A szavazatok erejével ...

Választási bojkott

A választási bojkott fogalma: a választáson való részvételre jogosult szervezet (párt) arra szólítja fel saját tagjait, továbbá a választópolgárok szélesebb közösségét, hogy a ne vegyenek részt a hivatalosan kitűzött választáson.

A választási bojkott elsődlegesen a szavazástól való tatózkodást jelenti. A precíz fogalom meghatározás azt is tartalmazza, hogy a bojkottot meghirdető szervezet (párt) jelölteket sem állít a képviselői helyekre, nem szerepel egyetlen jelöltjük sem a szavazólapokon. Legtágabb értelemben a bojkottot hirdető párt nen vesz részt a választási kampányban, illetőleg csupán annyiban, hogy a megindokolja a távolmaradás szükségességét.

A választási bojkott felhívás egy tudatos pártfelhívás és az ezzel való tudatos választópolgári egyetértés, amely világosan elhatárolndó a választástól való távolmaradástól. A választástól való távolmaradás tipikus választói magatartás, amelynek a mértéke a polgárok 20-60%-ra is kiterjedhet. A távolmaradás egyéni döntés, amelynek eredete nagyon sok okra vezethető vissza, de nem a kormány politikája elleni tiltakozás a fő mozgatórugó.

Még az önkényuralmi, diktatórikus államokban is a választási részvétel fontos kifejezése az egyet nem értésnek, az politikai rendszer vagy kormány elutasításának.

A választási bojkott szakmailag elutasítandó, mivel a választás a demokratikus állami intézményrendszer része, ezért nem a távolmaradás, hanem a szavazáson való részvétel indokolt.

A választáson való részvétel minden választópolgár erkölcsi kötelessége. Nem indokolható a távolmaradás még akkor sem, ha a bojkottot hirdető párt nem ért egyet a parlamenti többség által kialakított választási törvénnyel. Önmagában az egyenlőtlen feltételek, a választási alapelvek semmibevétele nem ok arra, hogy a választástól távol maradjanak a választópolgárok.

A kormánnyal, a parlamenti többséget adó politikai párttal való egyet nem értés kinyilvánítására akkor is van lehetőség, ha a bojkottot elutasítva résztveszünk a választásokon.

Ha egy párt, egy választópolgár nem talál olyan jelöltet a szavazólapon, akit támogatni tudna, akkor is lehet érvénytelenül szavazni vagy a szavazólapot hazavinni. Az érvénytelen szavazatot kötelező nyilvánosságra hozni, így az megfelelően demonstrálja a kormánnyal, a kormányzópárttal való egyet nem értés tényét. (Magyarországon az érvénytelen szavazatok száma 1990 óta 1-5% között mozog. Kiugróan magas érvénytelen szavazásra az 1985. évi parlamenti szavazáson volt példa az un. országos lista esetében.)

Az érvénytelen szavazatok magas számára a nemzetközi megfigyelők érzékenyen figyelnek az egész világon, és megadják a lehetőséget a politikai értékelésre, konkrétan az új kormány legitim vagy illegitim voltának a megállapítására.

A választási bojkott a világban ritka mint a fehér holló, sőt Euróbában konkrét példákat nem ismerek. Voltak iyen politikai törekvések a bosznia-hercegovinai és a koszovói választásokon, de érdemben nem befolyásolták a választások eredményét. Távol Európától a diktatórikus államokban a bojkott az ellenzék néha használt eszköze, de ez a módszer a súlyos politikai elnyomás elleni önvédelmi eszköz, hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni a potenciális jelöltek, illetőleg szavazók személyét. (Az iraki választásokon még titkos jelöltek is voltak.)

