Titkos kitüntetés/ek
A feleségem nézi az Endeavour (Oxfordi gyilkosságok) c. sorozatot az „EPIC drama” elnevezésű (41.) TV csatornán. 50 percig nem figyelek a történetre, azonban megüti a fülemet a következő szöveg, amelyet a narrátor mond: „A kitüntetés ténye - amelyet Nagy Britannia királynője adományoz Önnek - nem hozható nyilvánosságra”.
Elsőre csak áthaladt az agyamon – a két fülem között - az információ, azonban a TV nézést követő vacsora közben megkérdeztem a feleségemet: „Jól emlékszem: nem engedtek be Téged az első szabad parlamenti választás után a kitüntetési ünnepségre?” (1990. április valamelyik napján.)
Rövid múltba merülés után rekonstruáltam (újjáépítettem) az agyamban a történetet: három évig dolgoztunk éjjel-nappal az első szabad választás (1990) előkészítésén. 10 választási rendszerre vonatkozó törvényjavaslatot készítettünk, bejártuk az országot a törvénytervezetek társadalmi vitáján (akkor még voltak ilyenek), végig dolgoztuk a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat, előkészítettük a végső törvényjavaslatot, lektoráltuk a Magyar Közlönyben megjelenő 1989. évi XXXIV. törvény szövegét. Mindezt a kolléganőmmel Szilágyiné dr Farkas Zsuzsával csináltuk irányítói pozícióban. Nagyon sok segítőnk volt: a korabeli miniszterelnök, az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter, az őt követő megbízott belügyminiszter, az igazságügyi minisztérium jogalkotásért felelős vezetői, a kormyzati és az ellenzéki pártok szakértői, az a népességnyilvántartás vezetője, a rendszerváltást támogató egyes jegyzők, egyes informatikai vállalkozók.
Három év minden hónapja, napja és órája munkával telt. Már a szabad választást követő végső eredmény publikálásán dolgoztunk, amikor egy váratlan telefonhívást kaptam a Személyügyi Főosztály vezetőjétől, hogy kitüntetési ünnepségre azonnal menjek a megbízott belügyminiszter szobájába, és vigyem magammal Szilágyiné Farkas Zsuzsát is. A kiegészítés: „Házastársat nem lehet hozni”. Zavaromban felhívtam a feleségemet, aki kapásból azt mondta: Kitüntetést kapsz/kaptok! 1990. április 20-a volt.
A kolléganővel együtt mentünk a miniszteri dolgozószobába, ahol mintegy 5 percig topogtunk, mint a ló a hidegvízben, mert a megbízott belügyminiszter egy kicsit váratott minket, de őt (és minket is) váratott még tovább a Személyügyi Főosztály vezetője.
A Személyügyi Főosztály vezetője a következőket mondta: „A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a Magyar Köztársaság egyszer adományozható Csillagrendjét adományozza a demokratikus választásokért kifejtett tevékenységéért Dr Tóth Zoltánnak és Szilágyiné dr Farkas Zsuzsának. A kitüntetéseket a belügyminiszter nyújtja át.” A megbízott belügyminiszter egy kézfogás közben átnyújtotta a kitüntetést és egy borítékot, majd egy gyakorlott mozdulattal jobbra nézett, ahonnét a Személyügyi Főosztály osztályvezetője egy-egy pohár pezsgővel lépett elő.
Kifelé menet a Titkárságon alá kellett írni egy papírt, hogy a kitüntetést és 2 heti fizetésünknek megfelelő pénzt átvettük, valamint elismerjük, hogy a kitüntetés nem sajtónyilvános.
Visszamentünk az irodánkba, ahol az az üzenet várt minkettőnket, hogy a házastársaink várnak minket a Belügyminisztérium melletti épület földszintjén levő kínai étteremben (mai Four Seasons Hotel).
Nagy volt az öröm mind a négyünk részéről! Később sajnálattal állapítottuk meg, hogy a Magyar Köztársaság Csillagrendjének kitüntetésével járó 2-2 heti bér nem fedezte a kínai éttermi fogyasztásunkat.
Nem csüggedtünk: ÉLJEN A RENDSZERVÁLTÁS!
A Kitüntetés leírása:
Adományozó: A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke
Az igazolvány aláírója: a Magyar Köztársasági Elnök hivatalának a vezetője
A kitűző: Kossuth címer
A kitüntetés: Piros függőtartón arany sugarak között a Kossuth címer
