Zsidó, leánykori nevén lengyel tojás
1952-ben születtem, és úgy nőttem fel, hogy lengyel tojásnak nevezték a környezetemben ezt a tojáskrémet. Mire elvégeztem az egyetemet (1977) megtudtam, hogy az eredeti neve zsidó tojás. Akár így nevezzük, akár úgy, nagyon finom étel, különösen, ha a barátaid váratlanul jönnek és valamit sürgősen kell készítened szendvicsnek. Mire a kenyérért elküldött barátaid visszaérnek a borral, addig összeállíthatod a tojáskrémet. Amerikában a PC beszédben (political correct) bizonyára tojáskrémnek nevezik, nevezzük mi is így. De erről egy pesti vicc jut eszembe: Két férfi bemutatkozik egymásnak: „Fehér vagyok!” – mondja az egyik, „Barna vagyok!” mondja a másik. Egyszerre kérdezik egymástól ”És korábban?”.
Bevásárló lista 6 személyre
12 db friss tojás 500 Ft
1 nagy fej vöröshagyma 20
3 evőkanál mustár 20
3 evőkanál libazsír (kacsa) 300
só, bors, pirospaprika 100
Összesen 1000 Ft
Metódus
A tojásokat bő hideg vízben tesszük fel főni, egy kanál sóval.(A só segíti a víz felforrását és kidurranó tojást összefogja. A tojás nem durran ki, ha a hűtőszekrényből fél órával korábban kivesszük.) Legalább 10 percig forraljuk a vízben a tojásokat, hogy jó kemények legyenek. (Aki krémesebben szereti a tojáskrémet, az kevesebb ideig forralja a vizet.) A forró vizet kiöntjük és hideg vízben feltörjük a tojásokat, hogy a héjuk könnyebben lejöjjön. A hideg vízben hagyjuk egy kicsit a megpucolt tojásokat, hogy a kemény tojásokra ráragadó héj-szilánkok lemosódjanak. (Az okosabbja egy barátját kéri meg a tojások héjának a leszedésére.)
Egy nagy tálban villával összetörjük a tojásokat. (Lehet turmixolni is, és akkor nagyon „sima” krémet kapunk, amely inkább a nagyüzemi szendvicsgyárra teszi hasonlatossá a tojáskrémünket, és sokat kell mosogatni.) A finomra felvágott vörös/lila hagymát a mustárral és a fűszerekkel összekeverjük. Ha nagyon sűrűnek ítéljük a krémet, akkor egy kevés joghuttal/kefírrel/tejföllel hígitjuk.
Diétázók kerüljék ezt a tojáskrémet, vagy ne tegyenek bele libazsírt és tojást. A vöröshagyma kenyérrel egy hagyományos magyar étel és nagyon egészséges. („Van vöröshagyma, a tarisznyába’, keserű magába’, szolgalegénynek, hej, de szegénynek keserű vacsora!”)
Eredetileg barheszre (ünnepre készült sós kalács) kenték a zsidó tojást. Később a barhesz édes lett, így is finom. Mi legjobban 3 kg-os parasztkenyér nagy szeleteire szeretjük kenni, és bármilyen savanyú bort lehet hozzá inni, mert úgysem érzi az ember a bor ízét a hagyma mellett.
A nagy parasztkenyeret a Lipóti pékségben szoktuk venni. Lipót egy magyar községnek a magyar neve. És korábban?