Egyes országokban (pl. USA) lehetőséget ad a választási törvény a „minden jelölt elleni szavazásra”. Ennek a törvényes megoldásnak az a célja, hogy azon polgárokat is választási aktivitásra késztesse, akik nem találnak a politikai étlapon megfelelő pártot, jelöltet maguk számára. (Korábban volt ilyen szavazási mód Oroszországban, azonban Putyin kérésére a Duma ezt a szavazási módot törölte. Amikor volt ilyen szavazási mód, akkor az orosz polgárok 3-8%-a szavazott „minden jelölt ellen”.)

A népszavazási bojkott felhívást élesen el kell határolni a választási bojkottól. A népszavazási bojkott egy politikai taktikai eszköz, a kampány része, amikor az a cél, a népszavazás érvénytelen legyen. Az érvénytelenség formálisan (jogilag) a kezdeményezőt megakadályozza a céljának az elérésében (lehet ez a kormány vagy ellenzék is). Természetesen ez a bojkott csak akkor lehet eredményes, ha a népszavazási törvény ismeri az „érvényességi feltétel” valamilyen formáját (pl. Romániában és Magyarországon 50%-os részvétel, egyes USA tagállamokban az adófizetők többsége fejlesztési kérdés esetén).

Egyes kormányok (pl. a jelenlegi román és magyar kormány) szándékosan emeli a részvételi küszöböt annak érdekében, hogy az ellenzék ne tudjon egy kiírt országos népszavazást megnyerni.

A választási bojkott szakmailag demokrácia ellenes politikai felhívás, mert azt a célt segíti elő, amelyet a kormány akar: az ellenzék ne is induljon el a választáson, ne is szavazhassanak az emberek a kormány ellen.

(Választási szakmai inyenceknek ajánlom a magyarországi Nemválasztók Pártjának (1880) a megismerését is.)

Parasztvakítás egyes állami vezetők fizetéséről

Feltöltött akkumulátorokkal indult neki ennek a hétnek a miniszterelnökség. Valami ok miatt nagy szükségét érezték annak, hogy a miniszterelnökség  4-5 tucat vezetőjének a 2012. I. félévi fizetéséről (havi bontásban) tájékoztassák a közvéleményt. Nagyon szerény fizetésekről sikerült a közvéleményt tájékoztatni, mert -  a PR főtanácsadók valószínű javaslatára - nem a teljes valósággal ismertették meg az embereket. Tették mind ezt a valóság látszatát keltve. A fizetési listán szereplő nevek ismertek a médiából. Az összegeknél csak az a lényeg, hogy még a „főnök” fizetése sem éri el a jelenlegi kormánypárt által korábban nagyon kárhoztatott 2 millió Ft-os álomhatárt.  A parasztvakítás, a szemfényvesztés első eleme az, hogy csak miniszterelnökségen felvett pénzek kisebb részét sikerült a listában feltüntetni, midőn a lista a teljeskörűség látszatával került közvélemény elé. A méltányosan szerénynek tűnő összegek nem tartalmazzák a jutalmakat, a természetbeni juttatásokat, amelyek összegszerűsége több mint a fizetés. A közzétett összegek nem tartalmaznak semmit arra nézve, hogy a miniszterelnökségen kívül még honnét húznak egyéb fizetést, más juttatást pártszervektől, más állami, önkormányzati szervektől?!

A blogom augusztus 27-én nyílik meg újra. Nyaraljanak jól Önök is! Üdvözlettel: Dr. Tóth Zoltán

Mitől drága a lakossági bankszámlavezetés?

1.      Már eleve a bevezetés módja olyan volt, hogy a bankok nagyon magas számlavezetési díjat számolhattak fel, mert az állam az alkalmazottainak kötelezővé tette a fizetés bankszámlára való utalását. Minden cégnek az jó, ha az állam monopóliumot teremt a számára:  pl. ügyvédek ellenjegyzési joga hajók adásvételéhez; személy- és nyilatkozat azonosítás közjegyző előtt, továbbá a bírósági végrehajtások. Ezek az állami monopóliumok a lakosság pénzével árasztják el az ügyvédeket, közjegyzőket, végrehajtókat, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tenniük a kedvezményezetteknek. Nos, ilyen monópóliumként kapták a bankok ajándékba az állami alaklamazottak fizetését is, és a bankok hozzászoktak ahhoz, hogy sokat lehet ezért kaszálni.

