…vagyok valamiképpen...
…magam vagyok a had,
az a miszlikbe vágott..,
amely reménytelen
csatákat még ma is vállal..,
ki egykor tanítani való
módon szembeszállott
erőszakkal, despotizmussal,
öregséggel, halállal…
…kíméletlenül elhúztak
fölöttem a próbáló évek..,
akár a bankszámláikat
kisöprő jómadarak ősszel…
…akikkel indultam, a társak,
tán megmenthetnének,
de nekik meg az elnyűhetetlen
gumi-gerincük tört el…
…akikre való hivatkozással
történt itt bárhol, minden..,
azok most kérnek egy kávét,
s abba bámulnak bután..,
önként viselt bilincsük ott fityeg
a kettétört kilincsen..,
s ők maguk smasszer-állásokat
nyernek egymás után…
…a baljós költők műveiben
már csak a szellők lapoznak..,
némelyek mondják:
„..akár rájuk is hallgathattunk volna..”,
elfelejtettük szerzőit a letűnt
szép és csúf napoknak..,
s, ha feltámadna Isten,
nem tudnánk megmondani mi a dolga…
…önjelölt Szent Györgyök seregelnek,
de sárkányt ölni egyik sem akar..,
az Emberen nem könyörül senki,
csak a megtiprottakon, s cuki kutyákon..,
a haza már rég nem ápol,
csak vagyonrabló mutyikat takar..,
a valóságról készült összes kép
a nép szemében gyűlölt ákombákom…
…nem tudom, várok-e még valamit,
eljőnek-e a gondviselés nővérei?!..
…lehet, elég lesz, ha ma is átnézem
a híreket ezen az ócska számítógépen..,
mindegy, hogy az ablakomat virgonc
nyári zápor, vagy téli dér veri..,
kiírom kapumra: „reménytelen csatákat vállalok”,
amíg egyáltalán vagyok.., valamiképpen…
Dr. Szabó János
