
Politikai beszédstílusok
1. Kocsmai beszédek
Tanulatlan, alacsony iskolázottságú vagy részeg értelmiségiek politikával (politikusokkal) foglalkozó beszélgetése, amely lényegi elemei a médiában látott, hallott szlogenek ismételgetése, támogatása vagy elvetése. Emelkedő hangsúlyok, ismétlések, egymás szavába vágások, káromkodások közepette.
2. Egyszerű, hétköznapi politizálás
Családi, társasági, baráti körben az alacsony konfliktustartalmú politikai események higgadtt hangvételű számbavétele, amely nem tartalmaz eredeti álláspontokat, inkább a médiahírek, kommentárok emlegetésében merül ki, anélkül, hogy a források nevesítésre kerülnének.
3. Szakértői véleménymondás
Tények, események, adatok, jogszabályok, szokások tárgyszerű ismertetése, amelyeknek mindnek van politikai kötődése és az ellenérdekű politikai feleket ellentététes következtetésekre (címkézésre) vezeti. A semleges szakértői pozíció csak időleges lehet, mert a politikusok saját érdek és értékrendjük szerint címkéznek. Kivételesnek tekinthető a politikai ellenfelek, ellenségek által kölcsönösen elfogadott szakértő.
4. Bürokrata megnyilatkozás
Egy bürokrata soha nem keveredik vitába másokkal. A kinyilatkoztatás mindig egyoldalú, nem támad senkit, mert jogszabályok, támadhatatlan erkölcsi szabályok mögül történik. A mondatok homályosak, hivatkozásokkal terheltek, szakmai zsargonba burkolódzik. A nyilvánosságot csak kényszerből tűri el, általában főnöki utasításra.
5. Politikusi beszédek
· Harcias kinyilatkoztatás, amely megjelöli az ellenséget, többségében kitalált, jóslásokon múló eseményeken, adatokon alapul, de mindig van egy szerény valóságos alap, amely fő indokká lép elő.
· Rózsaszín jövő felfestése a megszólított társadalmi csoportok számára, amely bizonytalan, homályos adatokon, tényeken alapszik, de normatív alapon nem zárható ki egyes elemek bekövetkezése.
· Erkölcsi fölénnyel fellépő, a megtámadott társadalmi csoportot lenéző kinyilatkozás, amely ideológiai, vallási köntösben oktatja ki a más nézeteket, ideológiát vagy vallást képviselő személyeket. Előszeretettel alkalmazzák az állam és egyház összefonódásából élő politikusok biblia idézetek citálásával.
· Mindenki barátjának az mutatkozik, aki szavazó bázisát általánosságokkal, a megosztottságok csökkentő homályos ígéretekkel kívánja növelni. A nyugodt hang, a kiegyensúlyozott stílus, a befogadó érzelmek (szeressük egymást gyerekek) hangsúlyozása kecsegtető lehet a bizonytalan véleményűek körében.
· Feladatosztó beszédet az tart, aki államhatalmi vagy pénzügyi pozícióból vagy közhatalomra törő ellenzéki pozícióból beszél szűkebb vagy tágabb közönség előtt.
· Tanáros beszédre akkor kerül sor, ha nagy a kulturális különbség a politikus és a hallgatósága között. A tanáros beszédmódot a tárgyi tudás felsőbbrendűsége adja, amikor nem lehet arra a számítani, hogy a hallgatóságból ellenvélemény érkezik. Csúfos kudarc azonban akkor van, ha a politikus nem tudta pontosan felmérni a hallgatóság kulturális összetételét.
· Rasszista beszéd az, amely általánosítva ellenségnek jelöl ki valamely társadalmi csoportot csupán egyedi jelenségek alapján. A kijelölt csoport erkölcsi, egzisztenciális és végső soron fizikai megsemmisítését hirdeti, illetőleg ilyen tevékenységet folytat.
6. Veszekedés
Szóbeli vita elfajulása, amikor az érvek már nem hatnak, csak az egymás megsértése, megbecstelenítése a cél. Előfordul, hogy a veszekedés tettlegességbe is fordul (lásd: kocsmai beszéd).