Mitől drága a lakossági bankszámlavezetés?
1. Már eleve a bevezetés módja olyan volt, hogy a bankok nagyon magas számlavezetési díjat számolhattak fel, mert az állam az alkalmazottainak kötelezővé tette a fizetés bankszámlára való utalását. Minden cégnek az jó, ha az állam monopóliumot teremt a számára: pl. ügyvédek ellenjegyzési joga hajók adásvételéhez; személy- és nyilatkozat azonosítás közjegyző előtt, továbbá a bírósági végrehajtások. Ezek az állami monopóliumok a lakosság pénzével árasztják el az ügyvédeket, közjegyzőket, végrehajtókat, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tenniük a kedvezményezetteknek. Nos, ilyen monópóliumként kapták a bankok ajándékba az állami alaklamazottak fizetését is, és a bankok hozzászoktak ahhoz, hogy sokat lehet ezért kaszálni.
2. A bankok kedvenc pénzköltési területe a biztonság, mert minden ügyfél respektálja, hogy a pénze bizonságban legyen, így nem reklamál a mégoly értelmetlen, az ügyfélnek pénzbe kerülő, ámde felesleges bizonsági „fejlesztések” miatt sem. Ilyen értelmetlen megoldás az ügyfelek és a banki ügyintézők telefonos kapcsolat létesítésének a teljes centralizálása a CIB bankban. Hogyan lehet telefonon felhívni egy ügyintézőt? Az ügyfelek tárcsáznak egy telefonszámot és:
· egy automata veszi fel és a gépi hang tájékoztat 1 percen keresztül arról, hogy milyen szolgáltatásokat kaphatunk telefonon. Külön kitér a gépi hang arra is, hogy az ügyfél (!) biztonsága miatt rögzítik hangfelvétellel azt, ami elhangzik. (Elképzelem hányszor van meg a hangrögzítőn az a figyelmeztetés, hogy „az ügyfél biztonsága miatt rögzítjük hangfelvétellel azt, ami elhangzik”.
· Rövid zene után a gépi hang közli, hogy a „2” gomb megnyomásával igényelheteted egy mellékállomás kapcsolását.
· Rövid zene után egy élő hang érdeklődik, hogy ki vagy és mit akarsz? Előadod a kérést, hogy „Budaörsről szeretnék beszélni azzal az ügyintézőjükkel, aki hívott engem telefonon”. Arra a kérdésre, hogy „hogy hívják az ügyintézőt” nem tudok válaszolni, így leteszem a telefont és alámerülök a nálam levő banki papírokba az ügyintéző nevének a kiderítésére.
· Újbóli telefon, immár ismerősen hallgatom és memorizálom a CIB bank női hangon beszélő gépi hangját, majd az élő hang kérdésére közlöm vele a budaörsi ügyintézőjüknek a nevét. Az élő hang – legnagyobb meglepetésemre és meghazudtolva a gépi hangot – nem kapcsolja az ügyintézőt, hanem visszahívást ígér, ha megadom a telefonszámom. (Az élő hang az előtte levő kijelzőn látja a telefonszámomat, mert az nincs letiltva.)
· Elszakadt a cérna! Nem adom meg a telefonszámomat! Így kb. 10 perc időm és ennek megfelelő mobilköltségem elveszett!
· A CIB akart tőlem begyűjteni egy kisebb mennyiségű új betétet. A budaörsi ügyintéző hiába fog rám várni, mert a vele megbeszélt időpontban fogorvosnál leszek. Erről nem tudom a CIB bankot tájékoztatni. Nem baj, majd keres egy ajánlattal egy másik bank és ott kötöm le a pénzem.
3. A bankok kedvenc pénzköltési területe a nyomtatás és a posta. Az elektronikus ügyintézés (e-banking) nehézségei (tanulás) után az OTP budaörsi ügyintézője megkérdezte tőlem, hogy a Prémium számlavezetésben lesz- e értékpapírom.
· Rövid kérdés és felelet után megtudtam, hogy mi az hogy értékpapír, majd kijelentettem, hogy nekem ilyen nem lesz. A gyors észjárásom bizonyítására még azt is előadtam az OTP budaörsi ügyintézőjének, hogy mivel nem lesz értékpapírom, ezért nincs szükségem értékpapírszámlára sem! Az ügyintéző kedves mosollyal nyugtázta gyors felfogóképességemet és bólintott.
· Egy hónap múlva jött postás. És meghozta az Értékpapír számlakivonatot. Ebben a postai úton kézbesített okiratból (amely egyben számlaként is szolgál, és pecsét és aláírás nélkül is érvényes!) megtudtam, hogy nekem nincs értékpapírom az OTP-nél, és ezért az OTP 0,00 HUF – fal terheli meg az én értékpapír számlámat a számlakibocsátás napjával.
Itt tartok most a bankokkal. Ők költik a pénzt, hogy minél olcsóbb legyen a lakosságnak a számlavezetés. Közben harcoznak a kormánnyal, hogy legyen olcsóbb a számlavezetés és a költségeket a bankok ne hárítsák át a lakosságra!
Jut eszembe! A kormányt is mi finanszírozzuk, ők is csak a mi (adófizetők) pénzünket költik!