Beszélgetések szűkebb körben
Több olyan társaságba is belekerülhet az ember az élete során, amelybe nem barátság útján kerül be, hanem az élet különböző eseményei miatt ildomos, illendő részt venni, vagy közös események, élethelyzetek emlékei miatt érdemes elmenni. Ilyen lehet az osztálytalálkozó, az évfolyam gyűlés, a hobbi szervezet éves találkozója, az ünnepelt sztár rajongóinak bulija, az aranydiploma átvétele vagy bármilyen rendezvény, amelyre nosztalgikus indíttatással megyünk el.
A rendezvények általában teljesen érdektelenül végződnek: ott voltunk, találkoztunk néhány régi ismerőssel, a beszélgetések fő témái: kinek hány unokája van, nincs semmire ideje egy nyugdíjasnak, nehéz az élet, de még húzzuk…, most gyógyultam meg, megyek az orvoshoz mert…., a temetésen szép beszédeket mondtak…, a politikáról ne is beszéljünk…, jövőre is eljövünk ide, jó látni a régieket!
Természetesen a baráti, kisközösségi beszélgetéseken más téma is szerepel: a közélet fontos eseményeinek a kommentálása, a tv-rádió hírek értelmezése, a jeles személyiségek dicsérete-szidalmazása egyidejűleg. A politika határát súroló (esetleg átlépő) beszélgetések sem vesznek általában drámai fordulatot, mert az ilyen csoportoknak kialakult vélemény-vezére (egy-kettő) van, illetőleg egy meghatározható kör soha nem szól hozzá a témákhoz, a többség egy-egy hozzászólással vesz részt a diskurzusban. Az esetleges viták soha nem vezetnek „véres összetűzésre”, az esetleges véleménykülönbségek a végére ellaposodnak, kiegyenlítődnek, a hallgatás fátyla borul rá.
Mi ennek az oka? Az, hogy a baráti, kisközösségi csoportok egymáshoz közeli értékek mentén szerveződnek és érdekazonosság-közeli állapotokon nyugszanak. Az éles érték-érdek- és véleménykülönbségek elmetszik az önkéntes alapon szerveződő kapcsolatok szálait, és a baráti, kiközösségi csoport létszáma csökken, sőt végsősoron megszűnik.
Érdekes megfigyelni, hogy ha egy tartósan és harmonikusan működő baráti, kisközösségi csoportba váratlanul belecsöppen egy személy, aki a régmúltba nyúlóan a csapat tagja volt, de évtizedekig nem vett részt a találkozókon, és karakteresen kifejti véleményét például a női egyenjogúságról, a heteroszexualitástól eltérő magatartásokról és a politikai kurzus dicséretéről, akkor ez komoly feszültséget kelt a csoportban. Akik máskor csendben hallgatják mások beszélgetését, még azok is aktivizálódnak, és nemtetszésüknek adnak hangot. Az ilyen viták természetes forrása az alkohol, a kétértelmű „sikamlós”, trágár beszólások gyakorisága.
Ha ez a helyzet előáll egy baráti, kisközösségi társaságban, akkor egy hajszálon múlik, hogy a krakéler[i] felrobbantja-e a társaságot vagy a társaság kirekeszti magából az illetőt, és ismét baráti beszélgetésbe merül.
Az éles érték-érdek- és véleménykülönbségeket tartsuk fenn az internet számára, és hagyjuk rá a politikusokra. Éppen elég, hogy az egzisztenciális problémák özöne miatt nem lehetünk elég őszinték a munkahelyen. A véleménynyilvánítás és a tüntetés szabadságával kárpótolhatjuk magunkat a közéletben.
Hétköznapi, baráti és kisközösségi beszélgetéseinket óvjuk meg a krakélerektől, a rasszistáktól a botrányhősöktől.
(Karikatúra: Velem akar kikezdeni? Nem, a feleségével!)
