Az előválasztással kapcsolatos javaslataimhoz közvetlenül vagy közvetve már több észrevétel is érkezett:
- Felejtsük el az egészet, hiszen magyarok vagyunk, akik képtelenek az összefogásra!
- Túl rövid az idő az összefogásra, majd a 2022. évi választás előtt ismételjem meg a javaslatot!
- A demokratikus pártok sok-sok tagja említette: a pártok vezetői nem akarnak választási koalíciót!
- A demokratikus pártok egyes vezetői megemlítették: a tagságot nem lehet rávenni az összefogásra, mert akkor ők kitől különböznek?!
- Egyes ifjú pártvezetők a régiekre hivatkoztak mint akadályra, egyes régiek az ifjakra mondták: még nincs tapasztaltuk az együttműködésre!
Érdemben azonban azokra a felvetésekre szeretnék reagálni, amelyek a 2014. év országgyűlési választásokra egy híres magyar ember, konkrétan Pató Pál úr közismert érvét hozzák fel: „Ej, ráérünk arra még!”
Nézzünk néhány dátumot és az elvégzendő feladatok nagyságát:
Áder János, az új köztársasági elnök várhatóan legkésőbb 2014 elején kiírja a választásokat.
Összesen tehát 1 év és 6 hónap áll rendelkezésre, a régi és az új demokratikus ellenzéki pártoknak, hogy a saját magukon belül eldöntsék azt a kérdést, hogy a létesítenek-e választási koalíciót másokkal. Ismerve a pártok alapító okiratait, elég ritkán (max. évente egyszer) tartanak kongresszust, amelyen dönteni kell a koalícióról. A pártoknak legalább egy év szükséges ahhoz, hogy felépítsék (karbantartsák) logisztikájukat, a központi-területi és helyi szervezetek közötti kommunikációt, forrásokat (megoldásokat) találjanak a kampányfinanszírozásra.
Máris csak 6 hónap az az időkeret, amelyet a pártok közötti egyeztetésre lehet szánni. Hol van itt az a sok idő, amely még indokolttá teszi a Pató Pál féle megközelítést: „Ej, ráérünk arra még!”
A nagy ráérés azt fogja eredményezni, hogy több dologra nem marad ideje az együttműködésre hajlandó pártoknak, civil és társadalmi szervezetek tagjainak.
- Nem lesz idejük a pártoknak a saját tagságukkal egyeztetni.
- Nem lesz idejük az ellenzékhez húzó 3 millió választót meggyőzni arról, hogy szavazzanak a demokratikus ellenzék jelöltjeire és közös listájára.
- Nem lesz idejük az előszavazás technikai előkészítésére.
Azok a politikai elemzők, pártvezetők és szervezők, akik a Petőfi Sándor által teremtett magyar elvét követik, azok miben bíznak?
Abban, hogy a választások előtti hetekben a magyar népből, mint unikum-tengerből az ő pártjuk, mint főnix-madár felröppen és győz!
Azt képzeli minden ellenzéki pártvezető, hogy ő lesz a vezetője az ellenzék egyesült erejének, anélkül, hogy azért bármit is tenni kellene. A többiek majd racionálisan belátják, hogy ő a legokosabb. Sőt, azok az új pártok, amelyek még a közvélemény-kutató cégek listáira sem kerültek fel, abban bíznak, hogy tagság nélkül is a szavazók milliói őket fogják főnix-madárként isteníteni, mert ők többször megmondták a tutit a régiekről!
Minden demokratikus ellenzéki pártnak több lesz a mandátuma 2014-ben, mint jelenleg. A választást követő éjszaka mosolygós (továbbra is ellenzéki) pártvezetők nyilatkoznak majd a médiának: „Győztünk!, mert több a mandátumunk, mint 2010-ben volt.”
És közösen sem érik el a mandátumok 1/3-át.
Ilyen a Pató Pálok győzelme: vereség. Viszont a képviselőik továbbra is vidáman ellenzékieskednek 2014-18 között.
Sőt! Köztük lesz néhány ifjú ellenzéki képviselő is, aki vidáman felkiált: Még sok-sok évig szeretnék a parlamentben ellenzéki lenni. Hiszen 20 évet lehúztak elődeink is állampénzen!
