In memoriam Halák László
Ismertem a Magyar Televízió adásaiból, amikor még a riporterek arról beszéltek, ami az embereket érdekelte: politika, hétköznapi problémák, sőt a kisemberek apró problémái is közérdeklődésre tarthattak számot. Megnyerő félmosollyal, nyugodtan, az emberek problémáira érzékenyen kérdezett. Szerkesztőként képes volt hetente közérdeklődésre számot tartó műsort összeállítani.
Nem foglalkoztatták kihívó politikai kérdések, nem akart berontani az elhunyt férj túlélő házastársához, hogy „mizujs?” Közszolgálati riporter és szerkesztő volt. Nagy érték ez manapság, amelyet a riporterek és szerkesztők döntő többsége alulmúl.
Egy alkalommal közös műsort is készítettünk 1986-ban, amelynek emléke a lelkemben és szívemben ma is él.
Munkatársai mindig szívesen dolgoztak vele. Ez ma általában idegen a médiában szokásos inkollegialitástól.
Eggyel megint kevesebben vagyunk. Nyugodjék békében.
