HBO film: Clinton és Blair egymás közt
A szórakozni vágyó emberek nagyon kedvelik a királyok, királynők szerelmi életéről szóló filmeket, regényeket. Sőt, ez fordítva is igaz: a filmcégek és kiadók nagyon szeretik a királyok és királynők szexuális kihágásairól szóló műveket. Ha a pénzügyi bevételeket fokozni szeretnék a befektetők, akkor háborúk megindításáról szóló döntésekkel, ellenfelek kivégzésének naturális részleteivel dúsíthatják a bevételek nagyságát. Ha már minden kötél szakad az éves bevételnél, akkor jön Shakespeare, amely a komplexen szolgáltat mindent: szex, erőszak, hatalom, bosszú és értelmes emberi gondolatok, szépen megfogalmazott mondatokban: a rendező tehetsége szerint izgalmas és romantikus részletek, a főszereplő férfi daliás termetével és egy dúskeblű hölgy maga kelletésével. Ha már ennyi bevétel sem elég, akkor a befektetők műfajt váltanak: jön a horror és a pornó. De ez már távolabb áll a művészi teljesítményektől, és közelebb áll a valósághoz.
Bevett amerikai film típus a politikai krimi és a választási csalásokról, a társadalmi megkülönböztetések felszámolásért folytatott küzdelemről, a szakszervezeti vezetők legyalázásáról szóló színes, szélesvásznú filmek, amelyekben jókat énekelnek a film végén. Az angol filmek művészi vonulatát jelenti a társadalmi konfliktusok, az erőszak megrázó bemutatása, az egyéni és a közösségi felelősség megjelenítése. Majd jön az angol humor…
Clinton és Blair ma is élő, bár már a közéletből kifelé tartó politikusok. A HBO róluk, illetőleg kettőjük kapcsolatáról, tágabb értelemben az USA és Nagy-Britannia kapcsolatáról készített filmet.
A korábbi hollywoodi elemeket mind bezsúfolták a filmbe: határozott szexista vonulat (Monica szopott, de az nem szex), a szopás érdemi áttekintése erkölcsi szempontból a feleséggel, újságírókkal és politikusokkal; emberek tömegeinek a legyilkolása (naturális részletekkel); milliárdnyi ember gazdasági-politikai helyzetéről szóló döntés előkészítése (Európai Unió és az Észak-Atlanti Szövetség jövője). Kiemelt pillanat, amikor a VÁLASZTÁSI CSALÁSSAL HATALOMRA KERÜLT Bush-ról Clinton kijelenti: így is lesz leváltva. Kiemelt pillanat, amikor Blair bejelenti győztünk Koszovóban! – és egy pillanatra a néző is elhiszi ezt a politikusi hazugságot.
A mai világban a média, a pártok hatására elhisszük, elfogadjuk, beszopjuk azt, hogy a királyok, köztársasági elnökök, miniszterelnökök maguk az istenek. Márpedig, ha ez így van, akkor miniszterek félistenek, a rendőrfőkapitányok, hadseregtábornokok, terrorelhárító-főnökök, média tulajdonosok, bankárok, gyárosok legalább arkangyalok, akik nagy lángpallossal járnak.
Ennek a filmnek a mondanivalója az, hogy az istenek, félistenek, arkangyalok is emberek. Esendő emberek, hibákkal és erényekkel. Sőt, bűnökkel és érdemekkel.
Nem értek egyet a film mondanivalójával: aki istennek, félistennek, arkangyalnak képzeli magát, az nem ember. Csak szeretné, ha isteni, félisteni, arkangyali státusza mellett még az emberi jelzőt is megkaphatná.
Lelkük rajta, hogy minek képzelik magukat. Én nem adom meg nekik az emberi státuszt – életükben. Majd utána elgondolkodom, hogy azok voltak-e?! - teljesítményük alapján.
(Különleges kapcsolat, 2010, angol film, rendező: Richard Loncraine, HBO)
