A szavazatok erejével ...

Virágot vittünk a pedagógus sztrájk kezdetén az unokám iskolájához (is). Szolidárisak vagyunk a tanárokkal, a diákokkal és a szülőkkel! A virág mindenkinek szól, azoknak a nagy-és dédszülők nevében is vittük, akiknek még telik egy csokor virágra.

A Reáltanoda utcai gimnáziumban érettségiztünk sokan. A mai országos sztrájk kezdetének napján elsőként vittünk virágot szolidaritásból a régi tanárok és iskolatársak megbecsülésére és jelenlegiek támogatására.

A hatalom ellenében nevelni az új generációt méltó hivatás a tanároknak, jó lehetőség a diákoknak és a jövőbe látása a szülőknek. A héttérben ott állnak a nagy- és dédszülők, akik már csak drukkerek: "Értetek vittük a virágot!"

Titkos kitüntetés/ek

A feleségem nézi az Endeavour (Oxfordi gyilkosságok) c. sorozatot az „EPIC drama” elnevezésű (41.) TV csatornán. 50 percig nem figyelek a történetre, azonban megüti a fülemet a következő szöveg, amelyet a narrátor mond: „A kitüntetés ténye - amelyet Nagy Britannia királynője adományoz Önnek - nem hozható nyilvánosságra”.

Elsőre csak áthaladt az agyamon – a két fülem között - az információ, azonban a TV nézést követő vacsora közben megkérdeztem a feleségemet: „Jól emlékszem: nem engedtek be Téged az első szabad parlamenti választás után a kitüntetési ünnepségre?” (1990. április valamelyik napján.)

Rövid múltba merülés után rekonstruáltam (újjáépítettem) az agyamban a történetet: három évig dolgoztunk éjjel-nappal az első szabad választás (1990) előkészítésén. 10 választási rendszerre vonatkozó törvényjavaslatot készítettünk, bejártuk az országot a törvénytervezetek társadalmi vitáján (akkor még voltak ilyenek), végig dolgoztuk a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat, előkészítettük a végső törvényjavaslatot, lektoráltuk a Magyar Közlönyben megjelenő 1989. évi XXXIV. törvény szövegét. Mindezt a kolléganőmmel Szilágyiné dr Farkas Zsuzsával csináltuk irányítói pozícióban. Nagyon sok segítőnk volt: a korabeli miniszterelnök, az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter, az őt követő megbízott belügyminiszter, az igazságügyi minisztérium jogalkotásért felelős vezetői, a kormyzati és az ellenzéki pártok szakértői, az a népességnyilvántartás vezetője, a rendszerváltást támogató egyes jegyzők, egyes informatikai vállalkozók.

Három év minden hónapja, napja és órája munkával telt. Már a szabad választást követő végső eredmény publikálásán dolgoztunk, amikor egy váratlan telefonhívást kaptam a Személyügyi Főosztály vezetőjétől, hogy kitüntetési ünnepségre azonnal menjek a megbízott belügyminiszter szobájába, és vigyem magammal Szilágyiné Farkas Zsuzsát is. A kiegészítés: „Házastársat nem lehet hozni”. Zavaromban felhívtam a feleségemet, aki kapásból azt mondta: Kitüntetést kapsz/kaptok! 1990. április 20-a volt.

A kolléganővel együtt mentünk a miniszteri dolgozószobába, ahol mintegy 5 percig topogtunk, mint a ló a hidegvízben, mert a megbízott belügyminiszter egy kicsit váratott minket, de őt (és minket is) váratott még tovább a Személyügyi Főosztály vezetője.

A Személyügyi Főosztály vezetője a következőket mondta: „A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a Magyar Köztársaság egyszer adományozható Csillagrendjét adományozza a demokratikus választásokért kifejtett tevékenységéért Dr Tóth Zoltánnak és Szilágyiné dr Farkas Zsuzsának. A kitüntetéseket a belügyminiszter nyújtja át.” A megbízott belügyminiszter egy kézfogás közben átnyújtotta a kitüntetést és egy borítékot, majd egy gyakorlott mozdulattal jobbra nézett, ahonnét a Személyügyi Főosztály osztályvezetője egy-egy pohár pezsgővel lépett elő.

Kifelé menet a Titkárságon alá kellett írni egy papírt, hogy a kitüntetést és 2 heti fizetésünknek megfelelő pénzt átvettük, valamint elismerjük, hogy a kitüntetés nem sajtónyilvános.

Visszamentünk az irodánkba, ahol az az üzenet várt minkettőnket, hogy a házastársaink várnak minket a Belügyminisztérium melletti épület földszintjén levő kínai étteremben (mai Four Seasons Hotel).

Nagy volt az öröm mind a négyünk részéről! Később sajnálattal állapítottuk meg, hogy a Magyar Köztársaság Csillagrendjének kitüntetésével járó 2-2 heti bér nem fedezte a kínai éttermi fogyasztásunkat.

Nem csüggedtünk: ÉLJEN A RENDSZERVÁLTÁS!

A Kitüntetés leírása:

Adományozó: A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke

Az igazolvány aláírója: a Magyar Köztársasági Elnök hivatalának a vezetője

A kitűző: Kossuth címer

A kitüntetés: Piros függőtartón arany sugarak között a Kossuth címer

„A magyarság már világnemzet”[i]

„A magyarság már világnemzet” tudtuk meg a magyarság hírharsonájából. A sületlenségről tudósító kormányzati szolgaújság szép és lelkes cikkben adja a magyarság tudtára, hogy minden fronton győzelmeket arat a magyarság! A világ legtöbb országában lelkesen támogatja a magyar kormányt a helyi magyarság. Nagyon köszönjük, hogy egy magyarkodó és a magyarság világnemzetségét éltető újság mindenki tudtára adja, hogy a magyarság már világnemzet!

A kocsmai hőzöngés szintjét sikerült kormányzati szintre emelni. Ehhez gratulálunk! A királyi televízió máris átvette a stílust és a német focibajnokságban szereplő egyes magyarok (pl. Krumpli Jenő) győzelméről tudósít, amelyben Krumpli Jenő csapatának nevezi a német csapatot, a német csapat nevének megemlítése nélkül.

Szerény javaslatok „A magyarság már világnemzet” program továbbfejlesztésére: a magyarság a vezetője az európai nemzeteknek!; a magyarság a világ vezető ereje!; megindultak Nyugat-Európából a migránsok Magyarországra munkát vállalni; az USA-ból milliós hullámban jönnek haza magyarok építeni Magyarországot.

Sic itur ad astra!