Tóth Zoltán: Visszarévedés a múltba és újítás a jövőért
- Politikai innovációk (2010-2023) -
A tömegpártok 100 éves története a végéhez ért. Másként történt ez Nyugaton (amit nem pertraktálunk most) és Keleten. Kelet-Európában az 1990-es évek elején történt rendszerváltásokkal megsemmisültek a kommunista és munkáspártok, helyükbe a plurális, sokpárt-rendszerek léptek. Az új pártok azonban nem tudták felépíteni a korábbi állampártok tömeges párttagságát, hanem a versenyre épülő választási rendszerek miatt a szavazóbázis szélesítésére törekedtek a média segítségével, és a pártok nem mentek ajtóról ajtóra, nem mentek a nép közé, nem szerveztek szabadidős vagy családias programokat . Így szükségszerűen elveszett a pártok mozgalmi jellege. A választások után általában koalíciós kormányzás kényszere jött létre, amely az érték- és érdekellentéteket jelenítette meg a kormányzati rendszerben, amely tovább darabolta a pártok szavazóbázisait. A koalícióba kényszerült pártok politikusai együttműködési képessége -önérdekeik miatt - megszűnt. Ez a hiba a politikusok bűne, nem a szavazóké. A 2000-es évek elején azok a pártok tudták szélesíteni tömegbefolyásukat, amelyek képesek voltak a mozgalmi jellegüket megerősíteni azzal, hogy a civil szervezetek útján terjesztették értékrendszerüket, amelyek a kormányzati hatalom birtokában egzisztenciális függőségi helyzetbe hozták a szavazóbázist, és a gazdasági életben az állami eszköztár széles körét alkalmazták saját köreik monopolhelyzetbe hozásáért. Az 1990-es években kialakult plurális többpárt-rendszert fokozatosan felváltja a 2010-es évekre az állampártok újbóli létrejötte Kelet-Európában.
Az új állampártot Magyarországon a Fidesz alakította ki az 2010-es győzelmével, amely új alaptörvénnyel, kétharmados parlamenti támogatásával az ad hoc törvényhozás demagóg módszerével, a jogállamiság lebontásával, a választási törvények érdek alapú sorozatos módosításával, az Európai Unió anyagi támogatásával egy új oligarcha réteg kialakításával 3 millió szavazóra stabilizálta a szavazóbázisát. A Fidesz számos politikai (horthysta és kommunista) megoldást hozott újra létre, pl. a közjogi hatalom végletes centralizálása, az állampárt létrehozása, a közpénzekkel finanszírozott választási kampány, a bevett egyházak és állam összeboronálása, az álcivil szervezetek ezreinek a létrehozása és finanszírozása, a kormányzóképesség nemzetközi demonstrálása, az oktatási és egészségügyi rendszer privatizálása, a profi sport állami szponzorálása, a kulturális elit lecserélése. A történelmi visszarévedés a vármegyékkel, a járásokkal az antiszemita kultúra felélesztésével valósult meg. A Rákosi korszak politikai „szalámi” taktikájával képes volt a pártok elitjeit (MDF, KDP, Kisgazdák, Jobbik) magába vonni és a tagságát a szavazóbázisába olvasztani. Megszűnt a sajtószabadság. A KESMA uralja a nyomtatott sajtót, a kormánypárt az elektronikus médiát. A reklámpiac 85%-a az állampárt kezében van. A Fidesz a média uralom és a szavazóbázis egzisztenciális függőségének megteremtése mellet a civil szervezetek útján tudta bővíteni a szavazóbázist. A Fidesz jelenlegi új politikai innovációja a kétpárt-rendszerű pártrendszer kikényszerítése, amelynek az az értelme, hogy esetleges Fidesz választási vereség esetén az országgyűlésben csak akkor jöhet létre a mai ellenzék kétharmados többsége, ha a mai ellenzék nagy többséggel győz, legalább 20%-kal. 2024-re ez látszik megvalósíthatónak. A DK partnernek tűnik a kétpárt-rendszer kialakításában, a kormányzati pozíció reménye nélkül is. A kétpárt-rendszer létrehozását a Fidesz álcázza, a többpárt-rendszer látszatát a kamupártok finanszírozásával fenn akarják tartani.
A jelenlegi ellenzéknek gyengesége, hogy kevés a pártok által közösen elfogadott politikai innováció. Ha mégis elfogadnak egyet-egyet, akkor nem úgy fogadják meg, ahogy az sikerrel kecsegtetne, hanem átalakítják a szakmai javaslatot, csűrik-csavarják, majd kudarcba fullasztják. Nézzünk néhány példát.
