Ezelőtt néhány héttel, amikor a jelenlegi miniszterelnök még nagyon küzdött a választási regisztrációért (a választójogosultak létszámának az 50% csökkentéséért), akkor a kabinet olyan szöveget adott a jelenlegi miniszterelnök szájába, hogy a regisztráció kötelezettsége az Alaptörvényben található. A mikrofonállvány riporter hevesen bólogatott – van már gyakorlata benne - , a háttérben ülő sajtószóvivő nézett a szoba felső sarkába, mert már a regisztráció szótól is elalélt, mert a „főnök olyan okosan mondta”. A közvélemény hithű része, amely hallgat/néz/olvas egypárti médiát újból megerősítve érezte magát abban, hogy milyen jó az Alaptörvény.
Néhány szakértő halk megjegyzést tett, hogy a regisztráció kötelezettségét nem az Alaptörvény, hanem annak átmeneti kiegészítése tartalmazza, de az ilyen megjegyzések nem jelenhettek meg a jelenlegi kormánypárti sajtóban, mert rombolnák a „tekintélyt”.
Azonban a kabinet nem nyugszik. Mivel senki nem merte megmondani a havi 2 millió forintot felvevő versenyzőknek, hogy szakmailag értelmetlen és a főnöküket méltatlan helyzetbe hozták, így újabb papírok gyártásba kezdtek, mert a havi 2 millióért muszáj papírokat is írni.
Így került sor az újabb szakmai értelmetlenségre, hogy a jelenlegi miniszterelnök bőszen beszélt a külföldön élő magyarok regisztrációja eltörlésének az engedélyezéséről: „Erőnk volna hozzá, de a politikai racionalitás mást követel!”. Midőn a kedvezményesen állampolgárságot nyertek, továbbra is regisztrálhatnak (midőn minden ehhez szükséges adat az állampolgárságot engedélyező magyarországi kormányhivatalban rendelkezésre áll!). Sőt a külföldön dolgozó, magyarországi lakóhellyel rendelkező (a trianoni szerződés után is Magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező) választópolgárnak nem kell regisztrálnia, mert a választójog megilleti a korábbi Alkotmány és az új Alaptörvény szerint is.
Vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem tudja, hogy mit beszél. Ebben nincs különbség a jelenlegi miniszterelnök és más emberek között. A különbség abban van, hogy a jelenlegi miniszterelnök mögött tucatnyi kabinetes szakértő (amerikai és izraeli), és 8 miniszter, továbbá 110 államtitkár áll, akik javaslatot tehetnek egy beszéd formájára és tartalmára. Más emberek mögött pedig legfeljebb a felesége, a barátnője vagy anyósa áll, akik súghatnak jobbnál-balabb javaslatokat.
Egy politikusnak nem kell értenie a szakkérdésekhez, mert erre vannak a köztisztviselők.
A politikusnak értenie kell a saját „értékválasztáshoz”, mely jelen esetben annak tudása, hogy ki a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár és ki az, aki versailles-i (trianoni) szerződés miatt puszta magyar, és ki az, aki magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki jelenleg külföldön dolgozik, turista vagy csak fontolgatja a kivándorlást külföldre. Nem túl bonyolult ez a rendszer, főleg annak nem lehet az, akinek csak annyi dolga van, hogy ilyeneket tudjon, mert naponta nem kell dolgoznia.
A jelenlegi miniszterelnök nem tud különbséget tenni a magyar nemzeti-jogi csoportok között, méltatlan a „politikus” címére. Mindennek az oka kabinet (?!), amely képtelen támogatni a saját miniszterelnökét szakmailag, de minden hónapban a kasszához járul 2 millióért fejenként.