2.      A bankok kedvenc pénzköltési területe a biztonság, mert minden ügyfél respektálja, hogy a pénze bizonságban legyen, így nem reklamál a mégoly értelmetlen, az ügyfélnek pénzbe kerülő, ámde felesleges bizonsági „fejlesztések” miatt sem. Ilyen értelmetlen megoldás az ügyfelek és a banki ügyintézők telefonos kapcsolat létesítésének a teljes centralizálása a CIB bankban. Hogyan lehet telefonon felhívni egy ügyintézőt? Az ügyfelek tárcsáznak egy telefonszámot és:

·         egy automata veszi fel és a gépi hang tájékoztat 1 percen keresztül arról, hogy milyen szolgáltatásokat kaphatunk telefonon.  Külön kitér a gépi hang arra is, hogy az ügyfél (!) biztonsága miatt rögzítik hangfelvétellel azt, ami elhangzik. (Elképzelem hányszor van meg a hangrögzítőn az a figyelmeztetés, hogy „az ügyfél biztonsága miatt rögzítjük  hangfelvétellel azt, ami elhangzik”.

·         Rövid zene után a gépi hang közli, hogy a „2” gomb megnyomásával igényelheteted egy mellékállomás kapcsolását.

·         Rövid zene után egy élő hang érdeklődik, hogy ki vagy és mit akarsz? Előadod a kérést, hogy „Budaörsről szeretnék beszélni azzal az ügyintézőjükkel, aki hívott engem telefonon”.  Arra a kérdésre, hogy „hogy hívják az ügyintézőt” nem tudok válaszolni, így leteszem a telefont és alámerülök a nálam levő banki papírokba az ügyintéző nevének a kiderítésére.

·         Újbóli telefon, immár ismerősen hallgatom és memorizálom a CIB bank női hangon beszélő gépi hangját, majd az élő hang kérdésére közlöm vele a budaörsi ügyintézőjüknek a nevét. Az élő hang – legnagyobb meglepetésemre és meghazudtolva a gépi hangot – nem kapcsolja az ügyintézőt, hanem visszahívást ígér, ha megadom a telefonszámom. (Az élő hang az előtte levő kijelzőn látja a telefonszámomat, mert az nincs letiltva.)

·         Elszakadt a cérna! Nem adom meg a telefonszámomat! Így kb. 10 perc időm és ennek megfelelő mobilköltségem elveszett!

·         A CIB akart tőlem begyűjteni egy kisebb mennyiségű új betétet. A budaörsi ügyintéző hiába fog rám várni, mert a vele megbeszélt időpontban fogorvosnál leszek. Erről nem tudom a CIB bankot tájékoztatni. Nem baj, majd keres egy ajánlattal egy másik bank és ott kötöm le a pénzem.

3.      A bankok kedvenc pénzköltési területe a nyomtatás és a posta. Az elektronikus ügyintézés (e-banking) nehézségei (tanulás) után az OTP budaörsi ügyintézője megkérdezte tőlem, hogy a Prémium számlavezetésben lesz- e értékpapírom.

·         Rövid kérdés és felelet után megtudtam, hogy mi az hogy értékpapír, majd kijelentettem, hogy nekem ilyen nem lesz. A gyors észjárásom bizonyítására még azt is előadtam az OTP budaörsi ügyintézőjének, hogy mivel nem lesz értékpapírom, ezért nincs szükségem értékpapírszámlára sem! Az ügyintéző kedves mosollyal nyugtázta gyors felfogóképességemet és bólintott.

·         Egy hónap múlva jött postás. És meghozta az Értékpapír számlakivonatot. Ebben a postai úton kézbesített okiratból (amely egyben számlaként is szolgál, és pecsét és aláírás nélkül is érvényes!) megtudtam, hogy nekem nincs értékpapírom az OTP-nél, és ezért az OTP 0,00 HUF – fal terheli meg az én értékpapír számlámat a számlakibocsátás napjával.

