Ifj. Alexadre Dumas: A kaméliás hölgy
Ez a Dumas nem az a Dumas, akit ismerünk pl. a Monte Cristo grófja, a Három testőr c. regényei alapján. Ez az Ifjabb Dumas, aki a fia a híres francia írónak. De ugyanolyan jó író, csak kevesebb regénye jutott el a magyar fordításig.
A kamélia[i] virágát viseli kimenős ruháján a regény főszereplője mindig: 22 napig fehéret, 5 napig pirosat. Ezzel a ruhadísszel és regény címmel az ifjú regényíró meg is adja a témáját a könyvének: a nő.
A párizsi lány életútját első szerelmese meséli el a regényírónak, így adva a keretet a történetnek. Az író (saját bevallása szerint csupán leíró) a történetet az idősíkok cserélgetésével teszi érdekekesebbé: az olvasó elsőre megtudja a kaméliás hölgy szomorú halálát, majd következik az első szerelem megható története. (A könyv borítója piros, de az olvasónak nem kell félnie, ez nem pornográf sztori!) A pszichológusok összhangban állítják, hogy a szerelem érzése – még a beteljesülté is – pusztán 6 hónapig tart, ezt az időtartamot és érzésvilágot visszaigazolja történet. A szerelem érzése, a másik lény folyamatos jelenlétének az igénylése a szerelmeseket magával ragadja: szép szavak, lágy érzések, a kizárólagoság hangoztatása és boldogság-félelem végpontjai közötti ingázás érzete hullámzóan öleli körül a fiatalokat. Azonban a szerelem hevének csitulásával felerősödik a miből élünk meg (?) kényszerű gondolata, amely cselekvésre kényszeríti a kaméliás hölgyet, hogy mégis a kurtizánok életmódját kell választania. A döntését hirtelen felindulásban hozza meg, így a csalódott ifjú is más (mások) irányába keresi a boldogság lehetőségét és a kielégülést.
A rövid vagy hosszú életet egyaránt megkeseríti a betegség. A XIX-XX század népbetegsége volt a tüdővész, amely a kaméliás hölgyet is eléri. A mesélő hős önfeláldozóan próbálja érzelmekkel segíteni a halálba tartó – első és utolsó – szerelmét. Azonban a sors ellen nincs orvosság, bár rengeteg pénzt elköltenek orvosra, gyógyszerre. Még szerelemmel sem lehet a betegséggel megküzdeni.
A történet /le/írója a történet elején és végén is azt kérdezi magától: a nőket a szívjóság vagy a feslettség jellemzi? A könyv elolvasása után magamban más címet adtam a regénynek: Az első szerelem és a kurtizánok kézikönyve.
1848-ban jelent meg az ifjabb Dumas könyve és gyors karriert futott be az író a művével. Maga a történet nem előzmény nélküli: hasonló történetet Abbé Prévost írt, és 1731-ben jelent meg a könyve Manon Lescaut címmel, melyből Puccini írt operát. A kaméliás hölgyből Verdi operát komponált Traviata címmel, amelyet 1857-ben – a szerelem városában – mutattak be velencei Teatro La Fenice színházban.
Duma regényét magyarra fordító Csergő Hugó érzelmesebb, romantikusabb nyelvezetben adja vissza a művet a XX. sz. közepének magyar irodalmi stílusának megfelelően (Capilot). A fordító 1944-ben elhunyt, és a magyar nyelvű kiadásra 1968-ban az Európa Kiadóban került sor.
2025-ben az Atheneaum Kiadó Érzelmes klasszikusok c. sorozatában került ismét az olvasók elé, más világhírű regények társaságában.
[i] A kamélia (Camellia) örökzöld cserje, amely különösen népszerű dísznövényként. Fényes, sötétzöld levelei és nagyméretű, rózsa formájú virágai teszik különlegessé. Virágai fehérek, rózsaszínek vagy pirosak. Elegáns megjelenése miatt gyakran társítják a kifinomultsággal és a tartóssággal. (Capilot)





