A Dankó utcai főzőhelykialakításán dolgoztunk Iványi Miklóssal. Az napra végeztünk és a könyvtáron/könyvesbolton keresztül mentünk az utca felé. Miklós megállt egy könyvespolcnál, és a kezembe adott egy kisalakú, vékony könyvecskét. Már az alakjáról tudtam, hogy verses kötet. Móra Ferenc: Címtelen könyv a címe. Újra megnéztem a címlapot: Címtelen könyv[i] a könyv címe. Versek. Megköszöntem, és otthon az olvasásra váró könyvek közé tettem.
Eltelt egy hónap is mire újra a kezembe akadt a restanciák között. Kutakodtam az emlékeimben: Móra Ferenc tárca/elbeszélés író volt. Soha nem hallottam arról, hogy verseket írt volna. A címoldalon egy ősz hajú, öltönyös idős úr és egy nagyon fiatal, nyáriasan (kissé kihívóan) öltözött lány ülnek egy padon, láthatólag vidám beszélgetésbe - egymásba - merülve. Nem ütött meg annyira a címoldal, hogy azonnal olvasni kezdjem, hagytam érni a könyvet az időben.
Egy álmatlan éjszakán döntöttem úgy, hogy elolvasom a verses kötet. A döntést kiváltó ok a címoldal alján szereplő megnevezés volt: Wesley Kiadó – Móra múzeum. Vajon mi oka lehet ennek a fura párosításnak? A Wesley Kiadóról tudtam, hogy Iványi Gábor intézményének a kiadója, de hogy jön a Móra-múzeum Szegedről ide a VIII. kerület hajléktalan szállójába?
Szokásommal ellentétben elsőre az Előszót olvastam el. (Az előszót mindig utoljára olvasom, hagyom hatni magamra a művet, és csak utána akarom megtudni, hogy miért adták ki.) Azonban az előszót Móra Ferenc dédunokája írta, és ez már figyelemre méltó. „Vérrel írt sok kis papír.” Ezzel a Móra versidézettel indul az Előszó. Ez az idézet teljesen idegen Móra - visszafogott, polgári, elbeszélő - stílusától. Vészits Andrea a dédunoka, röviden elbeszéli a versek megírásának a történetét: az író 54 éves korában szerelembe esik egy fele annyi idős leánnyal egy balatoni nyaraláson, amely három hétig tart. (A nyaralás tart három hétig, a távszerelemnek az író egy évvel későbbi halála vet véget.) A verses kötet ennek a 3 hétnek a terméke. A halálig tartó titkos – levelezés nem része ennek a kötetnek, azonban a verseket és a leveleket Kalmár Kica a szeretett leány, több mint 50 évig őrzi, és csak végrendeletileg engedi a nyilvánosság elé tárni. Ennyi a pőre sztori. Ennyi még egy tárcának/elbeszélésnek is kevés. Olvassuk hát el a verseket!
Lengyel András verselemzésével nem tudok és nem is akarok versenyre kelni. Mindenki elolvashatja az utószóban. Azonban a verseket olvasva mégis megfogalmazódott bennem néhány gondolat, amelyet meg kell osztanom az olvasókkal!
Móra Ferenc versei értehetőek mindenki számára. Nincsenek sodró, ámde értelmetlen szózuhatagok, nincsenek megfejthetetlen képek. Nem szabadvers, hanem ritmusra, rímre írt gondolatok, amely a szerelem különböző fázisaiban ragadja meg a verselőt: megismerkedés-vonzódás-udvarlás-kölcsönösség-csúcspont-elszakadás. Talán Baranyi Ferenc szerelmes verseihez hasonlatosak a költői eszközök, aki viszont Petőfit tekinti elődjének.
Móra Ferenc tisztában van azzal, hogy a nagyon jelentős korkülönbség kétségessé teszi a jövő rövid-idejűségét. Azzal is szembe kell néznie, hogy a Kica zsidó, ő pedig keresztény. Ez pedig éles határvonal 1932-ben, Hitler már publikálta a vérvonalak keveredésének tilalmáról szóló elaborátumát. Mórának felesége van, és a Kica is férjhez megy két hónap múlva. Minden tilalomfán áttör azonban a szerelem, és még lappang-bujdosik ez az érzés az író haláláig mindkettőjükben.
Tilalomfák, szabályok, szabadság, boldogság és felelősség.
Versnek azt az írást nevezhetjük, amely a konkrétumon túl felmutat valamit a világ és az ember bonyolultságából, és az olvasóra bízza a döntést a jó és a rossz között. Közösek a kérdések, egyéniek a válaszok.
A közvélemény hajlamos arra, hogy a szerelem érzését és gyakorlás jogát a fiatalsághoz kösse, csak amerikai filmvígjátékokban megengedett a késő-kori szerelem érzés. A zsidó-keresztény konfliktus még mindig mindennapos. A párkapcsolatokban az ideiglenes kilépés joga drámai vitákat/szakításokat eredményez. Móra Ferenc 1932-ben a XXI. század emberi-családi problémáit írta meg? Ezt a döntést is hagyjuk a jövőbeni olvasókra!
A verseskötet további erénye, hogy a nyomtatott versek mellet az író eredeti kéziratát is láthatjuk fényképek formájában. Az írót a kézirat külalakja is jól jellemzi.
Móra Ferenc és Kálmán Kica mellett már említettük a Wesley Kiadó és a Móra-múzeum erényeit a kiadásban, de mivel a könyvkiadás csapatmunka, ezért ne tartsuk titokban a titkos verseket a nyilvánosság elé tárók nevét sem: az eredeti verseket gondozta Kovács-Krassói Anikó, tervezőszerkesztő Medgyesi Konstantin, tördelte Tóth Ágnes, borító-grafika Beck Judit, a Móra-múzeum igazgatója Fogas Ottó.
Felelős Kiadó és akitől a verseskötet kaptam: Iványi Miklós.
Hol kapható ez a könyv? Ha eljönnek a Dankó utcai könyvtárba/könyvesboltba vagy elutaznak Szegedre a Móra-múzeum ajándékboltjába, akkor vehetnek egy-egy példányt. Megéri!
Jó olvasást kívánok!
