi pálcás csirkét?

                A felnyársalt (hurkapálcikára felfűzött) húsokat és zöldségeket egy nagyobb tepsiben elhelyezzük. A pácot előre összekeverjük: joghurt, kevés mustár (esetleg helyette citromlé), sok-sok majoránna, kevés só. A pácot ráöntjük a pálcás csirkére, úgy hogy minden pálcás hús-zöldség elmerüljön benne. Legalább fél órát áztatjuk a jövőbeni süttetményt.

Hogyan süssünk?

                A pácolt pálcás csirke-kolbász-szalonna-zöldség költeményünket a tűzforró sütőedénybe helyezzük, és hirtelen félreugrunk, hogy a kicsapó olaj a mögöttünk állókra essen. Lefedjük az edényünket, és kisebbre vesszük a hőt. Néha egy fakanállal tologatjuk a süttetményünket, és ne ijedjünk meg, hogy a joghurtos pác gyorsan feketedik. Rövid idő kell sütéshez, mert a csirke gyorsan sül! Az elkészült erkélyi pálcás csirkét egy tálba szedjük és ráöntjük a maradék pácot, szószként. Figyelmeztetés! Egyes éhesek gyorsabbak, mint a szakács, és a már megsült hurkapálcikát előbb kiragadják, mint ráönthetnénk a szószt. Lelkük rajta, úgyis finom!

Hogyan együk meg a süttetményünket?

Mielőtt a hogyan kérdésre válaszolnánk, tegyünk fel egy előzetes kérdést! Megegyük-e a süttetményt? Erre a kérdésre mindenki csak saját maga tud válaszolni! Miután az inputot saját kezűleg vittük be, és az output megszemlélése megtörtént: döntsünk. Ha a szemletárgy megtekintése bizodalmat keltő, akkor faljuk fel. Ha nyers maradt a sütés után, akkor pótsütésre is van lehetőség. Ha fekete és füstöl, akkor javasolt a kukába való kézbesítés, de újabb projekt nyitányon is gondolkodhatunk?!

 Aki porcelán étkészletből kívánja a süttetményét elfogyasztani, annak javallt a családi porcelán étkészlet előszedése a láda mélyéről. Aki beéri a családi (egyszerűsített) közbeszerzési pályázat útján biztosított műanyag étkészlettel, annak keveset kell mosogatni!

Aki nem szereti az erkélyi pálcás csirkét - zöldekkel, az főzhet másik főételt. Mindenki hozhat előételt, utóételt vagy desszertet, alkoholos vagy mentes italokat.

 Mindenkinek jó étvágyat az erkély partira!

 A Klubrádió Mandátum c. műsorában (szer. Szentpéteri Nagy Richard) Tóth Zoltán a választási igazgatás rendszerváltás utáni történelméről beszél, majd Hubai László a Horthy korszak választási igazgatási rendszerét ismerteti meg a hallgatókkal. A műsor harmadik részében a választások nemzetközi megfigyelésének a módszereiről és szervezeteiről (ENSZ, EBESZ, stb.) kapunk tájékoztatást Tóth Zoltán, majd a negyedik blokkban Hubai László ismertet meg bennünket az 1939. évi magyarországi választások visszaéléseivel.

http://www.klubradio.hu/index.php?id=205%23c

1. rész 6 perctől végig

2. rész elejétől végig

3. rész elejétől 1,20-ig

2013. május 1-jén a Városligeti Nagyréten találkoztak Tóth Zoltánnal a 2014 évi választások szavazatszámláló bizottságainak a tagjai.

2014-ben három választáson dolgoztak a szavazatszámlálók: az országgyűlési, az európai parlamenti, majd az önkormányzati választáson.

2015. május 1-jén ismét lehet találkozni, mert Tóth Zoltán választási szakértő várja a szavazatszámláló bizottságok tagjait élménybeszámolóra. Ki milyen tapasztalatot gyűjtött a 11 ezer szavazókör valamelyikében?!

2018-ban ismét országgyűlési választások lesznek. Hogyan készüljünk fel rá?

Beszéljük meg a Népszava sátorban, 2015. május 1-jén, 10-11 óra között!

Petőfi Sándor utca - Ady Endre utca csapata

A főzőversenyen mindig és mindenki türelmetlen. A csapatok idegesek, hogy jó helyet kapnak-e a főzéshez? A csapatvezető még elszalajt valakiket valamiért, mert elfelejtkeztek több dolgokról is. A nézők már azonnal szeretnének enni, mielőtt még elkészül az étel. A zsűri mielőbb szeretne bírálni, mert egy másik zsűribe is kell még menni, még ma…A szervezők az órát nézik, hogy a mikor lesz már vége…? Az éhesek már bográcsról - bográcsra járnak, hogy mikor lehet kóstolni bárhol és bármit! A szomjasaknak saját poharuk van, amit a nyakukba akasztva hordanak, hogy mértékkel és tartózkodással olthassák szomjúságukat: mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt.

