Kampányolni jó!
Szórólapot a postaládákba, plakátokat az oszlopokra, aláírásokat a gyűjtőívekre, beszédek a lakossági fórumon, vita a többi jelölttel, nyilatkozat az újságíróknak, beszélgetés az emberekkel az utcán és a piacon! Megkedveltem a kampányolást, pedig fárasztó munka. Gyalogolás az utcákon, emeletek megmászása, autózás úttalan utakon (ezeket mind meg kellene javítani!), éjszakai felkészülés a holnapi ügyekre. Listát is kell készíteni az elmaradt feladatokról, a mobilban 10 nem fogadott hívás, és 20 nem olvasott e-mail.
Találkozók a polgármesterekkel, a többségük normális, de van, aki csak kiüzen az irodájából a titkárnővel: Van más dolgom is, mint magával találkozni! (És a titkárnő még át is adja ebben a formában az üzenetet.) A legdinamikusabb ifjú polgármester kiköti, hogy 30 percnél több ideje nincs, majd a beszélgetést azzal kezdi, hogy nem ad ötleteket a település fejlesztéséhez az ellenzéki pártnak. És természetesen vannak együttműködő polgármesterek, akik megosztják gondolataikat a kampányolóval, sőt, eljön a lakossági fórumra is.
Esik az eső, fúj a szél, süt a nap, zuhog a hó, port kavar a vihar: minden időjárásban menni kell, mert a határidő jogvesztő, és csak egyszer lehet beadni a választási irodába az ajánlóíveket és a kitöltött nyomtatványokat.
Visszalépni egy másik párt jelöltje javára vagy sem? A lakossági nyomás egyértelmű: csak egy jelölt maradhat! Hódmezővásárhely óta az újságírók is ezt nyomatják. A politikusok egy része „egyke” párti, a másik részük: Soha nem lépünk vissza! Az összefogást követelő emberek nem értik meg, hogy a választási törvény (egyik) csapdája, hogy a jelölttel a párt rendelkezik, míg a képviselői mandátummal a győztes személy rendelkezik. A Fidesz magára maradt a pártok tengerében, a szavazói bázisa stabil, de új szavazókat nem tud gyűjteni. Az ellenzék kiterjesztheti befolyását a bizonytalan szavazókra, ha ebben saját magát nem akadályozza meg.
Kampányolni jó!
Akkor is jó kampányolni, ha a saját facebook oldalamon a feleségem elsőként olvashatta a halálhíremet és a nekrológomat. Kijött a konyhába és konstatálta, hogy élek, majd bejelentette az fb-n, amelyről 5 percen belül törölték a halálhíremet. Az ismerőseinket is megtanítottuk erre a módszerre, így náluk is tovább élhettem. Akkor is jó kampányolni, ha a nevemben közzétették azt a hírt, hogy a új pártot alapítottam és nem indulok a választáson! Csakazért is jó kampányolni, bár félemmel töltött el, amikor a lakásom bejárata elé egy lopott és megrongálódott teherautót állítottak be, de a budaörsi rendőrség két nap múlva segített, és már szabadon járhatunk ki és be.
Még 33 nap van hátra a kampányból: 6 napon át szórólapozunk, 3 napig plakátozunk, még a 17 polgármesterből találkoznom kell nyolccal, a szavazatszámláló bizottság delegált tagjainak két konzultációt kell tartani, kávézni kell két volt miniszterrel, szakmai egyeztetést kell tartani többször a pártközpontban, megiszunk néhány sört a környező választókerületek jelöltjeivel, a saját kampánycsapatom eligazítást tart számomra néhányszor, és a legnagyobb unokám 18. születésnapján nem lehet semmilyen más programon. Még főznöm kell 140 gyereknek a Heti Betevő Egyesület budaörsi önkénteseivel együtt, március 14-én Budaörsi Olvasókör lesz a PostArt-ban, március 15-én közösen ünnepelünk!
Kampányolni jó! De mi lesz a kampány után?!
