…hatvanhat év…
…hatvanhat év.., ennyi esztendő számlálható
mögöttem ma e zsúfolt földi pályán..,
a világ kibírta.., nem nyílt meg soha alattam,
s eddig nem is omlott be sehol se felettem..,
nem az én dolgom, hogy magamról ítéljek,
s leleményesen, jóféléket kívánván..,
csodálkozzam, vagy szörnyűlködjem
a tényen, hogy immár ennyi lettem…
…a költő itt bennem azt mondja,
ma legszívesebben verssel ünnepelne..,
tán némi békével is beérné, ha már
ennyi idő alatt sem lehetett gazdag..,
a küzdelmekben mára megfeleződött
állapotában is bízik magában még az elme..:
szednék hát egy csokorra valót mindabból,
ami még napjaimban megmaradt vigasznak:
…életem első felében gyors, látványos sikereim
minden bástyája siker-hegyekre re épült,
irigyeim már várták, hogy az őket felejtő Isten
egyszer, mondjuk: véletlenül.., végre már félre néz….
…tudósnak fogadtak el, egyetemet bíztak rám
bajtársaim.., a hírnevem évente szépen vénült,
s széltében, hosszában az a „bonmot” járta:
”…Szabó rektornak csak megszületnie volt nehéz...”
…de jaj!.., a békés építő munka e tájon
sosem volt sem megbecsülve, sem honorálva..,
a tehetségtelenség kipusztíthatatlan erői
mögöttem is ott bújtak, s nem maradtak veszteg..,
romboló csákányaikat gyilkossá köszörülte
a lappangó irigység mélységes butasága…:
…bukó nap vérében nyomultak a készre a rablók..,
mások sikerét learatni.., ott, ahol nem vetettek…
…az erők nem voltak összemérhetőek, ezért
az üldözők a tisztességes versengést sutba dobták..,
a tudatlanok agyát hazugságokkal árasztották el,
s a tehetségesek ellen megindult a vadászat..,
csak saját gyártású latrináikat robbantották,
és fröcskölték saját arcukba a hazugság - bombák..,
miközben a megtévesztettek hátán, a nép kezéből
kicsavart hatalomba besétált a gyalázat…
…életem megfordult: ..alkotó, építő szerepeimet
(mert erre volt szükségük), átírták bűnözővé..,
végtelen perek bűnbak vádlottja lettem ártatlanul..,
az alkotás, aminek légkörében életemet éltem addig..,
szemétdombra került.., a barátok szétszéledtek..,
a jóindulat megfagyott.., a szívek átváltoztak kővé..,
s remélem, lesz mit az ifjúság már csak könyvből tanul:
„a demokráciát önkényre váltották által a brigantik…”
…ma hajnalban felkeltem, s az erkélyemről láttam
fényeket sétálni a szemközti hegygerincen..,
utolsó, tíz esztendőm kíméletlen harcai jöttek elő,
melyeket rám kényszerített az önkény..,
s számvetést tettem: „lehet, hogy még van tíz évem,
de lehet, hogy már annyi időm sincsen..”
…a hatalom igazságtalan zsarnokként bánt el velem,
a sors pedig maradt, ami mindig is volt: igazi fösvény…
…én csak tudom: …semmi rossz nem él szívemben..,
csak a tehetségtelenek irigysége tett üldözötté…
…nem mindegy, utolsó tíz évem, mint a füst, ellebben,
vagy úgy süllyed el életem, mintha Isten pokolba lökné….
…amit lehetett, megtettem, s nemcsak ünnepeken,
amikor győzelmi öröm, s a siker boldogsága járta,
hanem akkor is, amikor a Sátán ágált a köztereken..,
s a jövendőnket habzsolta gyűlölettől habzó szája…
…amikor megalázón letepertek a fekete darabontok..,
megadta a teremtő, hogy a létnek peremén se féljek..,
megköszönöm ma bölcs kegyelmét: lássátok, pezsgőt bontok..:
…ürítsük azokra, kik tettek is azért, hogy én ma éljek!…
…megtámadhat valami rút betegség, villamos is elüthet,
ha véget hoz, nagyjából mindegy, hogy mi hozza..,
„..írásaimból érthesse dúlt koromat a figyelmes tekintet!..”
…legyen ez kívánságaim kertjének hitet virágzó bokra!…
