Barát József részére
Kedves Jóska!
Vasárnap reggel az ebédhez szükséges húsokat nézegettem a hentesnél, amikor csöngött a mobilom és régóta nem látott barátom, volt kollégám hívott telefonon. „Szervusz Dunaszépe!” – köszöntöttem. E költői megszólítást még akkor ragasztottam rá, amikor jegyző volt egy Duna melletti kisközségben. „Szervusz Hosszútávúszó!” – válaszolt. Így szereztem tudomást arról, hogy megjelent a könyvemről szóló írásod a 168 órában.
http://www.168ora.hu/itthon/toth-zoltan-valasztasi-bizottsag-valasztasi-eljarasi-torveny-119151.html
Természetesen vettem egy 168 órát – melynek rendszeres olvasója vagyok, és a hentesbolt közepén ácsorogva elolvastam az „Egy pálya emlékezete” címmel megjelent könyvismertetésedet. Megtérve a konyhába örömmel mutattam a cikket lányomnak és két unokámnak. Az unokáimnak a fénykép és a könyv címlapja nagyon tetszett a hetilapban, a lányom azt mondta: ”Ez az ember jól ismer Téged, és jól ismeri a politikát!”.
Vidáman álltam neki a vasárnapi ebéd megfőzésének. Zavarban voltam, mert elfeledkeztem az óraátállításról. Azután arra gondoltam: „Kizökkent az idő, - óh, kárhozat…!”. Egyedül nem tudom megigazítani. 2014. április 6-án közösen „helyretoljuk azt!”
Köszönettel és barátsággal: Tóth Zoltán, hosszútávúszó
2013. október 27.
