A választási eljárásban alkalmazott jelölési módszer, mint jogi előírás alapvetően 3 féle van a nemzetközi gyakorlatban. AZONBAN A KONKRÉT JOGI MEGOLDÁS EGYETLEN ORSZÁGBAN SEM LEHET FÜGGETLEN A POLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZERTŐL, A POLITIKAI KULTÚRÁTÓL.
Az egyéni jelöltekre az első megoldás, amikor a jelölés jogi feltétele pusztán a passzív választójog meglétének az ellenőrzése, és aki ezen az ellenőrzésen megfelelt, az a személy felkerül a szavazólapra (pl: Kanada és USA egyes államai). Az egyéni jelölt tehát maga nyilatkozik arról, hogy képviselő akar lenni. A politikai környezet azonban soha nem eredményez olyan képviselőt, akinek nincs jelentős társadalmi, politikai és pénzügyi támogatottsága, tehát ezen önjelöltek csak a „színes hírek” rovatban szerepelnek.
Az egyéni jelöltekre vonatkozó másik módszer a kaució (kb. 6 havi átlagbér) befizetése. Azonban ezt csak azokban az államokban alkalmazzák, ahol hagyományosan alacsony a korrupció, továbbá nagyon szigorú párt- és kampányszabályozási törvények vannak (pl: Nagy-Britannia, Franciaország). Így ezt a módszert Magyarországon alaklmazni nagyon célszerűtlen, mert csak növelné az amúgy is óriási mennyiségű fekete pénzeket.
A harmadik módszer az ajánlás-gyűjtés. Technikailag az ajánlás-gyűjtésnek is több fajtája lehet (ajánló-ív, amelyet Magyarországon már alkalmaztak az 1994. évi önkormányzati választáson, és amelyet a jelenlegi választási törvény-tervezet is tartalmaz) vagy ajánló-szelvény, amelyet jól ismerünk. Németországban a már 2 ciklus óta parlamenti pártok mentesülnek az ajánlás-gyűjtés alól, az csak az új pártokat és független jelölteket terheli.
Újabb időkben a demokratikus országokban a pártok a jelöltállítás jogát egyre több választópolgárra kiterjesztik, elsődlegesen pártjuk valamennyi tagjára, sőt, van rá példa az USA egyes államaiban, hogy ellenfelek is véleményt nyilváníthatnak a jelöltről.
Magyarországon ma nincs lehetőség arra, hogy a pártjelöltekről saját párttagságuk véleményt mondjon. Ezen a demokrácia deficiten az ajánló-szelvények megszüntetése és a helyébe lépő ajánló-ív sem segít. A jelenlegi kormánypártoknak az a politikai céljuk, hogy a jelölés megkönnyítésével sok-sok ellenzéki jelölt szerepeljen a szavazólapon. A sok-sok ellenzéki jelölt között "szétszóródnak" a szavazatok és könnyen győzhet kevés szavazattal is a kormánypárti jelölt.