Itt tartok most a bankokkal. Ők költik a pénzt, hogy minél olcsóbb legyen a lakosságnak a számlavezetés. Közben harcoznak a kormánnyal, hogy legyen olcsóbb a számlavezetés és a költségeket a bankok ne hárítsák át a lakosságra!

Jut eszembe! A kormányt is mi finanszírozzuk, ők is csak a mi (adófizetők) pénzünket költik!

Végre eljött az idő, hogy egy magyar ember megmondja az őszintét:

Fegyverre magyar!

A Népszabadság aug. 17-ei számában a Fórum rovatban egy magyar katonai szakértő, Dr. Kiss Álmos Péter – reményei szerint – jól bebizonyítja, hogy a magyar lakosságnak fegyvert kell adni a kezébe, mert csak így tudja magát megvédeni a bűnözőktől. Sőt, az ilyen irányú véleményét még az USA egyes tagállamaiból (Florida) begyűjtött statisztikai adatokkal is erősíti: a liberalizált fegyvertartás eredménye az erőszakos bűncselekmények – ezen belül a gyilkosságok és a tömeggyilkosságok – erőteljes, 10-12%-os csökkenése. Ellenpéldaként a fegyvertartást szigorú feltételekhez kötő Kanadát, Ausztáliát és az Egyesült Királyságot említi, ahol emelkedett a fegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. A szakértő szerint tehát, ahol kevés a fegyver, ott gyakran használják, viszont ha mindenkinek van fegyvere, akkor beköszönt az erőszakmentesség kora!

A legfélelemkeltőbb a fegyverkiosztás melletti érvek sorában az (konkrét esetek ismertetésével, az áldozatok nevének a közlésével), amikor a katona szakértő azt vélelmezi, sugallja, hogyha az áldozatok fegyverrel rendelkeztek volna, akkor ma is élnének. A szakértő kiemelt gondolata a fegyvertelen nők elleni férfi erőszak kiegyenlítése fegyverek által.

Természetesen a politikában szükséges minden társadalmilag fontos és kevésbé fontos témát kibeszélni. A szélsőséges jobboldali politikai erők társadalmi tevékenysége során felvethető az a kérdés, hogy kell-e a fegyvertartási szabályokat liberalizálni, hogy mindenki, aki a kistelepüléseken grasszál vagy a Hősök terén esküt tesz, jogosan hordjon a zsebében egy pisztolyt, sőt a bandavezérek géppisztolyt is.

Szomorú olyan szakértőt olvasni, aki a saját szűk értelembe vett szakmáján nem lát túl: a cikk szerzője a Phd-ét a terrorizmus elleni küzdelemből, a katonai hírszerzés területén szerezte. (FELDERÍTŐ SZEMLEwww.kfh.hu/publikaciok/2009-4.pdf ) Ebben a szakmában adott, hogy mindenki állig fel van fegyverkezve, de szerencsére még nem jutottunk el oda, hogy Európában liberalizált legyen a fegyverviselés. Sőt, az állami erőszakmonopólium elvének a feladása sem szükséges annak érdekében, hogy magánhadsereg védjék a gazdagokat a bűnözőktől és a politikailag más véleményen levőktől. Egyes szakértők taktikája, hogy miután határozottan leírta a véleményét, leírja annak az ellenkezőjét is, majd arra utal, hogy nem tartozik a feladatai közé a kérdés eldöntése. Jelen esetben a cikk zárásaként ezt a módszert alkalmazza a katonai szakértő.

„Több fegyver, kevesebb bűnözés” címet adta a szerző a cikkének. Javasolom, hogy a katonai szakértő iratkozzon be más diszciplínákra is, még pedig olyanokra, amelyek a társadalom biztonságát nem csak a fegyverek célgömbjén keresztül nézi.