Egyedül a szakács nyugodt. Úgy állította össze a menüt, hogy az éhesek azonnal kapjanak (valami keveset), a szomjasaknak adatik 40 csepp (életmentés), a nézők olvashassanak valamit (ezt a receptet), a zsűri kapjon bájmosolyt és ígéretet a gyorsaságra, a szervezők tudják meg, hogy mindjárt elered az eső és mindenki hazamegy 10 perc múlva. Legjobban az éhesek járnak, hiszen a szakács készített előételt!

Előétel

Sült gomba medvehagymás krémsajttal. Közepes kalapméretű gombákat válasszunk. Kitörjük a gombák törzsét, úgy hogy a kalap sértetlen maradjon. A gombakalapokat olaj-vaj kavarékban lassan sütjük, úgy, hogy a kalap felfelé legyen nyitott (így benne marad a gomba leve). A félig megsült a kalapokat feltöltjük apróra vágott medvehagyma – krémsajt – fehérbors keverékkel. Lassan sütjük tovább a töltött gombát, majd hirtelen felfaljuk. Ügyeljünk rá, hogy a vendégeknek is jusson belőle, sőt a zsűrit is kínáljuk meg!

Főétel

Minden paprikás-krumpli hasonlít egymáshoz. A lényeg a krumpli (burgonya), zsír, hagyma és a pirospaprika. Mindezek az alapanyagok elengedhetetlenek, ha bárhol a világon paprikás-krumplit akarnak főzni. Ezután következnek a kiegészítések regionális – családi szokások szerint. Indíthatjuk a főzést füstölt szalonnával, befejezhetjük csipetkével – a szakács ízlése szerint.

Miben tér el a többi paprikás-krumplitól a Petőfi Sándor – Ady Endre utcai módra készült étel?

Először is a szakácsok személyében: a nagyszülőkkel együtt szakácskodik négy unoka is. Másodszor a paprikás-krumpli leve tejből készül és nem vízzel. Egyébként a hagyományos recepthez igazodik.

Bevásárló lista 10 személyre: 3 kg krumpli, 0,5 kg hagyma, 0,2 zsír, 1 kg kolbász (amilyenre telik a pénztárcádból), 1 db paprika, 1 db paradicsom, pirospaprika, só, 1 liter tej.

Főzés: 12 literes lábasban (bográcsban) felteszed a hagymát pirítani, majd az 1 db paprikát és paradicsomot. Lehúzva a tűzről beleteszed a pirospaprikát és gyorsan kevergeted, hogy meg ne égjen. A kolbászt, valamint hámozott és tetszés szerinti formára vágott krumplit beleteszed a lábosba, felengeded annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózod, és lassan forralod. Ha már majdnem puha a krumpli, akkor beleteszed a tejet és nagyon lassan forralod. Kóstolás után valószínűleg utána kell sózni, mert a tej édeskés ízűvé teszi az ételt. Erős paprika utólag és ízlés szerint!

Az étel jellege: egytálétel, amelynek hosszú leve van. Az étel színe: a piros teteje alatt fehér-rózsaszín lében fehér krumpli és barna-piros kolbászok kelletik magukat. Az étel származása: egy kereszteződésben született a budaörsi paprikás-krumpli: Egyik ágon a Viharsarokból származik, ahol a szegényparaszti (földművelő) és kubikus (földmunkás) világ a hagyományos magyaros alapanyagokat használta. Mai földrajzi területként a Körösök vidéke, Békés megye jelölhető meg. A másik ág a Mezőség (Fejér megye), a Székesfehérvár-Dunaújváros közötti területek, amelyek Mária Terézia óta sváb betelepítésekkel gyarapodtak, és a tejes, aludttejes habarásokat és a krumpli sokféle használatát tanította a meg a háziasszonyoknak, szakácsoknak.

A budaörsi főzőversenyen szurkolóként részt vesznek a „Budaörsi Olvasókör” résztvevői is. Aki a civil mozgalmunkhoz csatlakozni kíván, itt jelentkezhet: https://www.facebook.com/groups/1580145892197093/?fref=ts

A budaörsi paprikás krumpli készítéséről megnézhet mindenki egy videót is, amely a 2012. év budaörsi főzőversenyen készült:

http://tothzoltan.blog.hu/2013/05/16/szamoljuk_egyutt_a_bogracsban_a_kolbaszkarikakat

Desszert

Mindig vannak elkésők minden programról. Ha már annyit késtek, hogy a főételből sem jutott nekik, akkor még mindig elérhetik a desszertet. A nektarin dzsemet (jammot, lekvárt. chatnit) 2014 őszén készítettük feleségemmel közösen a kertünk termett nektarin barackokból. A dzsem nem tartalmaz hozzáadott cukrot, de egy kis pohárban, kiskanállal lehet megenni.

Várunk minden szurkolót!

Tóth Zoltán, http://tothzoltan.blog.hu