Az előválasztás politikai eszközét - 7 évig tartó vita után - 2019-ban próbálták ki az ellenzéki pártok. A fővárosi új főpolgármester pozícióját már ezzel a módszerrel készítették elő, és a szavazók többsége elfogadta az előválasztás győztesét a hivatalos választáson is. 2021-ben az ellenzéki pártok az országgyűlési választásra készülve elfogadták az előválasztás átfogó alkalmazását. Azonban pártelnökök mellőzték a szakértőket a megvalósítás folyamatában, és hiányosságokat az eseti pártelnöki politikai kompromisszumokkal helyettesítették. Ez is oka volt annak, hogy a Fidesz – sok más tényező mellett - kétharmados többséget tudott elérni a hivatalos a parlamenti választáson. Az ellenzéki pártok többsége jelenleg is szidalmazza az előválasztás intézményét, és nem az általuk elkövetett hibákat elemzik. A legfőbb hiba az volt, hogy a „miniszterelnököt” jelölhetett minden egyes párt, így az előválasztás nem a pártok közötti erősorrendet mérte meg, hanem a választók hiedelmét a személyi alkalmasságról. A helyes megoldás az lett volna, ha a pártok a pártnevekkel és programokkal versenyeznek, hogy a pártok támogatottságát lehessen megmérni, ehelyett „névsor-háború” alakult ki. További lényeges hiba, hogy a „miniszterelnök-jelölt” megnevezést a köztársasági elnök ítéli oda, és nem a pártok jogosultak rá. A Fidesz törölte azt a szabályt, hogy a köztársasági elnök a legtöbb szavazatot elért pártot kéri fel kormányalakításra. Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök bárkit felkérhet miniszterelnök-jelöltnek. A kisebbségi kormányzás az európai kormányzati rendszereiben közismert intézmény, sőt Magyarországon is (Bajnai kormány). Az előválasztás során a közvélemény helyeselte, hogy pártvezérek közül lehessen „fővezért” választani, holott a demokratikus megoldás az egyszemélyi vezetés helyett a „kollektív” vezetés megvalósítása, amely koalíciós pártok között csak pártvezetőségek együttműködésén alapulhat. Az új politikai rendszer létrehozása nem a fővezér (későbbi diktátor) vezényletével kell kialakulnia, hanem a legkisebb közös többszöröst képviselő és megvalósító (fragmentált) politikusok demokratikus együttműködési képességén.
A médiaszabadság újjászervezése keretében hasznos gondolatnak ígérkezett az ellenzéki pártok médiafelületének a létrehozás (pl. 2019-ben a Budapest Tv). Azonban a hirtelen irányváltással minden ellenzéki párt a saját média megteremtésén munkálkodik, így a minden pártmédiát a saját támogatói kör fogyaszt, így nem tud bővülni az olvasók/nézők/hallgatók tábora.
A feltétel nélküli Alapjövedelem az ellenzéki gazdasági szakértők felvetése volt a 2022. évi választási kampány megindulása előtt. A javaslat lényege az, hogy a társadalombiztosítás rendszerében minden állampolgár egy meghatározott összegű – feltételek nélküli – állami juttatásban részesüljön. A javaslatot – egyetértés hiányában – a pártelnökök nem tették be a közös kampányba, így a vita lassan felőrölte a támogatók erejét, és már csak néhány civil szervezet és könyvtárak őrizik emlékét.
Az árnyékkormány létesítésének a gondolata is a politikai innovációk sorába tartozik. Pozitív tartalma arra utal, hogy az ellenzék képes felkészülni és bebizonyítani „a kormányzóképességet”, továbbá a média kikerülhetetlen témája legyen „az árnyékkormány üléseinek a napirendje”, valamint a választók rendszeres információt kapjanak az ellenzék folyamatos és érdemi munkájáról, illetve stabil humánerőforrás alakuljon ki a szakpolitikák képviseletére a választók és média számára. A negatív tartalom azonban az, hogy az árnyékkormány tagjai az ellenzéki pártok egyeztetése nélkül, és csupán egyetlen párt színeiben jött létre, amely hitelteleníti az ellenzéki összefogás szándékát és valószínűsíti a DK kétpárt-rendszerben való érdekeltségét.
