Az én feladatom az alaplé elkészítése volt. Vettem 3 kg fehércsontot (sertés combcsontok egészben), 1 kg sárgarépát, 1 kg paszternákot, 0,5 kg vöröshagymát, és egy nagy lábosban (min 10 literes) feltettem főni. 2 órát főztem sóval és vízzel, majd egy órán át az egészben hagyott zöldségekkel. A habját leszedtem többször is, mert akkor az alaplé átlátszóbb lesz. „Szétszedtem” a levest: a forró levet, a csontokat és a zöldséget külön-külön hűtöttem, mert így sokkal gyorsabban haladhatunk.
Az alapozó tevékenység után következett a feleségem, aki az elegánsabb részét végezte a levesfőzésnek. Az alaplében puhára főzött 1 kg kockára vágott kanadai sütőtököt és egy darab gyömbért. (Mindegy, hogy milyen tököt választunk, ezt a fajtát darabolva is lehet kapni a piacon.) Az alaplében megfőtt tökkockákhoz visszatesszük a zöldségeket. Kóstolás után só és szerecsendió következik. A turmixban (botmixer is jó) addig daráljuk, amíg minden alkotóelem egynemű lesz. Ha túl sűrű, akkor a csontlé maradékával hígítjuk.
A levesbetét elkészítéséhez visszavesszük a fakanalat. Három javaslatom is van: az első, hogy olajos magokat pirítunk egy serpenyőben: tökmag, napraforgó, dió stb. A másik, hogy fejenként egy-egy tojást kettéválasztunk. A fehérjékből kemény habot verünk (hasonlítson a madártejben levő habhoz). A tányérba kimert leves közepébe egy tojássárgáját beleteszünk óvatosan, hogy ne menjen szét. (úgy nézzen ki, mint a tükörtojás közepe.) További lehetőség, hogy tojásfehérje habfelhőit helyezzük a levesre. A telhetetlenek mind a három levesbetétet egyszerre is alkalmazhatják, vagy háromszor is szedhetnek a levesből külön-külön levesbetéttel.
Jó étvágyat!
Fotó Kiss Katalin
