Eötvös Öregdiák Ballagás
Az Eötvös József gimnázium öregdiákjai ballagást szerveznek 2013. május 4-én (szombaton) 10 órára. Az eseményre saját oldalt is működtetnek http://www.facebook.com/groups/ballag2013/ a szervezők.
A Reáltanoda utcai középiskolába 4 évig tanulgattam, ott is érettségiztem és „b” osztályba jártam. A „b” osztály (mint jóval később megtudtam) a leggyengébb gyerekeket kapta: az „a”-ban kiemelten oroszul tanultak, a „c”-ben bioszkémia, „d”-ben kiemelt matfiz oktatás volt, az „e”-ben németül tanulták a földrajzot, az „f”-ben mást is. Ettől még a „b”-ben is voltak kiemelkedően jó tanulók: Eszter magyar nyelvből és irodalomból, a Gyuri matematikából és fizikából, mások más tantárgyakból. 1968-ig a naplóban (ezt is jóval később tudtam meg) betűvel jelölték a gyermekek származását, én az „f” betűvel szerepeltem (fizikai dolgozók szülők). Ennek az f betűnek nem tudom volt e szerepe az osztályzataimban, ritkán kaptam egyest, de akkor nagyon, általában négyes és ötös volt a bizonyítványomban.
Sok tanár volt az életemben, akikre emlékszem. Kevés tanár van, akire határozottan dühvel vagy haraggal gondolok, és érdekes, hogy ezek a kellemetlen emlékek mind egy-egy jó lehetőség elmulasztásához kapcsolódnak. Ugyanakkor kevés tanár van, akire mint példaképre, mint az életemet jó irányba befolyásoló személyre gondolok. Ilyen volt Korhecz Imre a szigorú, de igazságos matektanár, Bogyó (Dr. Bánhegyi György), kémia és latin tanár. Tekintélyelvű férfiak, akik tiszteletet követeltek tudásuknak és tiszteletet adtak a „jótanulóknak”. Laci bá’ (Varga László testnevelő tanár) az alsóbélatelepi Eötvös táborban jól megdolgoztatott minket, de utána irány a strand, a Kalóz vitorlás és a fagylaltozó!
Bíró Ibolya történelmet tanított nekünk 3. és 4. évben. Az első óráján megkérdezte tőlünk: Ki akar egyetemre menni? Jelentkeztem. Ki akar olyan egyetemre menni, ahol a történelem felvételi tárgy? Jelentkeztem. Aki jelentkezett, az kedden és csütörtökön délután történelem szakkörre is jár! Ez nem kérdés volt már, hanem felszólítás. És én (is) jártam minden kedden és csütörtökön délután történelemszakkörre. Újratanultuk az első két év tananyagát, megtanított minket jegyzetelni, felelni, vizsgázni, dolgozatot írni, gyakoroltatta velünk az érettségi tételeket. Folyamatosan követelményeket támasztott. Jutalmazott és büntetett, kijavított, átjavított és ismételtetett.
…és szeretett minket. A letolás nem meggyalázás volt, hanem újabb pozitív ösztönzés. Ha sikered volt a tanulmányi versenyen, akkor példának állított mindenki elé. Bejártuk a V. kerület minden nevezetes épületét, mint egy úttörő csapat, és zsíros kenyeret ettünk újságpapírból. 17-18 évesen rajongtunk Ibi néniért, pedig ebben az életszakaszban keveseknek van tekintélyük a fiatalok előtt.
Negyedikben Ibi néni azt mondta nekem, hogy „Beiratkozol az egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamra!” Megrendülten kérdeztem, „..-akkor nem járhatok történelem szakkörre? Szakkör kedden és csütörtökön van, az előkészítő hétfőn és szerdán! Így járnod kell mind a kettőre! És jártam mind a kettőre. Ibi néni tudta, hogy mit jelent a „f” betű.
Az érettségi után évtizedekig nem találkozunk. A Facebookon hozott össze vele a jó sors. Szerencsés az ember, ha a sorsát befolyásoló tanároknak a saját pályafutásának a végén még megköszönheti a munkájukat.
Ibi néni egyszer egy pozitív letolás alkalmával azt mondta nekem: „Emberré nevellek!”
Megtörtént. Köszönöm!
