Lélektől – lelkekig
Elfogult vagyok Alföldi Róberttel. Ha nem lennék elfogult, akkor nem utaznék vasárnap 3 órát autóval érte, nem fizetnék (nagyon) drága színház jegyet és parkolási díjat miatta.
Megéri Alföldiért a költség. A templomban ingyen mondják az okosságokat (csak a végén perselyeznek). Alföldinél már tudom, hogy nem üres beszédet kapok, hanem emberi mondatokat, amelyekkel egyetértek, vitatok vagy a lelkemet melegíti meg.
A Centrál Színház környékén (Budapesten) sem lehet parkolni. Még pénzért sem. Legalább 30 percet kell számítani a megérkezést követő parkolásra, majd gyalogolhatsz 1-2 km-t, a színházig. (Majd előadás után vissza.) Pihenten nem érkezhetsz oda a színházba, csak lihegve. (A színházjegy „olcsóságát” mutatja, hogy a taxi oda-vissza négyszer annyiba kerül, mint a színházjegy ára.)
A színház büféjében már nincs idő semmire: sem egy kávéra, sem egy üdítőre vagy pezsgőre, de még pontosan eléred a durva hangú utasítást a mobilok kikapcsolására.
A kivilágított színpad egy tv stúdiót mutat. (Aki már volt tv stúdióban, az azonnal felismeri a vezérlőt, a kamerákat és a monitorokat. Akik még nem voltak stúdióban, azoknak kellő időt hagynak a megismerésre a játék elkezdése előtt.) Minden elektronikus és digitális. A műsorra beözönlő munkatársak fiatalok, csinosak, rámenősek és szolgálatkészek.
A Network c. előadás főhőse[i] a hírműsor sztárja, Alföldi alakításában. A sztár a tv-műsor kezdése előtt 60 másodperccel érkezik, lógnak rajta a sminkesek, a ruhások, az asszisztensek. Automata és kézi kamerák premier plánból, távolról és féltávolról veszik minden mozdulatát. A sztár a visszaszámlálás előtt még 5 másodperccel - privátin - kacsint egy rövidszoknyás mancikára és iszik egy korty vizet. Háttérben fut a főcím, a haedline, kápráztató filmtrükkök a felajzó zenei effektusok fölött. A hírműsor sztárja szembenéz a kamerával – a nézőkkel – és bemondja az előre tematizált „igazságokat”. Amelyek hazugságok, körítve a hétköznapi események jó és bulvár híreivel. De a nézők mindent elhisznek, sőt otthon, barátaik és munkatársaik körében ismételgetik azokat. A hazugság egyre „igazabbá” válik. Az álhírekből (fake news) így lesz igazság, amely átalakul HIT-té, és már gondolkodás nélkül minden álhír erősíti a HIT-et.
A színház rendezője (Pintér Béla) egy nagyon ügyes módszerrel a nézőknek maguknak – a részvételükkel – bebizonyítja, hogy miképpen lesznek a média áldozatai és hű kiszolgálói: egy sztárriporter buzdító kép-hang effektusok mellett ráveszi a közönséget, hogy egy rövid mondatot ismételgetve (haragszom rád) politikailag a legszélsőségesebb álláspontot erősítse meg. És (az Alföldinek tapsoló) közönség többsége boldogan ÜVÖLTI a beugrató mondatot!
A színdarabban szereplő hírműsor fokozatosan alakul át „szórakozató” műsorrá. Megszűnik a hírek szakmai ellenőrzése és a bulvár: vér, bűn, szex uralja el a híreket. A nézők egyre többet link-elik a műsort. A hírműsor sztárja elhatározza, hogy élére áll a link-gyűjtésnek, a nézettség növelésének. Bejelenti, hogy öngyilkos lesz az élő tv műsorban egy hét múlva. A tv társaság nézettsége ugrásszerűen megnő: hirtelen 62 millió nézője lesz a műsornak, amely tv társaság részvényeinek az árfolyamát radikálisan megemeli.
A színdarab végső poénjeit nem mesélem el, mert akkor nem nézik meg a színházban.
A magam részéről a színdarabnak azt a címet adnám: Lélektől – lelkekig. Alcím: Embertől – emberekig. Alföldi Róbert és Iványi Gábor gondolatai hatnak ránk. Köszönjük!
[i] A magyar nyelvű első változatot 1976-ban lehetett látni: https://www.youtube.com/watch?v=2rrAAGhRLrk