Az ellenzék kizárólag Budapesten és néhány városi önkormányzatban gyakorol közjogi hatalmat. Ez az ellensúly – a belső megosztottságuk és a kormányzati ellenszél miatt – nem jelentős. A magyar parlamenti ellenzék az Európai Parlamentben súlytalan, a Bizottságban nincs képviselője. Az ellenzék számára nem lehetséges a régi tömegpárti módszerhez való visszatérés, és nem járható út a jelenlegi kormánypárttal való együttműködés keresése sem. Az ellenzéki szavazóbázis létszáma – egyelőre – 1,2 – 1,5 millió között imbolyog, és nem tudja növelni szavazóbázisát a Fidesz népszerűségének a csökkenéséből sem.
Az ellenzék térnyerése államjogi, jogszabályi, demokratikus választási úton egyelőre nem lehetséges, a változatlan politikai stratégia és taktika nem vezet eredményre.
Új politikai innovációra van szükség.
A médiaszabadság megteremtése megelőzi a szabad választásokat. Történelmi tapasztalat, hogy minden rendszerváltást megelőz a szabad sajtó megteremtése. Az ellenzéki pártok mellől hiányzik a média-szakértők bázisa, akik nem a pártsajtó megteremtésén, hanem egy független ellenzéki média platform létrehozására tennének javaslatot. (Ilyen szakértők, civil szervezetek vannak, de nem hasznosulnak.)
A választásokra a jelenlegi ellenzék számára a szavazótábor bővítése változatlan politikai stratégia és taktika mellett – elvileg - a következő lehet:
Fidesz szavazók átcsábítása,
Bizonytalan pártválasztók megnyerése,
Nemszavazók behúzása.
Ez nem működik! Már kipróbálták.
Egy másik alkalmatlan út:
A magyar gazdaság és pénzügyi rendszer hirtelen összeomlását követő népfelkelés
Egy harmadik alkalmatlan út:
önálló pártlisták indítása az eu parlament magyarországi tagjainak a választásán.
Az új politikai innováció alapjai:
az Alaptörvényben biztosított emberi és politikai alapjogok által biztosított önszerveződés, az együttműködés teljes elutasítása a jelenlegi kormánypártokkal és az általuk irányított állami szervekkel.
a szabad sajtó közös létrehozása, amelynek anyagi feltételeit a világ független, szabad média tulajdonosai teremthetik meg.
egy új társadalmi szövetségi rendszer kialakítása szükséges belpolitikailag, amelyben az együttműködő ellenzéki pártok maguknak tartják fenn a jogot egy általános társadalmi, gazdasági és politikai stratégia integrálására, azonban a szakpolitikai koncepciók, stratégiák és taktikák kidolgozását a civil szervezetekre bízzák. Az együttműködő civil szervezeteket médianyilvánossággal és infrastruktúrával támogathatják a pártok.
a civil szervezetekkel való kapcsolat fő üzenete egyrészt a társadalmi szolidaritás, másrészt az együttműködés elve legyen.
közös lista létrehozása az eu parlamenti választáson, amely a mandátumok maximalizálásával előnyben részesíti a közös listán induló pártokat az önálló listákkal szemben. (A közös lista mandátumszerzési feltétele 5%, függetlenül a rajta szereplő pártok számától.) Azonban a közös lista állításának politikai előfeltétele, hogy a jelenlegi pártelnökök között jöjjön létre egy bizalmai kapcsolat egy politikai szerződésben. Ez a szerződés garanciát ad arra, a választási napi exit pool, (vagy közvéleménykutatás) eredménye alapján a pártok a valós teljesítmény alapján - az általuk elért szavazati arányuk alatt - visszaléptetik a közös listán szereplő jelöltjeiket. Ezzel a módszerrel megszűnik a közös lista „névsor háborúja”. A megoldáshoz azonban a pártelnökök közötti bizalmi kapcsolat létrehozás szükséges. (Ami jelenleg hiánycikk.)
Fontos tanulság az ellenzéki pártoknak:
a sajtószabadság saját erőből való megteremtése a legfontosabb feladat.
a civil szervezetek tagjait nem pártaggá kell beszervezni, hanem ügyek támogatójává.
a civil szervezetekkel való új kapcsolati rendszert a választási kampány fő témájává kell tenni.
a civil szervezetek mozgalmi jellege bővítheti a szavazóbázist.
A szakértőket nem konkurenciának kell tekinteni, hanem olyan embereknek, akik egy-egy résztémához mélyebben értenek. A politikusok tudásának a többlete a több mint 100 szakpolitika integrációjában, egy közös társadalmi alternatíva felmutatásában és a kampány irányításában kell megnyilvánulnia.
A politikusok tanulják meg a koalíciós politikusokkal a kompromisszum kötés tudományát, és az együttműködés módszereit a szakértőkkel.
Nagy feladat és sok munka lesz!
